Punk Portál

Hardcore. A mi utunk. Az enyimé aztán nem! De érdekel. Mert érdekes. Képvisel valamit. Hirdeti is. Ez a gyengéje. Vagy az enyém. Hogy csak megélem. Tisztán. (Itt kérkedve.)

A lap első interújában a Motivation énekese és az új gitáros mesél a zenekarról, vegetarianizmusról, sXe-ről, illetve KisG az igen aktív Honest for Truthról. A legérdekesebb (szerintem) egy fél mondat, ahol a kisfiát említi. Látok a színpadon egy ordító, ugráló fickót, jól beskatulyázom a tetkói alapján ("sittes biztos!" szerintem minden tetovált alak nem régen szabadulhatott a börtönből, úgy bizony!), aztán kiderül, hogy nemcsak egy elvhű, dinamikus szervező, hanem hétköznapi Ember is. Akárcsak a Liberal Youth kétgyermekes Bercije, aki még 2007 végén nyilatkozott a fanzinnek. Volt kis csúszás, mi tagadás. Ezért a Motivation-interjúnál még nem esik szó arról, hogy Kobera bekerül-e a zenekarba; vastagon befutott már talán a Don't Need Society; Pusztaszabolcsban pedig megugrott a hardcore rajongók száma a One Step Aheadnak köszönhetően. (A DNS oldalán elolvasható a teljes interjú.)

Mit is mondhatnék a Don't Say A Word énekesével készített beszélgetésről? Feszes, precíz, korrekt, rövid. Ez a bajom a mostani zinekkel: túl hamar kiolvasom őket. Az egész oldalas képeket pedig papírpocsékolásnak tartom. Pedig jól néznek ki ebben a zinben, ha idézet is van rajtuk. A vizuális világa amúgy is szimpatikus a Path We Treadnek. Nem viszik túlzásba az illusztrációt, talán csak a Shai Hulud-koncerbeszámoló mögötti kép funkciótlan, hiszen semmi nem látszik belőle. Szemben a Coca Cola-basztatás szövegének hátterével, ahol még éppen kivehető az éhbérért dolgoztatott gyermekmunkás boldog mosolya, ahogy belép a McDonald's gázkamrájába, ahol a feleslegessé vált munkaerő folytatja pályafutását szendvicshúsként. Egyél szart te is! Már magyaros menü is van a gyorséttermekben.

"Az istenért! Fiataloknak kéne maradnunk" – olvasható a Minor Threat szövegfordításban (Betray). "Közeledem az álmaimhoz, de hazudnék amekkorát csak kell, hogy azt mondhassam, hogy a holnap jobb lesz" – olvasható a Low Punch szövegfordításban (Something Inside). "Tomorrow belongs to me" – dúdolgatom a dalt a Cabaretből, de ez félreérthető, persze. Ha van jövő (bár a hardcore-osok olyan optimisták tudnák lenni, hogy még a no future! szentségét is kinevetik), valóban a saját kezedben van a sorsod. Mozdulj! Állj ki magadért!! Nézz szét!!! "Olvass többet, olvass könyvet!" Na, honnan az idézet? (Az van előtte, hogy "Keresztrejtvény-megfejtésből szereztem a műveltségem. Egyet tudok tanácsolni: Olvass...!") Ott van például az xfairfightx és a Soberesponse sikersztorija is, melyek szintúgy tanulmányozhatok a zinben. És a legendás egri koncertekről is mesél a Tango Underground dobosa a hardcore életvitel fontossága mellett. Le a kalappal az egri hardcore bandák és szervezők előtt! Januárban és később is lesznek remek (ráadásul gyakran ingyenes) koncertek. Gyerünk! Irány oda! De nehogy HC-nek rövidítsétek a hardcore szót! Tessék tiszteletben tartani mások elkötelezettségét!

De nem a dohányzásra gondolok, bagós parasztok! Teljesen egyet értek azzal a cikkszerzővel, aki a kurva anyjába küldi azokat, akik a koncerteken cigiznek. Nem érdekel, hogy ki mivel roncsolja a saját szervezetét a privát terében, de hogy a szenvedélybeteg szarházik néhány órát sem bírnak ki füst nélkül, az mindig kiakaszt. Menőnek gondolod a dohányzást? Vagy annyira unod a saját ürességedet, hogy így kell elütnöd az időt? Dögölj meg! De ne a közelemben, mert simán otthagylak, mikor vért köpsz a rákos tüdőd miatt. BÚÉK.

Path We Tread hardcore fanzine - Jánossomorja, 2008. november, 28/A5 oldal, 150 Ft.
Kontakt: http://www.myspace.com/path9200

Fanzinbemutató: Path We Tread #1