Punk Portál - 2019. május 26.





 

2006. IX. 24. Bécs, Arena - The Slackers, Sonic Boom Six


Írta: Dan
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. szept. 27. szerda - 14:34

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Slackers koncerten voltam...

...amennyire nagy szám volt még néhány éve Bécsbe utazni, most már a legkisebb izgalom nélkül pattantam be tűzpiros Dodge Viperembe, a Blahán beszálltak a haverok is. Néhányan megnézték a járgányt az utcán, de már megszoktam. Pályamatricával és hasonló szarokkal nem szenvedtem, ezért volt dolgunk a rendőrséggel is, de persze gyorsan leráztuk őket. A határ előtt még megálltunk tankolni, lehúztunk a maradék whiskey-kólát, elszívtunk egy cigit, a határon 200-zal húztunk át, mert Kristóf otthon hagyta az útlevelét. A Viper most sem hagyott cserben minket. :)

Bécsig egy óra alatt eljutottunk, nyomni se kellett nagyon. Itt aztán még egyet állhattunk a dugóban. De nem siettünk, tudtuk, hogy csak 8-kor kezdődik a koncert, még pont oda fogunk érni. Meg aztán ki idegeskedik, amikor üvölt a hangfalakból a Sublime?

Megcsodáltuk az ufó-várost, leparkoltunk az Arena előtt, beállítottuk gyorsan Norbi taraját, és már mindenki készen is állt a bulira. A nagyteremben valami német elektro-metál banda játszott, így szerencsénkre a mi bulink a kisterembe került. Egy új kocsmarészt nyitottak, ezen keresztül lehetett bejutni. Az ajtóban már mosolyogva fogadtak minket, természetesen a zenekar vendéglistáján szerepeltünk.

Bent még bevertünk pár felest, megsasoltuk a disztrót, majd siettünk a kisterembe, ahol kezdett is az angol Sonic Boom Six zenekar. A helyet gondolom senkinek nem kell már bemutatni, ideális ilyen jellegű koncertekre. Korrekt hangosítás, nem túl nagy színpad, 150-200 ember épp elfér. Eleinte nem voltunk annyira sokan, de hamarosan telni kezdett a terem, egyre többen perdültek táncra a zenekar erőteljes ska és reggae ütemeire. Mint megtudtuk, a repertoárban szerepelnek punk és hip-hop szerzemények is, de a turné előző állomásán elhagyták a samplerüket, anélkül pedig ezek nem mennek. Szóval nekünk spéci program jutott, nem különösebben bántuk. A felállás szinte hagyományos, gitár, basszus, dob, trombita, ének. A fúvós nem remekelt túlságosan, a többiek viszont jól végezték a dolgukat, az énekes lány nem csak hogy nagyon szemrevaló volt, remekül is énekelt. Kedvesek és barátságosak voltak, jó zenét játszottak. Mi kell még?

Kicsit hosszasabb átszerelés következett, a Slackers tagjai maguknak állítgatták be hangszereiket. Aztán bevonult a banda, és csodás két órát töltöttek el velünk. Az igazat megvallva csak az utolsó három albumukkal vagyok teljesen tisztában, az egész bulira új kedvencem, a Peculiar miatt mentem el. Megkaptam, amire számítottam. A koncert kb. felét csukott szemmel élveztem végig. Na nem azért, mert állva elaludtam. Sűrűn tele volt a terem, de lehetett táncolni, többnyire még a lábamra se léptek rá, pedig eléggé elöl álltam. Sorra jöttek a slágerek, volt, amit ismertem, volt, amit csak a második refréntől énekeltem. Amikor épp nyitva volt a szemem, csodáltam a zenészek profizmusát, a szólókat, a vicces pofákat, amiket vágtak, vagy csak úgy általában az egész színpadképet. Székre állított basszusgitár, szaxofon, harsona, szinti, gitár, dob. Sok szám hangzott el az új lemezről nagy örömömre, ezekre nagy lelkesedéssel énekeltem a halandzsával kevert angolt. Az egész buli nagyon nyugis volt, mégsem untam magam egy percre sem. Háromszor jöttek vissza ráadásokkal, eljátszottak közönség kérésére is dalokat, a koncert végén a fúvósok beugráltak közénk. Nagyon szimpatikus volt az egész zenekar hozzáállása. Jellemző volt az egész koncertre, hogy nem bírtam abbahagyni a vigyorgást, annyira tetszett az egész.

A koncert után elcsevegtünk a banda néhány tagjával, próbáltam forintért angol CD-t venni sikertelenül, de a Slackers sideproject CD utolsó darabját sikerült társamnak elkunyiznia.

Egyik utasom tisztességtelen ajánlatot kapott egy helyi homoszexuális punktól, amin eléggé gondolkodóba esett, 1000 Euro mégiscsak elég szép összeg, de aztán mivel siettünk haza, nem lett az egészből semmi.

A kocsinál vacsora, újabb ganja járt körbe, majd elindultunk. Pár kilométer múlva már egyre nehezebben tudtam nyitva tartani a szemem. Hangosabbra tekertem kedvenc Tsunami Bomb slágereimet, próbáltam énekelni, idővel mégis elaludtam a volán mögött. Egy kamion kürtölt ránk, és két reflektor világított az arcomba...

...verejtékben fürödve pattantam ki az ágyból, hajnali fél 4 volt. Nyugi, minden rendben, csak álom volt...