Punk Portál - 2019. augusztus 26.





 

S.C.H.C. interjú első része


Írta: Konti és Monyó
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2006. máj. 9. kedd - 13:00

Résztvevők: Berci (Liberal Youth), Béla (Social Free Face), Farki (Embers, Target), Dosi (Derkovbois), Sas (Social Free Face, Liberal Youth), Norszi (Target), Balázs (TobiSCH(C)ka)

Operatőr: Baja (Liberal Youth)

Kezdjük az elején! Hogy ismerkedtetek meg? Kik alkotják az őskeménymagot? Nagyjából kik alkották azt a társaságot, amiből ez a mozgalom, ha hívhatjuk így, kinőtte magát? A kezdetekben kik inspiráltak benneteket illetve egyáltalán hogyan keveredtetek bele ebe az egészbe?

Farki: Sas a legrégebbi arc.
OK, Sassal kezdjük. Grundon fociztatok…
Sas: Lakótelep…
Norszi: Egyik nap a Sas adott egy kazettát…:)
Béla: Ennyire visszanyúljunk a kezdetekig?
Úgy gondoltuk, hogy ezt az egészet felölelő dolgokat foglaljuk össze.
Berci: Nekem úgy kezdődött, hogy fateromtól megkaptam az első Queen lemezemet. :)
Jó, azért nem ennyire a kezdetektől…
Sas: Úgy kezdődött, hogy bevettük a Bélát… Béla mondta, hogy a próba előtt csöngessek fel hozzájuk, érted, néztem a négyemeletes lépcsőházban volt 13 Horváth…:))
Norszi: Nem 13 volt, csak 6..:)
Béla: Azért kérdeztem, hogy mennyire visszamenően említsük meg a dolgokat, mert maga az SCHC körülbelül a pinceklubos bulik óta van számon tartva. Igazából az egész úgy indult, hogy voltak emberek, akik kedvet éreztek ahhoz, hogy zenéljenek, és volt 4-5 zenekar, akik elkezdtek koncertezni a szombathelyi Pinceklubban, tehát körülbelül erre az időre datálódik a Savaria Colonia Hardcore kezdete.

Milyen zenekarok léteztek azokban az időkben?

Béla: A kezdetek kezdetén ott volt, azt hiszem, a legfontosabb a Keleten a Helyzet Változatlan, azaz a KHV, valamint a Kaktusz, akik inkább ilyen grindcore-osabb zenét játszottak.
Berci: Fantasztikus frontemberrel…:))
Béla: Aztán volt a Canis Merga… Ezek azért elég botrányos zenekarok voltak, a KHV-t leszámítva, mert ők voltak azok, akiket azért számon tartottak.
Berci: Elvonási Tünetek.
Béla: Aztán nekem volt egy zenekarom, a Tiltott Zóna, akikkel inkább ilyen metalosabb vonulatot képviseltük. Meg ott volt még a Bullshit, amit a Farkival meg a HC Takival csináltunk. A Bullshit-tel már inkább ezt a new york-i stílusú hardcore-osabb zenét nyomtuk. Aztán utána volt az Elvonási Tünetek, punk/hardcore-os zenével, illetve annak az utódzenekara volt a Farki által továbbvitt Hypocoristic Form, de az már kicsit funky-sabb, technikásabb zenét nyomott. Amikor én csináltam a Bullshit-et, akkor a Sasék bevonultak. Aztán a KHV ezután már nem alakult újjá, kiszállt az énekesük. Aztán a Sasék megcsinálták a Mummy’s Flowers-t, akiknek azért szintén volt jó pár koncertjük, és ahova aztán én később beszálltam. Aztán, mi volt még? Zömmel szombathelyi, vas megyei koncertek voltak, tehát itt a környéken, de azért néha voltak kirándulások Sopronba, Budapestre, Zalaegerszegre, de nem voltak rendes turnék. Végül is a gyökere innen indult ki az egésznek, de ekkoriban igazából ugye annyi volt az egész, hogy fiatal srácok buliztak.

És a társaság azóta lecserélődött?

