Punk Portál - 2019. május 26.





 

2006. X. 3. Kultiplex - Something Against You, duna, Unhold, Wounds Left Deeper


Írta: Buster Blues
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. okt. 10. kedd - 15:58

Kis bizalmatlanságot keltett bennem a koncerttel kapcsolatban, hogy a Last Charge először nem, aztán mégis, végül mégsem szerepelt a fellépők listáján, de mivel a WLD a letölthető számok alapján nagyon megtetszett, semmiképp nem akartam kihagyni a bulit. Másodmagammal (Schrejner kolléga) a meghirdetett kezdés után kb. 10 perccel érkeztem a Kultiba, ahol az Unhold dobosa fogadott bennünket, aki olyan aggasztó kérdéseket tett fel nekünk, mint: szervezők vagyunk-e, vagy zenekartagok esetleg - nem és nem. Kezdeti kétségeim tehát egyelőre nem oszlottak. Mit csinál az ember, mikor három eltöltendő órája akad a kezdésig? Például sört vételez és körbenéz a városban, iszogat a Schönhertz kolesz lépcsőjén, ahol Dannal találkozik. Tizenegy tájékán vissza a Kultihoz, kötelező játszótéri látogatás, majd indulhat is a buli - nekem első alkalommal a kisteremben.

Becsléseim szerint 20-30-an gyűltünk össze, kezd a Something Against You. Ördi addig reklamál a hangos alapok miatt, hogy a végén a dob majdnem elnyom mindent, nekem az ének is kicsit halk volt, de az előadásra egyetlen rossz szavam nem lehet. Kapunk újabb számokat is, talán kettőt, ami nincs az utolsó lemezen. Ezek sem hosszúak, nem lesz gond. Viktor többször beront a közönség soraiba, de ezen az estén a táncos cipőjét mindenki otthon hagyta. Talán azért nincs mozgás mert késő van, talán mert kevesen vagyunk, de a kisterem családias hangulata, a közvetlen zenekar-közönség viszony kárpótol.

Másodikként színpadon a duna. Először látom oket, de szerencsére lelkiekben felkészülten. A barátságtalan gitárhang és a basszus hiánya (direkt?) kicsit próbára teszi az ember idegeit, de az ének és a dob kifejezetten tetszik, egy pillanatra sem unom. A műsor közepe táján kapjuk meg a szövegeket, amiket közben nem nagyon tanulmányoztam, azóta is a farzsebemben lapul az összehajtott lap, szégyenszemre olvasatlanul, de a következő bulira midnenképpen áttanulmányozom. A szünetben a ruhatáros lánnyal tárgyalok, majd a svájciakkal, hogy mégis miért CH az autójelzésük. Az első válasz, hogy nem tudják, de az biztos, hogy nem a Christian Hardcore rövidítése (végül azért sikerül megfejteni, hogy Confederation Helvetica).

Következik az est általam leginkább várt zenekara, a berni Wounds Left Deeper. Ismerős számmal kezdenek, egyből mozognak is, talán a basszgitáros srác, aki láthatóan a legfiatalabb visszafogottabb egy kicsit. Jól is szólnak, a számok pedig nagyon tetszenek, dallamos hardcore ami hol kicsit a punkrock, hol kicsit a metál felé hajlik, tökéletes. Sajnos megvan az elso húrszakadás is, a cseregitár nincs behangolva, kár érte. A zárószám (az albumé is ez) slágergyanús, tökeletes befejezése a programjuknak. Természetesen azonnal beruházok egy lemezbe, amihez ajándék kitűzőt és matricát kapok (utóbbiból az utolsók egyikét, mivel azok ingyen voltak :P). Ismét teszünk egy sétát a ruhatárba beszélgetni és üldögélni, betekintünk a nagyterembe, ahol valami ingyenbuli keretében idegesítő klubzene szól, bent 4-5 ember lézeng, erről ennyit.

Kezd az est főzenekara, az Unhold. Ők szólnak a legjobban és leghangosabban, vita nincs. Nagyon nehéz zene, vastag gitárokkal, ritkás énekkel ami valahogy mégis nagyon jól hallható, de nekem kicsit lassú, főleg ilyen késői órán. Kicsit álmosít, ahogy súlyosan rámtelepszenek a hosszú számok, de azt azért nem mondanám, hogy unatkozom. Két húrszakadás, ilyenkor derül ki, hogy még egy gitárral is majdnem ugyanolyan massza az egész, mint kettővel, csak néha tudom őket egyértelmuen elkülöníteni. Valamikor éjjel egy táján lesz talán vége a bulinak, mi pedig sietünk haza, bár sejtem, hogy a reggeli eloadásnak már lőttek. Mindenképpen remek este volt, a késői kezdés miatt egyáltalán nem bántam végül, hogy csak négy zenekar volt. Ezután biztos jobban odafigyelek majd a kistermes bulikra, valamint vesszen a Kultis mozi, nagy köszi Mansiznak. :)