Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2007. III. 9-10. - Salgótarján, Mátranovák


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2007. már. 13. kedd - 10:24

Tudtam én, hogy a kétnaposra nyúló bulik rendesen bebasznak, már legutóbb se bántam meg, hogy elmentem a világ végére, és most sem. De kezdjük az elején.

2007. március 9. - Salgótarján, Kakukk Fogó

Péntek délután a Keletiben megtaláltam a For My Friends zenekart, és mivel volt még időnk, szereztem sört. Hatvanban azt hittem, nem kell majd átszállni, mert az egyetlen direkt vonattal mentünk, de tévedtem, mert a kaller vigyorogva közölte, hogy az utolsó két kocsi nem megy tovább Salgótarjánba, szóval futva kerestünk helyet előrébb. Végül megérkeztünk az nagy Salgó Citybe, és rövid boltozás után eljutottunk a Kakukkba is, ahol nekiálltunk bandázni és folytattuk a vonaton megkezdett sörözést.
Én nyolckor leléptem a Not This Time énekesével, Antallal, hogy elhozzuk a buszmegállóból Another Way-éket: egy órán át szoptunk kint az esőben a buszmegben, amikor kiderült, hogy a békési srácok vonattal jönnek, szóval sikerült lemaradom újdonsült útitársaim, a For My Friends koncertjéről, amit sajnálok akkor is, ha azt mondták, nem maradtam le sokról.

Mire Another Way-ékkel kiegészülve a Kakukkba értünk, a csömöri Dance or Die! az utolsó számát játszotta. Egyből feltűnt nekem a dobos, K.O.szGábor igen szekszuális piros alsógattere, mert abban küldte, eme csodás vizuális élménnyel gazdagítva az amúgy is frenetikus zenei élményt. :-) Sajnos azonban nem élvezhettem sokáig a remek punk-trasht, mert ugye az utolsó számot nyomták épp, de úgy hallottam, ment a népek hülyítése kellőképpen: az egyik szám előtt Gábor benyögte, hogy „most egy Barackca-feldolgozás következik”, amit két pánk komolyan vett, és meggyőzték egymást, hogy „te, figyu, maradjunk már, kíváncsi vagyok, hogy játsszák”. Aztán persze úgy játszott a Dance or Die Barackcát, mint később az Another Way Tokió Hotelt! (Sehogy.)
:-D

A harmadik banda, akiket szerencsére sikerült végighallgatni, az a salgótarjáni pálócz hárdkórban nyomuló Not This Time, akik igen jó haverjaim és általában én fényképezem őket, mert a többek között koncertfotózással is foglalkozó basszerosuk, Rádi Gabi általában a kezembe adja a gépét. Rendesen odacsaptak a srácok, látszott, hogy ők a helyi zenekar, mert rájuk volt a legnagyobb mozgás, ahol ismertem a szöveget, ott kiabáltam én is, főként a régi számokat (Ez lett a béred EP).
Lenyomták a szokásos húsz perces koncertet, aztán átadták a színpadot a békési srácoknak...

… az Another Way-nek, akik másodszorra játszottak a Kakukkban. Szokás szerint eljátszották kellemes, lassú, poppos számaikat, ahogy azt tőlük megszokhattunk, sőt, feldolgozták a Tokio Hoteltől a Schrei című slágert is. Najó, úgyis tudjátok, hogy az előző mondatból egy szó se igaz. :-D
Valójában rendesen lezúzták a népek arcát, az új lemezről (Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt) a Félálom című számot a NTT-nek küldték, de arra sajnos már nem emlékszem, melyik számot nevezték ki Tokio Hotel feldolgozásnak („Következik a Tokio Hoteltől a Schrei!”), viszont az NTT-gityos Thomásszal szélesen vigyorogtunk egymásra, amikor az Elszakadás intrójaként elkezdték játszani a Blekkszábbáttól a Paranoidot, majdnem elkezdtem ordibálni, hogy „Fellökött egy suttyó rokker...”, de ez betudható kevéssé szomjas állapotomnak is. Rájuk is elég sokan mozogtak, szerencsére most nem végig a szöveget nem ismerő közönségnél volt a mikrofon, mint az AW első salgótarjáni koncertjén, csak egyszer Antal (NTT) vendégszerepelt.