Béla: Persze, a társaság folyamatosan cserélődött. Visszatérve a korábbi zenekarokra, Bercinek is volt még a Blast illetve a…
Berci: Joined Hands.
Béla: Tényleg, a Joined Hands.
Berci: A Blast nem hardcore volt, inkább ilyen hiphop-os zene metalos gitáralapokkal. A Joined Hands aztán már old school-osabb zenét nyomott, kicsit ilyen Suicidal-es beütésekkel. Aztán néhány probléma miatt szétment a zenekar, és akkor a Hodzsiék egy darabig nem zenéltek, de végül is a Joined Hands-bők két zenekar alakult, Hodzsiék az Atyával megcsinálták a Free Hands-et, mi pedig akkor már javában csináltuk a United Side-ot.
Béla: Egyébként azokban az időkben, mikor ezek a zenekarok koncerteztek, mozgolódtak, akkor azért még a magyarországi hardcore színtér nem volt olyan aktív, volt pár zenekar, de nem voltak olyan koncertdömpingek, mint azt követően.
Sas: Azért volt jó pár zenekar.
Béla: Aztán végül is a Savaria Colonia Hardcore három alapzenekara, a Social Free Face, a United Side és a Liberal Youth trió akkoriban kezdett rendszeresen turnézni. Összeállt a három zenekar, és végigkoncerteztük az országot.

Nagyjából mikorra tehető ez az idő?

Béla: 1996 vége, és a ’97-es év.
Berci: Végül is ’97 áprlis 11-e volt az első hivatalos koncert, ami már S.C.H.C. név alatt ment.
Béla: Azóta meg már úgyis ismeritek a sztorit.

Ki találta ki ezt a nevet, hogy Savaria Colonia Hardcore, és miért pont ez lett a név?

Sas: Ketának az ötlete volt először.
Béla: Én speciel a Mazsolától hallottam először.
Sas: Nem, először a Keta találta ki, mi meg ráhagytuk, hogy OK, legyen az. Szóval így volt..

Mondhatjuk azt, hogy a kezdeti időszakban Szombathely volt Magyarország hardcore fővárosa? És ha igen, akkor ez minek volt köszönhető?

Berci: Ha erre a kérdésre azt válaszolom, hogy igen, akkor arra iszonyú sokan azt fogják mondani, hogy ez hülyeség… De nagyon sok embernek biztos, hogy az volt. Annak idején, amikor ’97-’98-ban a három zenekarral, a Social Free Face-szel, a Liberal Youth-tal és United Side-del végigjártuk az országot, akkor már megvoltak a pesti zenekarok, a Sedative Bang, a Dawncore, a Burning Inside, az Other Side illetve a Sokan Mások is, bár ugye ők nem annyira pesti banda volt, mert inkább pestkörnyéki srácok alkották. De ezek között a zenekarok között talán nem volt meg az a fajta összetartás, az a mozgalmi jelleg, mint a 3 Colonia banda között. Igazából nem akarok ilyen dolgokba belemenni, de lehet, hogy amiatt is alakultak ki később a problémák az S.C.H.C.-n belül, mert ezt a 3 zenekart mindig is egyként kezelték. Szóval mi nem 3 zenekar voltunk, hanem maga a Colonia. Nem 14 ember voltunk, 3 fele elosztva, minket mindig egyként kezeltek. Míg például a pesti, az egri, a váci, a szentesi vagy a többi bandákat mindenki úgy kezelte, hogy ez meg az a zenekar. Most lehet, hogy sokan meg fognak utálni azért, amit mondok, de Magyarországon, azok közül az emberek közül, akik benne vannak a hardcore-ban, vagy hogy egy tágabb jelzővel éljek, ebben az egész underground-ban, amire azt mondják, hogy punkrock – bár szerintem ez egy elég szar címke - szóval azok közül nagyon sok ember a Colonia miatt van ott, ahol...

Be tudjátok határolni, hogy nagyjából hány embert foglalt magába akkoriban az S.C.H.C.?

Béla: Mire gondolsz, hogy akkoriban? Melyik időszakban?

Erre a ’97-’98-as időszakra gondolok, mikor a 3 zenekarral turnéztatok.

Béla: Hát, ugye maga a 3 zenekar meg a közvetlenül hozzájuk kapcsolódó emberek, az volt 15-20 fő, aztán ugye sokan, akik rendszeresen lejártak koncertre. Volt több ember, akik a háttérből segítettek, sokan többet tettek ezért az egészért, mint néhány zenekartag. A Balázs (Tobischka) nagyon sokat segített plakáttervezésekkel, koncertszervezésekkel, de fel tudnék még sorolni millió embert, akik hozzátettek ehhez az egészhez.

