Kimerítő, két és háromnegyed órás buli volt (szünet nélkül), nagyon megérte kimenni. Bár ennek nem sok köze van a punkhoz, de mindenképpen egy újszerű és ezért érdekes élmény volt.

A szombati estén a bőség zavarával küszködtem, úgyhogy mindenhova benéztem egy kicsit, aztán továbbálltam.

Betti és Gergő számol be Nekünk arról, hogy milyen is volt az idei Hegyalja Fesztivál. Komment: Pipi.

Aki bírta a szerzeményeit eddig is, az garantáltan talál pár új kedvencet, de azért készüljön fel, hogy ez inkább kellemes kis háttérzene, mint teljes odafigyelést igénylő hallgatnivaló.

Ma szikrázó napsütésben jártam a várost, közben szólt a Rivers Run Dry a fülemben. Úgy éreztem, ha a villamos most nem fut rá egy taposóaknába rejtett atombombára, akkor soha. A zenéből árad a reményvesztettség, a mindennapi rohanásba zárt arctalan városi droidok sötét kilátástalansága.

Összegezve annyit mondanék, hogy ha a világ túlfelén odajönne egy pánk és azt akarná, hogy mutassak neki valami jóféle muzsikát onnan, ahonnan én jöttem, teljes lelki nyugalommal nyomnám a kezébe ezt a cédét, hogy nesze, ezek a legújabb up and coming punk/hardcore bandák mifelénk.

Ez az interjú 2010. február 24-i, bécsi koncert előtt készült. Mindkét interjúalany elég jókedvűnek tűnt, ami talán részben összefügg azzal, hogy már az öltözőben elkezdtek "melegíteni" a koncertre. Tony is készségesen válaszolt, de Joey-t meg alig lehetett lelőni. Néha az interjú inkább beszélgetésbe ment át – kettejük között. Így persze most is egy szerkesztett verziót olvashattok.

"Sokáig azzal magyaráztuk, hogy koncerteken a közönségünk ezt a feliratot keresi leggyakrabban."

"Amikor találkozik az Ír és a Skót kocsmazene a punk rock-kal", avagy egy kis Guinness, egy kis Ír whiskey, egy kevés Celtic, egy csipetnyi kilt, és a '70-es évek punk bandái összegyúrva, s kész a Paddy and the Rats!