Ezt ajánlom, hogy olvasd el.
Remek írás.
A nacionalizmus és a szocializmus életösszhangja
Nacionalizmus
A nacionalizmus a 19. században tűnt fel, mint politikai érzelem. Legalábbis onnantól kezdve deklarálják keletkezésének időpontját. Valójában ez így hamis állítás, mivel a nacionalizmus érzése – hívják bárhogy is – mindig megvolt az emberekben. Ez egy természetes ösztön, ami vele született, még akkor is ott lapul lelke mélyén, ha ezt a természetes érzést igyekeznek elnyomni, kioltani belőle. A nacionalizmus szerint minden ember nemzeti jellegzetességgel bír. A nacionalizmus célja, a nemzeti önazonosság felszínre törése volt. Bármely nemzet tagjában megtalálható az az érzés, miszerint tartozni akar valahová. Egy egészséges lelkületű nemzet életében tehát, meghatározó tartópillér szerepét kell betöltenie a nacionalizmusnak. A nacionalista érzés szoros összefüggésben áll a kultúrával. A kultúra hordozója a faj, azon belül pedig a nemzetek is egyfajta sajátos kultúrát hordoznak magukban. Egy nemzet lelkiségét tükrözi annak kultúrája. Fontos dolog az, hogy a népi kultúra valóban a nép minden rétegéhez eljusson, ne lehessen egyes osztályok kiváltsága csupán. Az egész nemzet közkincsévé kell tenni, hiszen csak így érezheti át mindenki. Felszínre kell hozni a nemzetben rejlő tehetséget, és a nemzeti kultúra szolgálatába kell állítani, hogy áthassa az egész nemzetet a nacionalizmus érzése. A kultúrának ápolnia kell a testvéri összetartozás erejét, így erősítve meg a nacionalizmust a nemzet életében. Csak egy ilyen lelkülettel megáldott nemzet képes nagy célokat elérni. Minden nemzet történelmében, ha külső veszély fenyegette, csak akkor tudta magát megvédeni, ha ez az érzés áthatotta a nemzet nagy részét. Az, hogy a közösségért érdemes áldozatokat hozni, hiszen az ember maga is e közösség büszke tagja. Fontos még megjegyeznem, hogy a tiszta nacionalizmus gondolatának átérzéséhez idealizmus szükségeltetik. Ez az a gondolat, ami egy nemzetet összetart, és összefogásra ösztökélhet. De ez csak úgy valósulhat meg, ha egységes a nemzet belső társadalma, és ez pedig már a szocializmus kérdésköre.
Szocializmus
Most rátérnék a szocializmus kifejtésére. A szocializmus szintén a 19. században bukkant fel, válaszul az ipari forradalom miatt megváltozott viszonyokra. A szocializmus a következőképpen határozható meg: a társadalmi igazságosság tana. A szocializmus nem veti el a magántulajdont, természetes keretek között kívánatosnak tartja, sőt teljes védelme alatt áll. A szocialista rendszerben az állam ellenőrzi a termelő folyamatokat. Természetes vágy minden emberben, hogy az életbiztonsága meglegyen. Továbbá, hogy munkája megbecsülésre találjon. Ez szintén természetes érzés, amelyet az emberből kiirtani nem lehet. Tehát a szocializmus érzése is veleszületett, egyidős az emberiséggel, bár nyilvánvalóan nem így nevezik, vagy nevezték. Már itt az elején leszögezném, hogy a tiszta szocializmus nem keverendő össze, annak marxi, kommunista torz válfajával. A szocializmus azért szocializmus, mert az egész nemzeté. Nem pedig kizárólag a munkásosztályé, bár a történelem bebizonyította hogy csak szavak szintjén volt az övé… A marxizmus szocializmusában a munkás nem más, mint egy eszköz. Társközösségi érzése nincs, hiszen nem is természetes közösségben él. A marxizmusban egy szikrányi szocializmus sincs. Az osztályharc meddő, csak a nemzet egységének az ellensége. A szocialista berendezkedésű állam feladata, hogy ügyeljen arra, hogy az egységes nemzet ne hulljon szét egymással szemben álló vagyoni rétegekre (osztályokra), nehogy osztályellentétek keletkezzenek. Nincs osztálytársadalmi rétegződés.