És akik lejártak a koncertekre, azok nagyrészt szombathelyiek voltak, vagy a környékről vagy messzebbről is jártak emberek koncertre?

Béla: Elsősorban szombathelyi srácok jártak a bulikra, de voltak sokan, akik messzebbről jöttek. Voltak például egri srácok, akikkel beszélgettünk, akik teljesen magukénak érezték az S.C.H.C.-t.
Berci: Voltak olyan srácok Kaposváron, akik bármerre játszottunk a 3 zenekarral, mindig ott voltak. Látták, hogy valamelyik nap, valahol mondjuk a Dunántúlon játszunk, és jöttek. Vagy például az Edináék Dunaújvárosból. 10 koncertből 7-en biztos ott voltak.
Farki: Kik azok az Edináék?
Többiek: :))
Farki: Most mit röhögtök, szar a memóriám…:))
Többiek: :))
Farki: Jaa, már vágom.
Berci: És azért volt a Colonia ilyen értelemben olyan korszakalkotó dolog – ha használhatok ilyen nagyképű kifejezést - , hogy nem azt várták a srácok, hogy mikor játszunk náluk, hanem látták mondjuk Kaposváron, hogy ma este Ajkán játszik a 3 zenekar, és akkor eljöttek Ajkára. Nem az volt, hogy ültek otthon, és várták, hogy mikor megyünk már az ő városukba, hanem felhívtak, hogy akkor hétvégén hol játszunk, megmondtuk, aztán jöttek.
Béla: De a mai nappal is vannak ilyen emberek, például tegnap kaptam egy sms-t egy pápai sráctól, mert kérik, hogy jelezzük, hogy mikor hol játszunk, Pápáról, Ajkáról, Várpalotáról rendszeresen kapunk visszajelzéseket.

És mikor annak idején a 3 zenekarral végigturnéztátok az országot, akkor ez hogyan működött? Voltak az adott városban hardcore-os srácok és ők kötötték le a bulikat vagy rockerek szervezték a koncerteket kocsmákba?

Volt olyan is jópárszor, hogy kocsmákban játszottunk, de mindig volt egy összekötő kapocs, 1-2 srác, akik benne voltak ezekben a dolgokban, aki azt mondta, hogy koncertet akarok csinálni, és meg is csinálta. De azért azt hozzátenném, hogy volt olyan, hogy elmentünk koncertezni, és nem volt biztos, hogy haza is jutunk...
Berci: Mint ahogy volt is rá példa…:))

Lehet, hogy a következő kérdés érzékeny témát feszeget, de azt hiszem, nem kellene kikerülnünk. Ha nem így gondoljátok, mondjátok nyugodtan! Szóval ’98 környékén volt egy törés, ami azt hiszem, meglehetősen nagy mértékben befolyásolta a későbbieket. A kérdés az, hogy mi vezetett ehhez a töréshez?

