Punk Portál - 2019. május 26.





 

2005 EFOTT Velence


Írta: Pálma
Feltöltötte: xzoleex
Ekkor: 2005. aug. 15. hétfõ - 18:45

2005 EFOTT Velence

Mottó: Kérném a "minden rendező buzi" című slágert...
Ez, és ehhez hasonló mondatok csokra hangzott el 2005. július 19-én, reggel 7 és délután 14.00 között, amikor legalább 1000-1500 pattanásig feszült idegrendszerű fesztivállátogató kaparta a velencei kemping kapuit. Szó ne érje a becsületes dolgozókat, mert mint a szekusok, mint a benti dolgozók keményen hajtottak azért, hogy a tömeg minél előbb bejusson (vagy csak a népharagtól és a lincshangulattól féltek ;)), de tény, hogy a kapu előtt rekedt tömeg egy átlagos mondata segítségével ki lehetett volna bővíteni bármelyik magyar szlengszótárt.

Pár általam gyűjtött mondat, vegyesen a jegykocsi illetve a bejárat elől:
"Elnézést, nem-e lehetne-e hogy én oda bekúródjak?"
"Harapnátok egyet a seggszőrös szendvicsemből?"
"Mi ez bazmeg, hogy csak ők vannak bent, VALT fesztivál?!?" (utalva a Valton Securityre...)

Egyesek szerint ez egy pszichológiai kísérlet, amivel azt vizsgálják, milyen ismeretségek kötődnek krízishelyzetben. A válasz: nagyszerűek.
Pillanatokpercek alatt beözönlött a tömeg, és a camping percek alatt zsibongó metropolisszá változott. A fesztiválra bejutva középsúlyos Gyöngyösi-EFOTT flessem támadt, lévén a kempingben egy pár, másfél méteres fán kívül semmilyen árnyékot nem találtunk. A kemping főbejártát is akkor nyitották a Valtonosok egy erővágó segítségével. Egy kávé, és egy (b*sszus) négyszáz forintos pizzaszelet után már kezdtek megnyugodni az idegeim, ezután azért kellett még egy sör-teszt, ami a szokásos volt; kicsit vizes, kicsit keserű, de a miénk :). Megint sörök következtek a kissé lapos első napi felhozatal miatt, majd nekiálltunk feltérképezni a területet, de leragadtunk Tankcsapda koncerten. Konstatálnunk kellett, hogy a nagyszínpad audió-vízuális csapata még nem igazán jött bele a lendületbe, mert a hangosítás csapnivaló volt, és ezt Lukács Lacin is észre lehetett venni, mert több ízben megverte a gitárját. Innen Fish!-re vezetett az utunk, amely igazából borzalmasan jó koncert lett volna, ha a száz méterre nem bömböl a TCS, élvezthetetlenné téve ezzel az egészet.
Egy rövid sör-pizza tankolás után Hobo-ra mentünk, ahol először éreztük a profizmus szelét. A zenekar és a hangosítócsapat is hozta a legjobb formáját, Földes László Úr viccelődött, dugóstáncot járt, és bűntetően jó koncertet adott. A szokásos ütős dalok, közönségéneklés, és a zenekar iránti vibráló szeretet olyan dolgok, amik egy "sima" Hobo koncertet felejthetetlen élménnyé tesznek.
Ez felvetette azt a retorikus kérdést bennem, hogy mit keres a Junkies nagyszínpadon, mikor a jelenkori Magyar költészet egyik legnagyobb arca egy kisszínpadra szorul. Innen már csak a sátorig sikerült elcaplatnunk, mert annyira fáradtak voltunk, hogy majdnem elájultunk.

Szerdán az első érdekes koncert a Kowalsky Meg A Vega volt, igaz a Black-Out mindíg is idegen volt számomra, de ebben a formációban valahogy elviselhetőbb Kowalsky hangja, és határozottan jó kis bulit nyomtak. Tetszetős volt a Globe Party sátor aznapi programja ígyhát benéztünk.
A Neo aktuális zenéjéről nem sok fogalmam volt, így kíváncsian vetettem magam bele a tömegbe � aki gyakorlatilag már a legelső taktustól ovációval kísérte végig a műsort. Fura volt hallani, hogy mennyit változott a csapat zenéje; a jelenlegi hangzást össze sem lehet hasonlítani a �Persuaders korszak� felvételeivel. Egységes és egyedi hangzás, néhol nekem már rockos elemekkel. Egy biztos: a két profi énekessel és egy dobossal kiegészült Neo színpadi összképében is a profizmus sugároz. Azt pedig, hogy milyen hangulatot varázsoltak, jól példázza, hogy az egységes masszaként ugráló tömeg alatt a koncert végére beszakadt a sátor padlózata�E kis malőr következtében az átállás több mint 45 percbe telt. A biztonságiak intézkedtek, és egy kordon felhúzásával a színpadtól vagy jó 30 méterre élvezhettük Karányi Dani játékát. Lassan kezdtek, hip hop volt az indulási pont, majd break következett, de volt itt minden, mi a tört ritmusok kedvelői hallójáratainak ingere. A szett első háromnegyed órája ötletes és energikus volt, majd valahogy ellaposodott, az mc lelépett, és a dj is inkább gyakran cigizett. De az Out Of Space és It�s like that remixek, valamint Dani szerzői albumának, a Digital Digital-nak néhány felvétele hatalmasat ütött. Az utolsó fél órában olyan új iskolás zúzást kaptunk, hogy azt hiszem azt sokáig emlegetni fogjuk.
Ami kiemelkedő figyelmet érdemel az a karaoke sátor hiszen varázslatos hely mindenki számára : szinte mindig tömve van félrészeg és teljesen lökött arcokkal, akik metálvillák és deepthroat hörgés kiséretében karaokeznak a pancsoló kislány, vagy a Barbie girl című örökzöldekre, nem beszélve az ingyenrum miatt sorbanálló, egyre részegebb arcokról. Ezeket könnyen megismerni, hisz valamelyik sarokban azzal vannak elfoglalva, hogy a rum mellé kapott �nemkapsztöbbet� pecsétet próbálják a felső hámrétegük kíséretében levakargászni.