Nemzeti szocializmus
Most rátérnék a nacionalizmus, és a szocializmus összhangjának a kérdésére. Sokan bizonyára azt mondják, hogy a nacionalizmus és a szocializmus egymással szöges ellentétben álló eszme. Ez a megállapítás akkor állná meg a helyét, ha szocializmuson a kommunizmust, a marxizmust érteném. De mivel az imént kifejtettem már, hogy miért nincs köze az igazi a szocializmusnak a kommunizmushoz, ezért a további okfejtés jelen esetben szükségtelen.
Amint látjuk, ezt a nacionalista szocializmust teljesen meg kell különböztetnünk a marxi szocializmustól. Azonban van másik oka is, amiért meg kell különböztetnünk. Mégpedig az, hogy a marxi szocializmust teljes mértékben áthatja a posványos, alacsonyrendű materializmus. A nacionalista szocializmus pedig idealista gondolkodásmódon alapuló ideológia. A marxizmus lényegében internacionális osztályszocializmus, míg ez ellenben nemzeti, egyetemes szocializmus. A nacionalizmusnak és a szocializmusnak azért kell kiegészíteni egymást, mert: a szocializmus nélküli nacionalizmus, könnyen átcsaphat sovinizmusba, illetve a nacionalizmus nélküli szocializmus nagyon hamar materializmussá fajulhat. Ez az a rend, mely hivatott megteremteni a gazdasági békét, mely a munka és termelés eredményeinek hasznát arányosan osztja meg a termelés tényezői között, hogy megszüntesse a pénzkapitalizmus keletkezésének és létezésének lehetőségét és a munkásság reménytelen nyomorát. Megteremti a társadalmi békét, az előbb taglalt okok miatt, hiszen megszünteti a kiváltságos “osztályokat”. Nem utolsó sorban megteremti a politikai békét, ahol nem önző pártérdekek acsarkodása tapasztalható, hanem egyetlen vezérgondolat kézzelfoghatósága érzékelhető, mégpedig; a nemzet boldogulása mindenekfelett! Ebben a rendszerben minden hatalom a néptől ered. A termelvényekből adódó haszon nem a tőkésé, vagy az államé, hanem a nemzeté. Az embernek szorgalmával, és legjobb képessége szerint kell szolgálnia az embertársai által alkotott nemzetet. Viszont a nemzetnek is vannak kötelességei vele szemben, vagyis meg kell teremtenie azokat a körülményeket, ahol az ember az előbbiekben leírt szerepét tökéletesen betöltheti. Ez a nacionalizmus és a szocializmus összhangja. A szocializmusban cél a munkás és a munkaadó közötti béke. Az ellentéteket szító szakszervezetekre nincs szükség, valódi érdekképviseleti szervezetekre van szükség, amely valóban a munkabéke előteremtésén fáradozik. Emellett a társadalom minden rétegét hazaszeretetre kell nevelni, hiszen a szocializmuson keresztül így érezheti át, hogy mi az a nagy cél amiért dolgoznia kell. Munkabéke pedig akkor van, ha a munkás a megbecsüléséért vívott harcában megkapta magának a tiszta egészséges családi otthont, továbbá a egészséges légkörű munkahelyet, hogy családja és nemzete számára képességei szerint a legjobb teljesítményt nyújtsa. E nemzetvédő eszmekörben nagy szerepe van a családnak. Az ifjúságnak kulcsfontosságú hivatása van, fontos tehát a gyermeknevelés megfelelő szellemben történő végrehajtása. Ezért van nagy szükség a családra, hogy a gyermek tiszta erkölcsi nevelést kapjon. Tetten érhető tehát mindenhol a nemzeti érzés, illetve a szociális gondolat, melyek olyan érzések amelyek megvannak az ember legbelsőjében. Természetes életösztönök ezek, összehangolásuk pedig meghozza azt a társadalmi rendet, ahol a nemzet minden tagja a közösség nagy szolgálatában, egyéni céljait is tökéletesen meg tudja valósítani, hiszen az egybe esik a közakarattal. Az erkölcsi és szellemi, illetve az anyagi érdekek összehangolását jelenti e két eszme összehangolása. A szocializmussal a közösségben lévő minden egyén boldogítása a célja, de a nacionalizmussal a legtermészetesebb népi közösség, az egész nemzet jólétéért dolgozik. Politikai gazdasági tekintélyrendszer, az egyén felelősségével. Röviden olyan rendszer, ahol a nacionalizmus meghatározó, de ahhoz hogy a nemzet minden tagja őszintén magáénak vallhassa ezt a nacionalizmust, szükségeltetik a szocializmus. E rendszer magyar gyakorlatának középpontjában mindenkor a nemzet áll.
Lantos János | |
|
|
