A szexuális élet azért gáz, mert - mint minden anyagi vágy -, ez is ragaszkodást szül az emberekben. Ragaszkodsz ahhoz, hogy folyamatosan élvezd az életet, a világot, a dolgokat. A ragaszkodás ugyanakkkor dühöt szül, mert ha nem kapod meg azt, amihez ragaszkodsz, akkor lila köd borul az agyadra és sértve érzed magad, amiért nem részesülhettél az adott dologban. Ha pedig megkapod, akkor feltámad benned a vágy, hogy még több élvezetben részesülj. Szóval, a vágy az élvezetre, a vágyott dolog elérése (és élvezése - már ameddig...), és a vágyott dolog eléréséből születő újabb vágy egyfajta ördögi kört szül, amiből nagyon nehéz kilépni. És mivel örökösen vágysz valamire, örökösen el akarsz érni valamit, emiatt örökösen szenvedsz, vagy azért, mert nem tudod elérni az adott dolgot, vagy pedig már elérted, de még mindig nem elég. Az anyagi világ legmagasabb fokú élvezete pedig a szexuális vágy. Ezért olyan nehéz róla lemondani és ezért olyan hihetetlen az embereknek, hogy a krisnások mégis kibírják. Egyszerűen azért, mert a lelki élet sztenderdjeit követve megszabadultak ezektől az anyagi vágyaktól, és hidd el, hogy a párkapcsolataik is nagyon kiegyensúlyozottak és semmi másról nem szólnak, mint egymás szeretetéről (na meg Krisnáéról :-).
Az a helyzet, hogy ha komolyan követed a lelki életet, akkor egyszerűen megszűnik benned a vágy. Nem kell megerőszakolnod magad, hogy jujjjj, most nem dughatok, nem szabad pasizni/csajozni, hanem egyszerűen nincs vágyad arra, hogy szexuális életet élj, még akkor sem, ha egy fedél alatt élsz életed nagy szerelmével. És ez azért van, mert mi arra törekszünk, hogy lelki szinten tudjunk egymásnak örömet szerezni, túllépve az anyagi vágyakon.
Most nagyjából ennyi jutott az eszembe. |
