Árnyalok kicsit: Filozófiai műveket olvasva, a legtöbbször ,ez az érzésem támad(szigorúan szubjektív alapon!:-D)!(filozófus -élés)
Pl.Volt egy anarchista mzgalmár hölgy (a neve most nem,de utána tudok,ha kell),aki XIX.sz végén élére állt a kenyérboltok kifosztásának.Ja bocs ,Franciaországról van szó,tisztaszívű gyilkosok kora.Az éhező munkásokat vezette élelmiszerreaktárak,pékségek kifosztásában.Elfogták,bíróság elé vitték(akor ez volt egyébként a legjobb média szereplés,mivel a napilapok folytatásokban közölték a bírósági pereket,az ott elhangzottakat),ahol kifejtette nem bánt meg semmit,BÁR! ő maga inkább éhenhal,minthogy lopott kenyérből egyen.
Lehet , nem szerencsés a példám egy névtelen anarchista egy megnyilvánulása révén,de ez példázza a legjobban.
Egyébként a művészetek teszik a "tömegek" számára érthetővé,követhetővé,szerethetővé a filozófiai gondolatokat,és a közvetitő által még tökéletesednek is (ezt majd bővebben később).Most csak egy példa : Orwell.Hódolat Katalóniának-anarchizmus,szocializmus vagy József Attila ...
Kösz.
Minden jót! |