A koncertek és a pakolászás után még ácsorogtunk kicsit a Kakukkban, valaki a kezembe adott egy iszonyú vastag dobverőt, amit kineveztem vibrátor-dobverőnek, a Not This Time-dobos és hivatásos nőcsábász Martusz seggébe próbáltam felhelyezni, és K.O.szGábor pulcsiját buzeráltam vele, aztán vele és Antallal hárman fárasztottuk szarabbnál szarabb poénokkal szegény Another Way-éket, és Dömével (Dance or Die) vitatkozunk a mellkasunk bal oldalát ütögetve, hogy akkor most Csömör a király vagy az ötödik kerület? Kissé tehát sikerült elfáradni a buli végére, úgyhogy végül elmentünk Lacihoz (Not This Time gitár), ettünk sok finom kaját, majd nyugovóra tértünk.

2007. március 10 – Mátranovák, Aladin bár

Reggel korán ébredtem, mert vendéglátónk, Laci lelépett suliba, később Thomász is hazahúzott, úgyhogy ott maradtunk Laciéknál Another Way-ékkel, és azon tanakodtunk, hogy hogyan szerezzünk reggelit, de végül Laci édesanyja mondta, hogy ehetünk bármit, amit a konyhában találunk, úgyhogy azzal a lendülettel meg is ebédeltünk. Kicsit felugrott Rádi Gabi a barátnőjével, és elmentünk Rockinformot keresni, mert a békési rokksztár fiúk benne vannak és mindenképpen gyönyörködni akartak magukban. :-) Végül begyalogoltunk egészen a belvárosba, de Rockinformot sehol nem kaptunk, úgyhogy visszamentünk Laciékhoz, ahol is filmet néztünk, amin a srácok bealudtak, majd indultunk a Kakukkba cuccolni, aztán a kisbusszal még megnéztük a somoskői várat, ami igen fasza hely (egyszer fel kell oda mennünk piálni!), aztán irány Mátranovák.
A helyre megérkezve kevéssé vidítottak fel a falakon található irredenta képek, de azt reméltem, a közönség kevésbé fogja ezt a szellemiséget tükrözni (tévedtem – bár szerencsére nem a nagydarab bőrfej vonal képviseltette magát, hanem a metálos „hazafi”). Végül befutott az összes zenekar és a haverjaik, így gyorsan össze is raktuk a cuccot, és vártunk, hogy kezdődjön a buli.

Mivel egy óra volt még kezdésig, ezért a jelenlévők úgy döntöttek, hogy a Säw nevű, még nem koncertező salgótarjáni „allstar” csapat eljátszik pár számot bemelegítésnek. A zenekart Not This Time, Diszkrét Félhomály-és a Jolana-tagok alkoják, és Rádi Gabi énekel (visong és rángatózik) benne. Már korábban kaptam tőlük dalszövegeket és próbateremi diktafonos felvételeket, szóval igencsak sokat vártam tőlük, és nem csalódtam: az a pár, lámpalázasan előadott szám kurvajó volt, ezekre a srácokra jó lesz odafigyelni: a zenén hallatszik, hogy a Laci és Rádi szeretik a Million Dead, Pretty Girls Make Graves, You Say Party! We Say Die!-féle melankolikus hangulatú dallamos punkzenéket, a rövidke koncertjük alatt pedig nekem a duna neve is beugrott, mint hatás.

Imígyen táncolásra hangolt lábakkal vártuk a salgótarjáni átdolgozózenekar, az All Rights Reserved koncertjét. Kedves nőcsábász barátom félmeztelenre vetkőzött, elhelyezkedett a dobok mögött és kezdődhetett is a rokk. All Rights-ék saját bevallásuk szerint szeretnének jobban rámenni az átdolgozásokra (azaz régi rock'n'roll-slágereket átdolgozni, afféle magyar Me First and the Gimme Gimmes-ként) és nem a feldolgozásokra, pedig azokból eléggé faszán válogattak: volt Misfits, Rancid, Bad Religion és egy régebbi Millencolin-szám is. A koncerten figyeltem Keccsót, a gitárost, és megértettem, Buster Blues miért mondta a múltkor az Óborozóban, hogy élete legjobban mozgó gityósát tiszteli Keccsóban. :-D Ráadásul a srác különösképpen formában volt most: ki lett nevezve a zenekari főalkesznak, és ugrált, mászkált a színpad előtti padon, fejet rázott, szóval All Rights-ék koncertje igen tetszett, csak kicsit túl hosszúnak tűnt, a vége felé már kint figyeltem Another Way-Bandit, ahogy elveri billiárdban Antalt.

