Itt Magyarországon csak négy - öt millió AKTÍV KERESŐ él. A többiek, nagyrészben csecsemők, gyermekek, nyugdíjasok, stb. Azomban még a nyugdíjasok nagy része is dolgozik!
Marad a fele magyar lakosság. Ennek persze csak tört része az aki már munkát vállalhat, de nem teszi. Ezeknek is csak egy része az aki létminimum alatt él segélyeken. Ezeknek megintcsak egy része az aki cigány.
Mindnyájan láthattunk már képeket ezekről a bizonyos családokról. Sok gyermek, kis házikócska, felelőtlen, fiatal szülők, terebélyes család. Puszta szélén, falu sarkában.
Ők nem azok az emberek - álláspontom szerint - akik a metróban zsebelnek ki, illetve a sötét utcácskában vernek el a csoró kis telefonomért.
Ők olyanok akiket kitaszított a kapitalizmus, mélyre süllyedtek, és nem tudnak kijutni. Lehet már nem is akarnak - fealdták a harcot. Ha már - a rendszerváltás óta - nem mondjak ki törvény, hogy DOLGOZNI KÖTELEZŐ akkor már nem is dolgoznak. Annyi a célkjuk, hogy épp meglegyen a napi falat. De bizonyára arra vágynak, hogy sok pénzük, nagy házuk legyen. De nem tesznek érte, mert mit is tehetnének. Mennyek el utcaseprőnek, vagy szennyvíztisztítónak? Nem. Nem megy el. Miért? Mert a segély közelebb van. Mert így nem kell dolgozni - mondjuk mi. De biztosra veszem van olyan aki talált már, hasonló helyzetből kiutat: MUNKÁT. Persze az alulképzett, lakcím nélküli ember nem könnyen kap állást - főleg, ha a munkaadók nagy része úgy gondolkozik mint a nagymagyarok.
Abban teljesen egyet értek, hogy az állam pénzét szipolyozó munkakerülő népséget nem szabad eltartani - ösztökélni kell a munkára!
De azokat akik csak egy-két hónapig szorulnak az állam gondoskodására, illesse meg annyi, tőlünk embertársaitól, hogy megsegítsük! Ennyi akkor is járna, ha veled történne, hogy elvesztenéd munkád, pénzed, házad, jövőd. És csak itt állnál egyedül semmivel a jelenben. Akkor csak jól esne neked is CCR ha lehetne kapaszkodnod egy mentőővbe, nem?
De a szipolyozókat tényleg nem szabad íly módon fenntartanunk! |