Béla: Szerintem egyrészt felesleges ezt feszegetni, másrészt meg butaság, felelőtlenség lenne egy dolgot megnevezni, ami ehhez a szakadáshoz vezetett, amit én nem feltétlenül neveznék szakadásnak. Kétségkívül magánjellegű problémák is voltak...
Berci: Én annyit szeretnék csak ehhez hozzáfűzni, hogy egyrészt, ez már egy idejétmúlt dolog, amivel szerintem nem kell foglalkozni, másrészt meg amit már az előbb elmondtam, hogy ezt a 3 zenekart egy csomó ember mindig is csak egy kerek egészként kezelte. Például volt olyan, hogy velem, mint a United Side énekesével készített interjút valaki, de nem a United Side volt a téma, hanem mindig a Colonia, és ez valahogy elnyomta a 3 zenekart, rányomta az egészre a bélyegét. A másik meg az volt, hogy sokszor mínuszba jöttünk ki bulik után, és ilyenkor, ha visszaértünk Szombathelyre, ugye mindig fel lett dobva a kérdés, hogy akkor ki mennyi lóvét dob bele. És 1-2 ember kijelentette, hogy ő mostantól erre nem hajlandó, mert ő nem ezért keres, hogy utazik 400 km-t, hogy játszon valahol, aztán utána még fizetnie is kell, tehát ez is benne volt.
Farki: Szerintem annak idején a straight edge is közrejátszott, hogy így alakultak a dolgok. Én személy szerint elég szemellenzős gyerek voltam, pedig korábban elég rendesen piáltam. De akkor nagyon zavart, hogy a többiek ittak meg cigiztek mellettem. De most már nem érdekel, szarok rá, hogy mások mit csinálnak.
Berci: Szerintem csak el kell olvasni a szövegeket, össze lehet rakni az egész történetet. Aki ott volt, és vágja a dolgokat, az úgyis tudja, aki meg nem tudja, annak meg úgysem kell erről többet tudni… De a szövegekből simán össze lehet rakni. Elolvasva az akkori United Side, Social Free Face vagy későbbi Speak Up! szövegeket, teljesen egyértelmű szerintem, hogy miről is szól ez az egész. Például az, hogy miért lettem straight edge, az egy az egyben benne van a Speak Up! „Play fast” című lemezének „Year of changes” című számában. Szóval a szövegekből mindent meg lehet tudni, mert ha azt akarom, hogy többet tudjanak meg ezekről a dolgokról az emberek, akkor olyan szövegeket írok.
Sas: Igazából az egésznek annyi a lényege, hogy olyan sokáig voltunk összezárva, ami akaratlanul is súrlódásokhoz vezetett. És ha 2 ember között volt konfliktus, akkor már ez mindenkinek egy szakadást jelent.
Béla: Igazából az S.C.H.C.-t már mindenki olyan egységként kezelte a végén, hogy az emberek nem tudtak elkövetkeztetni, tehát sok embernek a Colonia már nem is magánemberekből állt, hanem egy komplett egység volt, amit nem lehet emberekre bontani.
Berci: Kicsit túlnőtt rajtunk.
Béla: Volt például TV-interjú, ahol nem azt mondták, hogy jöjjön be például Norszi a Liberal Youth-ból, hanem hogy az egész S.C.H.C..

Ez milyen TV-interjú volt?

Béla: Á, a Szombathelyi TV csinált velünk interjút.
Farki: Szerintem ami jelenleg itt Magyarországon van, szóval nem értem, miért kell mindig olyan kurva nagy komolysággal venni dolgokat, sokkal lazábbra kéne venni a formát. Én most így fogom ezt fel...:))
Béla: Régen is voltak vegetáriánus, vegan meg sXe meg ilyen olyan srácok, de ami ma szélsőségesnek számít, az régebben hatványozottan annak számított, ráadásul annak idején sokkal kevésbé voltak toleránsak egymással az emberek, mint most.
Dosi: Attól függetlenül ezeket a dolgokat fel lehet vállalni, csak még több toleranciát kíván az egész. Ha valaki vegan vagy sXe, attól még el tudja fogadni és el is kell, hogy fogadja a másikat.
Berci: Ezeket a dolgokat szerintem nem nekünk kellene egymás között megbeszélni. Például mi annak idején ilyen „nagy hardcore arcoktól” elég sokszor megkaptuk, hogy a United Side miért játszik punkbandákkal meg grindcore bandákkal meg metalfesztiválon. Szerintem az S.C.H.C.-re mindig is jellemző volt, hogy nyitott volt a szélsőségekkel kapcsolatban.
Dosi: A Farki mondanivalójához annyit fűznék hozzá, hogy igen, érezzük jól magunkat, bulizzunk, de ugyanakkor az is fontos, hogy legyen súlya a mondanivalónak, attól függetlenül, hogy ki milyen zenét játszik. Mert ha nem is hallgatom rongyosra az Embers lemezeit, vagy ők sem a miénket, de azért ismerjük egymás gondolatvilágát.
Berci: Elárulom Neked, én jobban tudom, milyen lemezei vannak az Embers-nek, mint a Farki.:)))) A múltkor kérdeztem tőle, hogy mikor lesz már a „The first squall…”-nak a folytatása, erre csak lesett, hogy mineeek?? :))

Farki, ebből poénnal már nem jössz ki.