Másnap délelőtt a szokásos rituálék után a rikító napsütésre tekintettel, a már ébren lévők jelentős része leözönlött a strandra, a többiek pedig vagy meghúzták magukat a csocsóasztalok árnyékában, vagy megszemlélhették a Magyar Önkéntes Haderő promósátrában az újkori magyar hódításokat és egy eredeti szovjet harckocsit belülről, de akár torpedózhatott is egy igazi katonával, vagy megfoghatták a rendszeresített fegyvereket.
Szemügyre vettük az EU információs sátrat, és kalandos tesztek kitöltésével számtalan okosságot tanultunk az unió működéséről, aztán meghallgattuk, mit mond Bozóki András kultuszminiszter a PANKKK-ról, ami a nemzeti könnyűzene felvirágoztatására irányuló program. Rocknemzet leszünk, csuhaj! Délután kötelezően FRL a Tószínpadon, hiszen nem múlhat el egy fesztivál, hogy ne énekeljük el pl: a GY.Ú.R.O.K. című klasszikust, a Buzis dalról nem is szólva :)
Ezután tábort vertünk a Nagyszínpadnál, hiszen remek talpalávalóról gondoskodott a Colorstar az Anima Sound System végül a Korai Öröm, a kötelező hastáncos látvánnyal fűszerezve a színpadi produkciót, szóval igazán remek táncolós esténk lett ismét csak. Bár az Anima Juci nélkül roppant furcsa, dehát nincs mit tenni :-/

A péntek egyik nagy meglepetése a fúvósokkal megerősített Pál Utcai Fiúk koncert volt. A fúvóstriós megoldás remekül passzolt a szokottnál is feszesebb tempóban előadott dalokhoz. Lecsó a koncert közepétől kissé indiszponáltnak tűnt, és többször is elfelejtette saját dalszövegeit, de ez a koncert hangulatán egyáltalán nem rontott, sokak szerint inkább �bájos� volt a bakiparádé. A PUF után a Hiperkarma-Quimby duó is kitett magáért. Ezen a napon már a másik szabadtéri helyszínen, a Tószínpadnál is egyre többen voltak, Deák Bill Gyula fellépésére már komoly tömeg gyűlt össze. Bill kapitány után következett a Lovasi András �szabadidős zenekaraként� aposztrofált Kiscsillag koncertje. A Kiscsillagot viszont Kínoscsillagnak kellett volna nevezni, mert amit összebohóckodtak a beállással, azt egy komplett kezdő zenekar sem képes összehozni.

A szombati nap Ákos és a ska jegyében telt. Megsokszorozódott az �egyetemisták és főiskolások� száma, főként a Bonanza egykori énekesének, illetve a manapság igen népszerű, a Tószínpadon és a Globe Sátorban egymást váltó ska és reggae zenekaroknak köszönhetően. A nap legkevésbé szimpatikus megnyilvánulása ahhoz a néhány Ákos-rajongóhoz kötődik, akik már kora délután, a Nulladik Változat � a nagy meleg ellenére rendkívül élvezetes � koncertje idején bebiztosították maguknak a helyeket az első sorokban. Ez persze önmagában nem lett volna probléma, csak épp háttal a színpadnak, könyvet olvasgatva tették ezt, ami enyhén szólva is udvariatlanság az épp színpadon játszó zenészekkel szemben. Az esti koncert � mármint Ákosé � viszont vérprofi volt, CD-minőségben szólt (egyes vélemények szerint már-már �steril�, nem is koncertszerű volt a hangzás). Hatalmas buli kerekedett közben a Globe sátorban, ahol a Boogie Mamma, a Tigris, a PASO és a Ladánybene 27 nyomta a skat és a reggaet; és a Tószínpadnál is, ahol a Testi Egyenleg, a Skafunderz és a Malacka és a Tahó tette ugyanezt. Tömegeket vonzott az Amorf Ördögök bulija is, de a szombat estére általában is igaz volt, hogy minden színhelyen ezrek buliztak.

A strandolók bizonyára panaszkodtak hiszen az időjárás konkrétan hisztérikus volt (vagy esett és fújt a szél, vagy olyan UV sugárzás volt, ami tíz perc alatt szolid bőrrákot okoz, és ez nem valami szimpatikus dolog a Velencei-tónál�), de a koncertlátogatók elégedettek lehettek: jó kis EFOTT volt ez is! Vegyes érzelmeket táplálok az idei efottal szemben, de ettől még mindíg marha jól éreztem magam. Ha valami még eszembe jut, bővítek, de most alhatnékom van.

http://www.efott.hu