megtörtént, fölvettem msnre.
amúgy szerintem próbálhatjuk rágni kicsit ezt a témát, mert nálam pl. ez épp egy rendezetlen probléma. azaz, szerintem minden emberi tevékenység erősen szubjektív vonatkozású, és az egyéni intencionalitás által meghatározott, valamint - annak ellenére hogy marx bácsit nem annyira szeretem - azt is kénytelen vagyok, legalábbis egyelőre beismerni hogy minden tudat léthez kötött. kicsit hasonló vonásai vannak ennek a két gondolatnak. na igen ám, a szándéketika így ily módon szép dolog, de mi van a következményekkel? mindamellett hogy ilyen erőteljesen "szubjektív"-nek értékelem az emberi cselekvéseket, valami állandót mégis kénytelen vagyok feltételezni, hogy mondjuk szubjektív alapon ne lehessen bármit megtenni. épp ezért érdemes olyan figurák véleményét figyelembe venni, mint mondjuk rawls, vagy kant. jut eszembe, a léthez kötött tudatot nem csak károly magyarázta. nem tudom a kolléga mennyire ismerős mondjuk mannheim munkáiban (ő is károly), ugyanezt mondta. kicsit pontosabban, minden tudás léthez kötött, a "tudós" feladata pedig mindenféle eszmeáramlatot, ideológiát, és utópiát tüzetesen szemügyre venni, mert a valóságból mindegyik lát egy-egy szeletet.
megkapta ő is a magáét - "relativista" - és furcsamód élete alkonyán eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy a "keresztény erkölcsre való nevelés" lehet a záloga annak, hogy mondjuk ne legyen olyan mégegyszer, mint a holokauszt (hiszen épp a háború idején/után fogalmazta meg ezt az álláspontját. és remélem nem jön át a kolléga a másik topikból megint nekiugrani ennek a keresztény témának, hiszen nem feltétlenül egy "fundamentalista" vagy teológiailag axiomatikusan megalapozott dologról van szó, csupán "etikáról" - kicsit az jut róla eszembe, mint platónnak az az ötlete, hogy be kell adni valami mesét a melósoknak, hogy ne lázongjanak, persze kicsit sarkítva a dolgot:-))
szóval rághatjuk kicsit szerintem ezt a relativizmus-"végső valóság" témát, mert - legalábbis nekem - az egyik legérdekesebb és legnehezebb probléma.
a saját gondolatokhoz: nyilván ez a végcél, de szerintem "kellő szerénységgel" kell a dologhoz hozzáállni, álláspontokat megvizsgálni, egymás álláspontjaiból tanulni. amúgy meg az immitáció nagyon fontos része mindenféle "egyéni megnyilvánulásnak". |
