Punk Portál - 2019. május 23.





 

2006. X. 31. Kultiplex - Bridge to Solace, The Idoru, The Last Charge, Fallenintoashes, Sunday Fury


Írta: Buster Blues
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. nov. 2. csütörtök - 01:03

Két dolog biztos: egy, hogy rég előzött meg koncertet ilyen heves „punktársadalmi párbeszéd”, kettő pedig, hogy Coca Cola támogatás ide, vagy oda, a Kultiplex megtelt. Nem úgy, hogy sok ember volt, hanem úgy, hogy nem fért be több. Ez részemről rá is nyomta a bélyegét az egész estére, hamar nyűgös lettem, hogy nem tudok hova menni, sehol sem férek el, mindenhol mindenki el akar taposni, főleg az összekapaszkodva közlekedő 4-5 fős kislány-konvojok.

A teremben vártam, hogy kezdjen a Sunday Fury, mert ekkor bent még jobban el lehetett férni mint a kocsma/merch részben. Először láttam őket: lassú-középtempós, énekes metál, néhol egy-két duplázós, vagy dráma résszel, amik nem nagyon hozták izgalomba a publikumot. Mivel nem hallgatok ilyesmit, nem tudom mihez hasonlítani, állítólag hasonlít a Metallicára. Megvártam néhány számot, aztán kimentem egy sörre.

Másodikként a lemezbemutatóját tartó The Last Charge következett, ekkor még egész jól befértem a terembe. Azon lehet vitatkozni, hogy kinek szimpatikus, kinek nem, lehet „milliomos hardcore”-ozni, satöbbi, de azt nem lehet mondani, hogy nem meggyőzőek a srácok (pl. ezen a bulin a myspace-en élcelődni igazán szimpatikus volt). Az öt mozgó ember már iszonyat energiát sugároz, folyamatosan megy a táncra buzdítás, aminek meg is van a hatása, itt már komolyabb mozgás alakul ki. Az új számok semmit sem változtak a stílusukban, ugyanaz az in your face hardcore, néhol egy kevés metállal keverve. Amit Madball örökségből ki lehet hozni, azt ki is hozzák, vita nincs. Talán annyi, hogy néhol az üres húros breakdown részek nekem már túl lassúak.

Innentől aztán kezdetét vette a jelmezes rész, amit a Fallen Into Ashes nyitott, többek között Batmannel a soraikban. Valahogy jobban tetszettek most, mint máskor, úgy tűnt, ők is jobban élvezik a bulit, nagyon elemükben voltak színpadi mozgás tekintetében. Az energia a színpadról a tánctérre is átterjedt, a terem sokszor feléig mozgásban volt. Sajnos ekkor támadt először problémám a hangzással, hiába virgáztak a gitárosok, a duplázós részeknél a lábdob mindent vitt, pedig egy-két basszustémát szívesen meghallgattam volna. A számok ismerete nélkül biztosan kevésbé lett volna élvezhető. Okulva az előző szünetben kialakult tolongásból, az utolsó szám környékén távozóra fogtam, hogy könnyedén kijussak, egészen a kerthelységbe egy kis levegőt szívni.

Mire visszaértem, már ment a vetítőn az Idoru logó, a tömeg pedig kezdett hihetetlen méreteket ölteni. Leghátul álltam a keverő mellett, de itt is nyomorogni kellett. Ez volt a buli holtpontja, már kezdtem fáradni, nem fértem el, az Idoru pedig - hiába nem találtam benne kivetnivalót – untatott, viszont a jelmezbe öltözés itt annyiból használt, hogy legalább nem egyen fehér ingben léptek színpadra a fiúk. A mozgás a FIA-hez képest mérséklődött, viszont a szövegeket jóval többen tudták, a dob pedig itt is hangosabb volt a kelleténél. Az egyetlen izgalmas dolog egy kis kakaskodás volt a hátsó ajtónál, de szerencsére semmi komoly nem történt.

Utolsónak következett a Bridge To Solace, valami új intró-szerűséggel, ami nem aratott akkora sikert, mint az áriás, de ugye új album, új élet. Előre álltam, ott sokkal jobban el lehetett férni, sokan nem akartak közel kerülni a tűzhöz. Nem tudom, hogy voltak oldalankét szétrakva a gitárok, de Bobót egyáltalán nem lehetett hallani, pedig vele azonos oldalon álltam. Ez eléggé rontotta az élvezeti értéket, kár, hogy általában csak középen állva teljes értékű a hangzás. Öt szám volt az új albumról, meg kb. ugyanennyi régi sláger, és bár néha hallgatóan mellényúlt valaki a gitáron, a hangulatra nem lehetett panasz, mindig volt valaki a levegőben és a mikrofonnál. Az est legjobb jelmezének díját a fellépők közül Kuti kapta nálam, az állandó Leftöver Crack pólós fotók után püspöknek öltözni telitalálat volt.

Ha összegezni akarnám a bulit, azt kéne mondanom, kár volt az iszonyatos tömegért, ha fele ennyi ember van, sokkal élvezhetőbb lett volna, persze a szervezők gondolom, máshogy vélekednek. Mindenesetre a következő hasonló koncert előtt már el fogok gondolkozni, megéri-e tülekedni, vagy inkább megnézem ugyanezeket a zenekarokat egy kellemesebb, vidéki helyszínen, Budapesten pedig inkább maradok a kistermes megmozdulásoknál.