Farki: Dehogynem, csak várj! :))
Berci: Na, ezzel csak azt akartam mondani, hogy azért elég jól ismerjük egymás cuccait..:)))
Farki: Nálunk például a Szilárd rengeteg magánjellegű dolgot belevisz a szövegeibe, ami szerintem jó dolog, és nincs vele semmi baj.
Dosi: Milyen magánjellegű dolgokat, hogy miért nem kap fizuemelést? :))

Itt Szombathelyen ismerik az emberek az S.C.H.C.-t? Egyáltalán mi a véleményük a „külsősöknek” erről az egészről? Kaptatok már konkrét visszajelzéseket olyan emberektől, akik nincsenek benne ezekben a dolgokban?

Farki: Ez rétegzene. Kevesen hallgatnak ilyen zenéket, de ha egy „külsősnek” elmesélem, hogy mi ez az egész, miről is szól, akkor azt pozitívnak tartják. Csak a zene, ami ehhez tartozik, az nem jön be nekik.
Béla: De azért azt ne felejtsd el, hogy ehhez a pozitív mondanivalóhoz egy agresszív színpadi fellépés társul. Ezt sok ember nem veszi be.
Dosi: De ha belegondoltok, a hardcore-ban, meg a punkban is benne van ez az agresszívitás alapból.
Béla: De azért egy laikus számára ez elég kemény.
Farki: Anyámnak például nem jön be...:))

Én ezzel a kérdéssel olyan dolgokra akartam kilyukadni, hogy például emlékszem, mikor annak idején a 25 Ta Life játszott Szombathelyen, akkor arról a koncertről egy rendes kis cikk volt az újságban. Vagy a Vision-ről is volt.

Berci: Volt a Cause For Alarm-ról is.

Igen, és erre gondoltam, hogy ilyen dolgoknak köszönhetően azért sok laikus emberhez is eljutott ez, és ilyen irányból jött-e valami reakció.

Béla: Mindenféleképpen voltak visszajelzések, amik nagyon pozitívak voltak. De igazából, ami egyértelmű visszajelzés volt számunkra, hogy a koncertekre egyre több és több ember jött le. Azért az, hogy szombathelyi koncerten 330 fizetővendég volt, az elég pozitív visszajelzés volt.
Balázs: De annak idején az újság azért elég rendesen támogatta ezeket a dolgokat mind a hardcore-t, mind a Colonia-t.
Berci: OK, igazatok van, de akikről Ti beszéltek, akik lementek a bulikra, és eredetileg nem voltak benne ezekben a dolgokban, azok valami haverral mentek le, vagy osztálytárs hívta le őket, szóval megvolt a kapcsolódás. Amit a Monyó kérdez, arra tudok válaszként egy jó példát mondani. Egy sráccal dumálgattam, aki ilyen techno meg house meg zenéket szeret. És megtudta, hogy hardcore zenekarban zenélek, egyből visszakérdezett, hogy Szombathely? Meg hogy hallott róla, hogy Colonia meg ilyenek. És ez a beszélgetés 3 hónapja volt, de a srác már annak idején hallott az S.C.H.C.-ről, pedig ő már akkor is ilyen gépzenéket hallgatott. Aki egy hangyányit is nyitott volt, és a Vas Népé-t kinyitotta, és a Kultúra rovatban talált egy ilyen cikket, hogy „New York Szombathelyen”, - mert emlékszem, volt ilyen cikkcím is, szóval biztos sokan voltak, akik nézték, hogy mi ez, és elolvasták. És biztos volt rengeteg ember, akivel az elműlt 8 évben nem találkoztunk, és nem is fogunk találkozni sosem, de lehet, elolvasták a cikket, és utána bólintottam egyet, hogy na, ezek zenélnek, nem rossz...

Emlékszem rá, pont a 25 Ta Life-os koncertajánló mellé beszúrtak Rick Ta Life-ról egy szétpiercingelt, széttetovált képet, mindez a Vas Népe hátsó oldalán, na akkor dobtam egy hátast..:))

Berci: Ja, arra én is emlékszem.

