Punk Portál - 2020. október 23.





 

Russkaja interjú


Írta: Mozart
Feltöltötte: Mozart
Ekkor: 2008. szept. 9. kedd - 20:19

Ez az interjú a Szegedi Ifjúsági Napokon készült a Russkaja együttes Georgij Makazaria nevű énekesével, röviddel a fergeteges hangulatú bulijuk előtt. Egyébként az újságírók kisebb hadának szívesen válaszolt a többi tag, köztük a részben magyar dobos is, de mivel őt könnyebb mikrofonvégre kapni, így külön öröm, hogy az énekest sikerült meginterjúvolni.

PP: Amikor megalapítottátok a zenekart, nem gondoltatok arra, hogy ha oroszul fogtok énekelni, senki nem lesz vevő rá?
GM: Arra, hogy senki sem fogja érteni, hogy miről énekelünk? Igazából én ezen nem sokat gondolkoztam. Egyébként van sok ember, aki tud oroszul, van, aki mindent ért. De nem ez a lényeg. Az alapötlet az volt, hogy csináljunk egy bandát, amelyik orosz zenét játszik, és ehhez persze az orosz éneklés, orosz szöveg illik. Hogy minden együtt legyen és passzoljon. Szóval nem gondolkodtam azon, hogy érteni fogja-e valaki is. Néha az angol szövegeket sem értik az emberek. Én is hallgatok németül énekelő zenekarokat, és nem értem, miről énekelnek. Nem kell mindig érteni a szöveget ahhoz, hogy muzikális eksztázisba essünk.
PP: Hogyan kerültél egyébként Ausztriába? Oroszországban születtél?
GM: Igen, Moszkvában születtem. A szovjet időkben utaztunk el, anyám elment, semmi különös nincs a történetében. Én még befejeztem az iskolát, aztán utánamentem, 15 éves koromban. Ausztriában egyből zenével kezdtem foglalkozni. Közben kereskedelmi iskolát végeztem.
PP: Milyen hangszeren játszottál? Vagy énekeltél?
GM: Oroszországban már zongoráztam, és énekeltem is az úttörőkórusban. Ausztriában meg megtanultam gitározni autodidakta módon, aztán megjelentek a számítógépek, elkezdtem foglalkozni az elektronikus zenékkel is. Játszottam rockzenekarokban, a 70-es évek zenéit is játszottuk, meg mindenfélét.
PP: A zenekaron kívül mással is foglalkoztok, vagy megéltek belőle?
GM: Hát, most már bő 3 éve foglalkozunk a Russkaja zenekarral, és mostanában annyira beindult a dolog, elég népszerű, hogy most már nem lenne reális számunkra dolgozni is mellette. Persze némelyikünk dolgozik mást is, például zenetanárként, de én például nem dolgozom semmi mást a zenekaron kívül. Néha koncertezek más barátaimmal is, de ennyi.
PP: És hogy ismerted meg ennek a zenekarnak a tagjait? Láttam, hogy elég vegyes banda. Van itt ukrán, német…
GM: Az ukrán srácot, Gyimát már régóra ismertem, vele alapítottuk a bandát, de más felállásban, nem úgy nézett ki, mint ma. Főleg oroszok voltak benne, de nem álltak hozzá a dologhoz elég professzionálisan, mert azért elég sok munkát kell belefektetni, még akkor is, ha látszólag egy könnyed, vidám umpa-umpa zenét játszunk. Mindezen azért sokat kell dolgozni, és ők nem akartak, így hát változtatni kellett a felálláson. Titusz például Magyarországról van, aztán a gitárost is már korábbról ismertem, és mivel ezeknek a tagoknak elég profi a hozzáállásuk, így a dolgok megindultak maguktól. Ez a mostani felállás körülbelül egy éve van így együtt.
PP: És hogy jött az ötlet, hogy pont ezt a keverék stílust, ezt a félig oroszos, félig ska zenét játsszátok, amibe még sok minden más is vegyül? Koncepció, vagy magától lett ilyen?
GM: Nem, nem koncepció, hanem amikor mi bemegyünk a próbaterembe, és próbálunk, amikor kitaláljuk az új számokat, akkor mindenki belerakja azt, amin felnőtt, amit hallgat, amit a legjobban szeret. Van, akinek a rock tetszik, van, akinek a vidám orosz népzene, van akinek a dixie, van, akinek a blues. Az ízléseknek ez a változatossága – és a nemzetiségek változatossága – megjelenik a zenében, mindenki belead magából valamennyit, de az egész egységes lesz. A Russkaja név is onnan jön, hogy ugyebár én oroszul énekelek, de az egzotikumot is jelképezi, amit képviselünk.
PP: Mivel én egy punk weboldaltól jövök, megkérdezném, hogy van köztetek olyan is, aki punk zenéket hallgat?
GM: Persze. Én régebben foglalkoztam heavy metállal, hardcore-metállal, hardcore-punkkal, punk-rockkal. Játszottam a Stalhammer zenekarban, hallottad már ezt a szót? Acélkalapácsot jelent. Játszottam a Dawn of Decay zenekarban, ezek ilyen metálosabb bandák voltak. Nem voltak olyan nagyon ismertek azért. Én alapjában véve a heavy metáltól érkeztem el idáig. Ezért a színpadon is lehet látni, hogy néha olyan stílusban, olyan energiával énekelek, mint ezekben a zenékben.
PP: Amúgy Oroszországban már felléptetek valaha?
GM: Gyakran kérdezik ezt tőlünk, de még nem.
PP: Pedig érdekes lenne megnézni az ő reakciójukat.
GM: Igen, persze. Biztos fogunk Oroszországban is játszani.
PP: Csak hát nehéz oda eljutni.
GM: Nem is az eljutás a gond, beülsz, azt mész. Hanem, ha már ott lennénk, akkor nem egy koncert kéne, hanem hogy meghívjanak egy koncertsorozatra, egy kisebb turnéra. Ugyanis önköltségből nem tudnánk elutazni Oroszországba. Ott minket nem túlságosan ismernek, majd ha lehet kapni a CD-ket, ha majd lejátssza a rádió a számokat, akkor lesz értelme elmenni, addig nem tudom…
PP: Ti amúgy azért elég népszerűek vagytok. Magyarországon is sokan ismernek titeket. Hogy lehet ennyi idő alatt az undergroundból indulva eljutni ekkora népszerűségig (bár persze három év nem kis idő)?
GM: Hát, a népszerűség azért tág fogalom. Itt lehet, hogy népszerűek vagyunk, máshol pedig, ahol még nem jártunk, nem is ismernek. Tudod, mit mondok neked? Mi mindannyian teljes erőbedobással dolgozunk ezen a projekten. Minden hétvégén, hétköznap is utazunk valahová, magánéletünk nincs, csak dolgozunk, dolgozunk, dolgozunk. Az album is azért csak három év alatt lett kész, mert nem volt időnk stúdiózni, annyit turnéztunk. Nagyon sokat koncertezünk. Talán ez a kitartó munka, az állandó turnézás hozta meg a gyümölcsét a népszerűségben. Magyarországon azért lehetünk ismertek, mert a dobosunk ugyebár magyar, tehát ismer embereket, és voltunk már itt koncertezni. Az emberek hallják ezt a vidám zenét, látják az előadásmódunkat, és hamar megszeretik.
PP: A rádió is játssza gondolom odakint a számaitokat.
GM: Igen, persze, a rádió is, meg tévében is léptünk már fel, nem is egyszer.
PP. Hát, további sok sikert, minden jót a koncerthez!