Punk Portál - 2019. május 23.





 

2006. VI. 9 Bécs, Arena - Mad Caddies, No More Encore, Guadalajara, Rasta Knast


Írta: Szabbi
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. jún. 11. vasárnap - 10:40

Reggel 9-re volt megbeszélve az indulás. Ez persze nem jött össze, mivel különböző okok késleltették az akciót. Így viszont volt időnk még egy kis X-Boxra Norbinál.
Aztán dél körül már el is indultunk. Szerencsére sima utunk volt végig, így semmi nem ok nem volt rá, hogy 170-es tempónál lassabban menjünk. A kocsi hangfalaiból pedig többnyire Kismici szórakoztatta a jelenlévőket. Parndorfban még megálltunk körülnézni, aztán mentünk is tovább. Négy körül értünk az Arena elé. Az útra hozott alkoholt az illetékesek még gyorsan itt el is fogyasztották, mielőtt benéztünk volna, hogy mi a helyzet. Itt ért minket az első meglepetés. Mivel a honlapon azt lehetett olvasni, hogy a folyamatos rossz időre való tekintettel június közepéig minden szabadtéri bulit bevisznek a nagyterembe, hát eléggé lengén öltöztünk. Ezzel szemben viszont megtudtuk, hogy mégis open air lesz a koncert. Szerencsére ekkor még nem volt hideg. Ekkor még… Volt még egy jó óránk a kapunyitásig, így nekiálltunk bóklászni és el is jutottunk a szokásos benzinkútig. Folyadék vásárlás és fogyasztás után a vesém jelezte az agyamnak, hogy van egy kis felesleg. Találtam is egy frankó bokrot és megkezdtem a műveletet. Pár pillanat múlva rohant felém egy punkcsaj, hogy mi a f@szt képzelek, hogy odapisálok a bokorba?! Hiába, ez már nem a Balkán. Az emberek is szépen kezdtek szállingózni, többnyire 18-20 év körüliek, szépen, trendin felöltözve. Kritizáltunk is mindenkit rendesen. A lányok háromnegyed része az alábbi módon volt felöltözve: balettcipő-cicanadrág-lambada szoknya-póló/trikó-cicahalálfejes kapucnis pulcsi. Fő a változatosság. 5 után elkezdték beengedni az embereket. Bent elsétáltunk a merch pulthoz, de igazából semmi érdekes nem volt, meg szűkös keretünket amúgy is már Parndorfban feléltük. Kerestünk inkább egy jó helyet, ahonnan a színpadot rendesen láthattuk. A benti kocsma melletti „páholyt” választottuk.

A No More Encore volt kiírva első fellépőnek, de előtte még meglepetésként egy karibi gitáros jött szórakoztatni a közönséget. Akusztikus gitárral adott elő saját szerzeményeket patois nyelven. A nevére nem emlékszem, pedig mondta egyszer. Az előadásából kb. annyi maradt meg, ahogyan kántálta, hogy „punk music, reggae music, ska music, rebel music”. Szóval 2-3 nóta erejéig még érdekes volt, de aztán már kicsit idegesítővé kezdett válni.

Kb. 20 percet játszott, aztán egyből kezdett is a helyi érdekeltségű No More Encore. Aki szereti őket, az most ne figyeljen ide. Szóval ez a sablon gimi-emo/punk nekem nagyon nem tetszett. Unalmas volt és közhelyes. Az osztrák közönség is meglehetősen visszafogottan élvezte a műsort. Volt egy kb. 15-20 fős mag, amelyik nyomta a kakaspogót meg lökdösődött, de ezzel ki is merült az egész. A koncert vége felé behívtak még egy srácot, aki gitározott pár nótában, de fogalmam sincs, hogy ki volt az illető. Mondták ugyan, de németül nem értek. Olyan 25-30 percet játszhattak. Az utolsó nóta asszem a Boomtown Rats – I don’t like mondays feldolgozása volt. Mérsékelt taps után le is vonultak. Összesen ennyi maradt meg az egészből. Koncertek között az átszereléseknél mindig a már korábban bemutatott gitáros krapek jött ki zenélni. Az idő viszont kezdett egyre jobban elromlani. Az eső nem esett ugyan, de kellemetlenül fújt a szél és egyre hidegebb lett.

