Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2006. I. .23. Movimiento, Bécs - Misconduct


Írta: Rolee Shine
Feltöltötte: csabeeka
Ekkor: 2006. feb. 3. péntek - 19:52

Lent voltunk hétvégén a Kávéházban. Már majdnem készülődtem hazafelé, amikor az egyik srác az ismerősi körből megkérdezte, hogy megyünk-e hétfőn Bécsbe Misconduct-ra.
Nyeltem egyet, na neee... Bécsben játszanak? Azt tudtam, hogy kedden Graz-ban lesz koncertjük, így elkönyveltem, hogy lecsúszunk róluk.
De Bécsbe már csak kiugrunk. Egy reflex-szerű „naná” volt a fentebb olvasható kérdésre a válaszom.
Néhány percnyi szervezkedés után hamar meglett a kocsim megtöltéséhez szükséges létszám, mer hát kéremszépen, ez van, a mi társaságunkban közkedvelt ez a zenekar.
A hétfői nap nagy nehezen eltelt melóban, irány haza, kapkodás, átöltözés, egy utolsó pillantás az autó műszaki állapotára és tünés a többiekért. Jópénzért kaptunk a magyar autópályára 3 napos matricát. Érdekes, kiábrándító, dühítő, hogy a nálunk, sokkal rosszabb anyagi helyzetű embereknek, sokkal kevesebb km-ű autópályáért a 3 napos matricát majdnem 1200 Ft-ért dobják, az osztrákoknál, ahol azér jobban élnek, több a pályájuk, stb., a 10 napos matrica kerül majdnem ugyanennyibe.
És az ember ne szidja egy-egy kátyúba döccenve a rohadék államot. Gyűlölöm ezt az egész ganédombot, amit úgy hívnak: magyarország. De ez egy más téma.
Az út jól telt, gyorsan haladtunk. A haverok által elfogyasztott tetemes mennyiségű sörnek köszönhetően elég sűrűn meg kellett állnunk, hogy könnyítsenek magukon. Az egyik ilyen, már az osztrákoknál történt megállás után 2 perccel mögöttünk termett a karhatalom két képviselője, jobban mondva az autójuk. Ők ugyanis nem voltak hajlandóak kiszállni a mínusz 20 fokban a meleg kisbuszból. Nem tehetek róla, egyszerűen megszoktam, hogy itthon odajönnek hozzánk a rendőrök, jó estét kívánnak és kérik a papírokat, stb. Az osztrákoknál máshogy működik a dolog, úgy látszik.
Mögöttem álltak 2-3 méterre a kocsijukkal, villogott a szirénájuk és villogtak a reflektorral az arcomba. Úgy 2 perc után meguntam és elindultam feléjük. A csípős hideg és a folyamatos reflektor villogások az arcomba, kicsit feldühítettek. Mi a faszért kell villogni az ember pofájába, igazán nem értem.
Odamentem az ablakhoz, erre megkérdezték a jobbágyok, hogy mi a baj, miért álltam meg, nem szabad, meg ilyesmi. Mondtam, hogy fáj a fejem, nem érzem jól magam, nem akartam így tovább vezetni, mert balesetveszélyes, ezért megálltam levegőzni és mozogni egy picit, hátha a vérnyomásom... Erre tovább tessékeltek. Jöttek még mögöttünk vagy 2 km-t, nagy erőfeszítéssel igyekeztem betartani az átkozott 80 km/órás sebességkorlátozást.
Aztán rossz helyen kanyarodtunk le, mert olyan térképvirtuózok voltak hátul a haverok. Hatalmas káromkodások és kavargás után nagy nehezen megtaláltuk a kocsiban már sokat, gúnyosan és dühösen emlegetett GRILLGÁSSÉT és a Moviemento nevű helyet.