Következő a salgótarjáni, kissé alteros-indie-s rákenrólban utazó Diszkrét Félhomály játszott, akiknek csak a koncertjük végét láttam, mert amúgy kint billiárdoztam, és hosszúra nyúlt a játszma. Továbbra is az a véleményem róluk, hogy az énekes, Bálint (akármekkora fasz is :-)) sokat javít a zenén, meg ami főként tetszett, az a sok vokálozás, viszont amennyire hallottam, eléggé sokat rontottak, lehet sűrűbben kéne próbálni? A végére még maradt egy Holiday in Cambodia, ami főként igen kaotikusra sikerült, aztán jöhetett a következő banda.

Színpadra léptek tehát a békési rokksztár srácok, az Another Way. Gida a kezembe adta a fényképezőgépét (úgy látszik, sorsom végleg a koncertfotózás lett :-)), hogy lőjek róluk pár képet. Keccsó még pénteken kifejtette, hogy ha a mátranováki trúmetálos közönség meghallja az Another Way-t, akkor csak tátott szájjal fognak lesni – végül nem így lett, bár az főként a salgótarjáni arcoknak köszönhető, hogy viszonylag családias pogó alakult ki (de azért kellemetlenül érintett, amikor valaki belebaszott egyet a vesémbe), viszont rendesen lezúzták a népek arcát ismét és a Kiégetett kódjelek című számot a végén nekem küldték, jesz. DF-Bálint kérdezte a koncert előtt, hogy „kíváncsi vagyok, melyik Tokio Hotel-számot fogják játszani”, én meg megmondtam, hogy bármelyikre rámondhatják (hiszen zenéjük, mint tudjuk, kellemesen lassú és poppos :-)), úgyhogy Gida épp egy számot konferált fel, amikor bekiabáltam, hogy Tokio Hotel, erre mondta, hogy ja és ez egy Tokio Hotel-szám. :-D Quod erat demonstrandum! A buli után láttam pár arcot, amint gratulálnak Gidáéknak, szóval nem álltak tátott szájjal, hanem tetszett nekik, viszont elmentem a pulthoz sört vételezni, és a pultos csaj kérdezte, hogy ez volt az utolsó zenekar? Én meg mondtam, hogy nem, még van kettő. Azt mondta, „mert ez egy kicsit durva volt”, na ezen viszont vigyorogtam nem keveset. :-)

A kettőből egy a salgótarjáni Not This Time volt, és ez a bulijuk jobban tetszett, mint az előző napi, és Rádinak volt egy vokálmikrofonja, amibe azonban inkább a baráti körrel együtt vokáloztam. Sokkal energikusabban játszottak, mint pénteken a Kakukkban: Antal ugrált folyamatosan, Rádi csapkodott a basszerral, a dobok mögött pedig kedvenc nőcsábász barátom félmeztelenül kente neki. Egyszóval, igen faszán játszottak.
Úgy látszik, végleg sorsom lett, hogy NTT-éket fényképezzem, mert ezúttal Gida kért meg, hogy az ő koncertjük után fényképezzem pálócz hácés barátainkat is.

Utolsónak lépett színpadra a Jolana, akik egy kezdő zenekar, és hiába basszusgitározott benne vendéglátónk, Laci, nem tetszett. Az énekes-gitáros srác hangja túl színtelen volt, és ettől az egész kissé Kispálos lett, amit nem kedvelek: amúgy a zene amolyan alter-punk féle, de főként kintről hallgattam, mert nem nagyon nyerte el a tetszésemet, és el is fáradtam, úgyhogy egy asztalnál ücsörögtem. Később kiderült, hogy az énekes srác mindössze tizenöt éves, szóval a hangja még bőven változhat, én meg kérdeztem tőlük, hogy nem lenne-e jobb, ha akusztikus gitárral, amolyan songwriteresen adnák elő, erre annyi volt a válasz: „szerinted Salgótarjánban ilyen lehetséges?”, arra gondoltam, miért ne?

Végül összepakoltunk, becuccoltunk a kisbuszba, elköszöntünk mindenkitől és irány Laciékhoz. Épp, hogy pirkadt, amikor a békési srácokkal elindultunk a vonathoz, és reggel kilencre itthon is voltam.

http://myspace.com/anotherway666 (Another Way)
http://myspace.com/notthistimehc (Not This Time)
http://www.myspace.com/formyfriendsband (For My Friends)
http://www.myspace.com/cschc (Dance or Die)
http://www.myspace.com/felhomaly (Diszkrét Félhomály)
http://jolana.blog.hu/ (Jolana)