Nem hittem el, hogy ilyet be fog valaki is tenni az újságba..:))

Farki: Persze, de azért az tuti, hogy az emberek nagy része nem fogadja el ezt a dolgot meg nem támogatják.
Béla: Azért azt mindenképpen tegyük hozzá, hogy ha nincs a lapnál egy nagyon jó barátunk, akkor egy önkormányzati lap biztos nem fogja betenni ezeket a cikkeket. Az Anima Sound System-es Prieger Zsolti nagyon sokat segített, cikkeket tett be, koncertértékeléseket írt, és sokan, akik elolvasátk ezeket a cikkeket, lejöttek koncertekre, és ez érezhető volt a bulikon. Biztos ezek a dolgok is hozzájárultak ahhoz, hogy régebben rendes koncertsorozatok voltak egy csomó külföldi bandával.
Norszi: Ami szerintem a legfontosabb volt, az az, hogy nem volt semmi támogatás. És nézd meg, más szombathelyi zenekar meg a Viván akar nyomulni… Szombathely, belváros, 200 ember. Ennyi.:))
Dosi: Mindig is voltak aktív emberek, akik ezer éve csinálják a plakátokat, vagy saját kocsival cipelték a cuccot, és ez nagyon sokat számít.
Béla: Igen, ez is volt az S.C.H.C. alapja, a csapatmunka. Ezért fejlődött ez a dolog. Lehet, hogy ezért is volt jó ez a pár év szünet, mert ezalatt mindegyik zenekar próbálta a saját útját járni. De az is biztos, hogy külön-külön a zenekarokra azért nem megy el annyi ember, mint együtt annak idején a 3 zenekarra. Ez is jelzi azt, hogy együtt az ember sokkal többre hivatott, mint külön-külön.
Farki: És ezért jó, hogy a Monyó meg a Konti meg a hasonló emberek bulikat szerveznek, mert a zenélés mellett, ugye az embernek van magánélete, és nagyon nehéz úgy bulikat lekötni, meg azon görcsölni, hogy a szervező ki is fizessen… Miért, nem így van?
Béla: De azért a zenélés mellett kell az embernek még ilyen dolgokkal is foglalkozni, mert nincs menedzsment…
Farki: Ja, OK, de éppen ezért ők elég nagy terhet vesznek le az ember válláról. Ja, az interjús gázsiról majd beszélünk, ha kikapcsoltuk a kamerát..:))
Béla: OK, persze, így van, mert ugye a család miatt a zenélés mellett már nagyon nehéz másra is időt szakítani, és ezért jó, hogy Ti meg a Balázs, meg mások leveszitek ezt a terhet az ember válláról, és emiatt sokkal könnyebben lehet csinálni. És amit mondtam, hogy egyedül sokkal nehezebb, azért ha együtt van egy 20-25 fős társaság, úgy jóval könnyebb szervezni a dolgokat. Jobban lehet haladni, fejlődni…

Szerintetek egy ekkora városban, mint Szombathely, a helyi színtér milyen előnyökkel és hátrányokkal szembesül? Hogy kicsit magyarázzam a kérdést, többek között arra gondoltam, hogy egy kisváros színterének kisebb mérete magába foglalja azt az előnyt, hogy a mérete miatt az egész szilárdabb, egységesebb, összetartóbb, míg azért ennek ugyanakkor hátrányai is vannak, mint például az, hogy annyi embert ugye nem mozgat meg. Vagy ezeken kívül szerintetek más nincs is?