A hely egy lepattant punk kocsma-szerű. Nem tetszett. Fekete fal, piros festék lefolyatva rajta, mintha vér lenne. Nem tetszett egyáltalán. Pozitívum, hogy a pultosok jófejek voltak. Miután a haverok vagy a századik sörüket kérték, Dzsí és Busa cimboráimtól már magyarul is tanultak a kiszolgálók, ilyen létszükségleti szavakat, hogy „söröcske”, meg: „bazmeg”. Arról nem is beszélve, hogy - elmondás alapján - megtudtam, hogy a sör olcsóbb volt, mint a pesti klubok nagyrészében. A beugró pedig 7 euróba került. Ez azért nem rossz.
Három zenekar játszott az este folyamán. A zenekartagokkal együtt lehettünk összesen 40-en. Az első zenekar egy cseh punkabilly banda volt, a Flaming Cocks. Két gitárral küldték, nagybőgővel, dobbal. Valamiért nem tetszett a zenéjük. Nem hallottam egy olyan dallamot sem, ami megmaradt volna bennem, vagy elkaptam volna a szálat. Az meg baromság volt a részükről, hogy azt írták a plakátjukra a zenekar neve alá, hogy „turbo rock n roll”. Kibaszottul nem volt benne rock n roll. De egy NOFX imádónak biztos nagy isten lenne ez a zenekar, úgyhogy tudom ajánlani.
Utánuk következett a chichago-i Cougars. Ez nagyon fura formáció. Van benne tromibta, szaxofon, szintetizátor, meg a szokásos rokkkk hangszerek. Aszongyák ez noise-rock. Először majdnem hánytam, szörnyűlködtem, hogy mit keresnek ezek itt. Botrányosan rossz volt. Aztán úgy 25 perc után kezdtem ráhangolódni. Iszonyat zúzás volt, amit csináltak, ahogy Tito cimborám mondta: „káosz metál trombitával”. Volt egy szám, amire teljesen magával ragadott a szerintem ideggondozóból szabadult énekes, aki folyton messiás pózban, hatalmas vigyorral, kikerekedett szemekkel bűvölte a nem túl népes közönséget. Járt a lábam, egyszerűen jól éreztem magam, hülyülve táncikáltam a haverokkal.
A következő fellépő a várva-várt Misconduct volt. Kicsit féltem, hogy csalódást fog okozni a banda….
Felkerült a Misconduct zászló, behangoltak és küldték az arcunkba a muzsikát. Az első számot a „megjelent magyar barátaiknak” küldték, azaz nekünk. Nem is okoztunk csalódást. Az összes számot kívülről fújtuk mind az öten, piszok jó hangulatot csináltunk. Az osztrák arcok először csak álltak egy helyben, nézelődtek, egy-ketten tudták a nóták szövegét. Mi tojtunk mindenre, egymás mellett zúztunk, mutatóujjak a magasban, énekeltünk, buliztunk. Aztán kisebb noszogatásra beszállt kb. 10 osztrák arc is. Végig tomboltunk, iszonyatosan jól éreztük magunkat, azt kaptuk, amiért kimentünk. Hihetetlen jó buli volt! A csupa jó saját szerzeményük mellett játszották a Lion című feldolgozást és még két Gorilla Biscuits, valamint egy Minor Threat nótát is. Jó volt a hangulat, olyan próba jellegű. Megkérdezték, hogy mit szeretnénk hallani és nyomták a magyar különítmény részéről beüvöltött számokat. Kivéve egyet, amit Zoli kért, hehh-hehh :)
Áhh, állat buli volt.
Baráti viszonyban váltunk el Misconduct-éktól, váltottunk pár szót a buli végén, megbeszéltük, hogy teszünk idén egy próbálkozást, hogy leszervezzük őket Magyarországra.
Kifelé a klubból mosolyogva odajött hozzánk pár osztrák arc és megkérdezték, hogy testvérek vagyunk-e, meg mondták, hogy jó bulit csináltunk. Mosolyogtunk rájuk és elhúztuk a csíkot.
Hazafelé szerencsére semmi probléma nem akadt és épségben hazaértünk egy olyan buliról, amire még 100 év múlva is emlékezni fogok.
A határon átérve azért felmerült bennem, hogy miért van az, hogy „itthon”, Magyarországon is külföldinek érzem magam…