Ilyen körülmények között kezdte meg műsorát a szintén osztrák Guadalajara, akik pop/ska/punk vonalon mozognak. Ők nemrég játszottak Pesten is, de akkor nem láttam őket. Itt volt hát a lehetőség a pótlásra. Állítólag egész jó amit csinálnak, ezért érdeklődve vártam, hogy mit művelnek majd. Nos tényleg nem volt rossz. Főleg a fúvósszekció volt nagyon meggyőző, ám pár szám után tudomásul kell venni, hogy azon kívül, hogy a számok egész jól össze vannak rakva, semmi különlegeset nem nyújtanak. Hiányzik még belőle az a bizonyos valami, amitől tényleg jó lenne. Az emberek viszont teljesen meg voltak velük elégedve és jó félház táncolt rájuk. Már amennyiben a pogót táncnak lehet tekinteni. Sajnos az idő még tovább romlott így egyre gyakrabban tértem be a kocsmába melegedni ahol a Németország – Costa Rica meccs ment. A Guadalajara fúvósai közben elnyomták a Green Day-től a Basket Case-t. Érdekes volt ebben a verzióban, de hosszú távon továbbra sem kötött le a zenéjük. Persze elég fiatal bandáról van szó, tehát még bőven van idejük kitalálni a saját hangzásvilágukat. Utánuk ismét jött a gitáros fazon. Ekkor mentünk el kajálni. Végül is a vegaburger mellett döntöttünk. Tulajdonképpen egész jó volt, csak a hús hiányzott belőle.

Evés közben hallottuk ahogyan az est újabb fellépője, a német Rasta Knast megkezdi műsorát. A zenét a WIZO-hoz és az Aurorához tudnám hasonlítani. Baloldali punk németül. 10 évvel ezelőtt nagyon élveztem volna, de most a mocsok idő miatt is (már rendesen lehűlt a levegő) inkább valami szélvédett helyről hallgattuk az előadást és dumáltunk az élet apróbb-nagyobb dolgairól. 21 óra körül aztán elhallgattak, mi pedig kerestünk egy jó helyet a karzaton és vártuk azt ami miatt voltaképpen jöttünk. Ahogyan itt elnéztem az Arenat, hát nem sokkal voltak kevesebben, mint mondjuk régebben a Deconstruction bulikon. A színpad előtti terület a keverőig teljesen megtelt és persze a két oldalon felül is mindenhol voltak emberek.

Fél tíz körül aztán a színpad elsötétült, elkezdődött az intró, majd megjelent a Mad Caddies társulata. Már nem is tudom hányszor láttam őket, de mégis úgy vártam, mintha az első lenne. Ebben a stílusban kevés olyan zenekar van akik ilyen szinten tudják előadni azt amit csinálnak. A műsor gerince nagyjából a live albuméval egyezett meg, de azért voltak eltérések. Előadtak egy ős-Caddies nótát is, amit elmondásuk szerint már nagyon régen és nagyon ritkán játszanak, de volt új nóta is Backyard címmel, ami egy laza kis reggae song. Jó volt nézni, ahogyan a tánctéren hullámzott a tömeg. Volt persze az itt szokásos sördobálás is, aminek még mindig nem sikerült megtudnom az értelmét. Közben az énekes bemutatta az új basszeros gyereket, aki kicsit furcsán nézett ki szétvarrva, Versus pólóban egy ska/punk zenekarban. Mindenesetre úgy látszott, hogy élvezi a dolgot. És élveztem én is a koncertet, mert remek nóták lettek összeválogatva, amelyek a pontos sorrend és a teljesség igénye nélkül a következők voltak: Macho nachos, 10 west, Leavin, Weird beard, No hope, Contraband, Monkeys, Days away, Villains, Mary melody, Drinking for 11, Road rash, All American badass. Amit nagyon sajnáltam, hogy a The bell tower sajnos kimaradt, viszont helyette volt Manu Chao feldolgozás, a Minha galera instrumentális verzióban. A számok között sok új dolgot nem tudtunk meg az énekestől azon kívül, hogy mennyire szeretnek Ausztriában játszani és mennyire amazing ez az egész buli. Elköszönés után még visszajöttek 3 számra, melyek közül természetesen a közönségénekeltetős All American badass volt az utolsó. Ezt a harsonás gyerek a karzatról fújta végig. A szám után aztán szépen elköszöntek mi pedig a kijárat felé vettük az irányt.

Mindent összevetve az előzenekarok nem hatottak meg igazán, de a Mad Caddies már magában elég ahhoz, hogy utazzak miatta 500 km-t és ez szerintem ez után is így lesz.