Béla: Az relatív, hogy kicsi a színtér. Ha veszünk alapul egy többmilliós nagyvárost, akkor abszolút nem jár szerintem ott sem sokkal több ember a koncertekre, sőt, egy kisebb városban, mint amilyen Szombathely is, talán még jobb is, mert az egész családiasabb, barátibb, embermértékűbb.
Berci: Azt azért szögezzük le, hogy nem a Colonia volt előbb, hanem mi voltunk. És aztán lett a Colonia. Arra gondolok, hogy például a Bélával mi már 5 éves korunk óta ismerjük egymást. Már óvoda óta.
Farki: Együtt labdáztatok, mi? :))
Berci: Sas meg eggyel felettünk járt általános suliba. Igaz, a Farkiékat kicsit később ismertük meg.
Béla: A Norszival 30 éve ismerjük már egymást.
Sas: A Farkival azért ismertük meg egymást később, mert ő a KISZ lakótelepen lakott…:)) Meg szipus punk volt…:)
Berci: Meg szárogatókötéllel volt felhúrozva a basszusgitárja…:))
Farki: Az már nem én voltam, az a Csiszi volt. Haha, elmentem próbára, lejátszottam nekik egy Deep Purple számot, és azt mondták, isten vagyok!! :))
Berci: Szerintem az a fontos, hogy mi nem lettünk hardcore-zenészek, hanem hardcore rajongók maradtunk és vagyunk. Ha nekem kell egy jó lemez, akkor megveszem. Nem olyanok vagyunk, hogy hmmm… Mi hardcore zenét játszunk, aztán vannak még más hadcore zenekarok... A faszt! Én hardcore rajongó vagyok, imádom, és ami jó zene, azt meghallgatom és kész. Mi is ugye régen metalt hallgattunk, aztán punkot, aztán trash punkot aztán hardcore-t.
Farki: Én megint metalt..:))
Berci: Igen, a Farki megint metalos lett..:))
Farki: Megyek lefele a lejtőn megint..:))
Berci: Szerintem pont ez volt az egésznek a lényege, hogy minket a zene és a barátság előbb összekötött már, mint mielőtt zenélni kezdtünk.
Béla: Igen, a szombathelyi hardcore mozgalom azért volt más a többinél, mert a barátságon alapult. Máshol hardcore rajongók jöttek össze, és úgy alkotják a színteret, míg itt az egésznek az alapja a barátság volt, és úgy alakult, hogy ugyanazt a zenét szerettük mindannyian.
Farki: Szerintem ez egy olyan dolog, hogy például egy munkahelyen, ha van 50 ember, akkor azok jobban összetartanak, mint ha van 100.

Ugyanígy a kisebb színtér is sokkal egységesebb, mint egy nagyobb.

Norszi: Korábban nagyobb zenekarok csak Pesten játszottak. Az első nagy koncert Szombathelyen a Cause For Alarm koncert volt.
Sas: Az első a Catharsis volt.
Norszi: Jó, de úgy értem, hogy az első igazán nagy koncert. És az akkor megnyílt Végállomásban emlékszem, nagyon durva érzés volt egy színpadon nyomni egy new yorki legendával.
Berci: Ráadásul egy olyan zenekar, akiről az Agnostic Front egy lemezét nevezi el… Hát ez olyan, hogy csak nézel, hogy hoppá…
Norszi: Ja, elkezdtünk játszani, és húúú bazmeg….
Béla: Ha már itt tartunk, szerintem érdemes lenne elidőzni azon, hogy milyen zenekarok is játszottak itt annak idején, mert szerintem nem minden kisváros mondhatja el azt magáról, hogy olyan zenekarok játszottak, mint itt Szombathelyen. De szerintem erről a Balázs tudna mesélni, mert ő szervezte le ezeket a koncerteket.
Balázs: A Béláéknak köszönhetően..:)
Béla: Igazából az S.C.H.C.-nek a Balázs volt a motorja…
Balázs: Igazából csak tartottam a kapcsolatot. Úgy kezdődött az egész, hogy a Vida Ferin keresztül megismertem a Thomast Oberwartból. Még volt egy koncert, amin én tolmácsoltam. Aztán mikor jött a Thomas, mindig én tartottam vele a kapcsolatot. Aztán az egész úgy működött, hogy mikor volt valami lehetőség, leszervezni egy külföldi bandát, akkor felhívott a Thomas, én körbecsörögtem, megegyeztünk az időpontban, lekötöttük a Végállomást, aztán visszahívtuk a Thomast. Aztán a végén már ment is minden magától. Akkoriban már csináltam koncertplakátokat Ausztriába is.

Vegyük akkor csak végig, milyen koncertek is voltak? Cause For Alarm…

Sas: Nézz körbe. (próbateremben ülünk, a falak szétplakátozva)
Berci: Battery, Vision, Better Than A Thousand, 25 Ta Life. Catharsis, Crisis.
Béla: Pro Pain, Kickback.

Volt az a 2napos fesztivál is, nem? Ott is játszott a Cause For Alarm.
Berci: Ja meg As Friends Rust is, In Cold Blood.
Balázs: Az a fesztivál, azt hiszem, ’98ban volt.
Berci: All Out War.
Béla Rengeteg koncert volt annak idején. Jó lenne, ha a jövőben is lenne jó pár ilyen koncert…