Kedves Leninfiú!
Azt mindjárt gondoltam, hogy a Francia forradalom - eme ős-bolsevik rémálom - az elsőszámú kedvenced... Mellesleg annyi zöldséget irkáltál, s olyan hosszan, hogy lusta vagyok mind cáfolgatni. Cáfolgatja azt maga az élet...
A tekintélyelv mellesleg ma is létezik, csak míg régen az ősök dicsősége, a hősi-vitézi hírnév, a tehetség, a műveltség stb. képezte tárgyát, ma - hála a haladó szellemiségnek, mely eltörölte az ilyen reakciós maradi csökevényeket - az alpáriság (lásd médiasztárok), a közönségesség (valóságsók hősei), a popcsillagok, meg a puszta anyagi bőség (újgazdagok, vállalkozók, bankárok stb.) osztályrésze.
Énnekem tudod mi ugrik be erről az egész balos világmegváltásról amit ti itten propagáltok?
Szabó Dezsőnek egyik regényében (Megered az eső) van egy remek jelenet, melyben egy "Lenin-fiú" agitálja a frontról hazatérő fáradt katonákat - 1918-at írunk -, meg az összesereglett tömeget.
"Le az uralkodóval...". Le a hájas püspökökkel, akik így meg úgy". "Le a földesurakkal akik híznak a ti...", "Le a politikusokkal, akik, ati munkátok gyümölcséből... stb. A siker óriási. A likvidálandó személyek listályán rendre feltűnik a képviselő, a szolgabíró, az arisztokrata, a katonatiszt, a vármegyei akármi, a pap, a jegyző stb. Ugye a magyar társadalom gerince.
Mire valaki egyszercsak odakiáltja: - És le a hadseregszállítókkal!
Mire a karvaly-arc odarándul, a horgas orr kitágul, s az elnyomás önzetlen ellensége szinte fuldokolva hörgi az egyszerű parasztnak:
- Miért???! Mi baja van magának a hadseregszállítókkal??!
Lenin-fiú?: Nincsen fajok harca? Ugyan, ugyan... A módszerek viszont valóban eltérőek...
Ja, az tényleg per (/) jel volt, nem zárójel. A zárójel az így kérem néz ki: ( ) |
