Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2006. XI.11. Less Than Jake, Dropkick Murphys, The Living End


Írta: Endrú
Feltöltötte: csabeeka
Ekkor: 2006. nov. 30. csütörtök - 18:07

Idén lehetőségem volt kijönni Londonba ösztöndíjjal. Gondoltam, ha már itt vagyok, nem csak a turistaszagú nevezetességeket nézem meg, hanem ellátogatok egy-két olyan koncertre, amelyek kishazánkban igencsak ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak meg. Nem kis utánajárás után ráleltem London egyik legnagyobb, punk rock illetve hardcore műfajok kedvelőinek legnagyobb teret adó helyére, a Brixton Carling Academy-re. Az első koncertek, amelyek számomra kötelező voltak, a Dropkick Murphys és a Less Than Jake. A jegyeket interneten kellett megrendelni és pikk-pakk elfogytak. Megérkeztem a helyre, amelyet addig csak külsőleg láttam és egy bazi nagy téglatestre emlékeztetett. Belül hatalmas, oldalt 2 irányban lépcsők vezettek fel a ruhatárhoz ahol bődület sor állt. Életem legdrágább ruhatára 2 fontomba került (800 HUF!), amely után a fejemből hirtelen szökkent galád gondolat miatt egyúttal megvettem életem legdrágább sörét is 3 font 20 pennyért (1250 HUF!), ami nem is volt olyan jó. A belső rész amúgy két részből áll, egy alsó, színpad előtti dühöngőből és egy felső „páholyból”, ahol csak ülő rész van. Nekem szerencsére a dühöngőbe szólt a jegy. A dühöngő kialakítása meglehetősen érdekes, úgy néz ki, mint egy színház kiszedett székekkel. Felettébb okos megoldás, hogy lejtősen van kialakítva, így többnyire mindenki mindenféle helyzetből látja a színpadon történő eseményeket.
Az első zenekar a Billy No Mates volt, amelyet sajnos a dugó miatt lekéstem.
A második zenekarra viszont odaértem, amely a The Living End volt gyanúsan Green Day-es hangzással. Ugyanúgy hárman voltak, az énekes még hasonlított is a Green Day énekesére. Főleg pörgős számokat nyomtak, de volt akusztikus, lassabb szám is. A hangosítás elég pontosnak hallatszott. Annyira nem fogott meg ez a zenekar, semmi egyedit nem véltem benne felfedezni, „tucatzene”. Persze azt semmiképp sem szeretném írni, hogy nem erre jöttem, hiszen meg kell adni a lehetőséget mindenféle zenekarnak, aki kevésbé ismert, hiszen különben a mostani híres zenekarok sosem lettek volna híresek.
A koncert vége után körülbelül negyed órás szünet következett, majd színpadon a Dropkick Murphys. Már nagyon kíváncsi voltam rájuk. Az elején tök sötét volt a színpadon és érdekes zene szólt, egy ír-szerű dal ment, amelyen egy nő énekelt. Az életkorban igencsak vegyes közönség a „Let’s go Murphys”-t skandálta türelmetlenségének hangot adva. Majd színpadon a Dropkick Murphys. Ha jól emlékszem a The rocky road to Dublin-nal kezdtek. Folytatták a Pipebomb on Lansdowne-nal, és érdekes módon az énekes pólója valahogy elszakadt, talán beleakadhatott valamibe. Legnagyobb örömömre játszották a Bar Room Hero-t is, mindenki énekelt, óriási volt. A Gauntlet is sorra került később. A hangzás lehetett volna jobb is, a vokál alig hallatszott, nagyon elnyomták a gitárok. A basszgitárt is alig lehetett hallani. Igazából lehet, hogy külön hangtechnikusuk van, aki már félig megsüketült. Sajnos a John Law-t és az In the streets of Bostont nem nyomták el. A koncert végén felhívtak egy rakat picsát a közönségből, akik százával tomboltak a színpadon. Vicces volt, hogy egy 16 év körüli hosszú hajú fiú volt az egyetlen, aki képviselte a hím kolóniát és aki valószínűleg azért került fel a színpadra, mert lánynak nézték. Néhány lányka kihasználva exibicionista hajlamát bevállalta a melltartóban táncolást nem kis sikert aratva közönségben megbúvó kanos nemtársaim körében. Körülbelül 15-20 percig ment az egyre unalmasabbá váló színpadi ökörködés, utána pedig mindenki elhúzott a színpadról. Körülbelül egy órát játszott a zenekar, de valahogy nem éreztem túl tartalmasnak ezt a koncertet, figyelembe véve az utolsó 20 percnyi baromkodást. Nem beszélve arról, hogy a közönséggel nem igazán történt kontaktusteremtés. Lehetséges, hogy az angol közönség megszokott, mindenesetre így legalább több számra volt idő. A politizálás szerencsére elmaradt. Ismét kb. 15 percnyi szünet következett, amelyben figyelemreméltó volt a biztonsági őrök által kulacsból spriccelt vízzel történő közönségitatás. Kishazánkban ha biztonsági őr van a közelünkben, örülünk, ha megúszunk egy sallert.
Ezután színpadon a már várt Less Than Jake. Baromi jó koncertet adtak és jobban is szóltak az előzőeknél. Játszottak az új albumról illetve a régiekről, többek között az Automatic, Johnny Quest thinks we’re sellouts, Rock’n roll Pizzeria, How’s My Driving, Doug Hastings, All my best friends are metalheads, Sugar in your gas tank, 9th and pine, My very own flag, Save the Youth of America from exploding, majd zártak egy akusztikus számmal. Legalább egy és negyed órát játszottak, ami tartalmasnak mondható volt. 11-kor már mindenki távozott, többek között jómagam is. Hihetetlen mennyiségű szemét gyülemlett össze, amely többek között söröspoharakból tevődött össze. A biztonsági őrök mindenkit kiküldtek, majd a helyiség bezárt. Ez is megvolt.