Punk Portál - 2019. május 27.





 

2006. I. 7. Budapest, Trafó Bár Tangó - Raina


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2006. jan. 10. kedd - 22:16

Amint megláttam erről a buliról a hírt a főoldalon, rögtön tudtam, hogy mennem kell. Főként a „Nagy ívű dallamok, rengeteg atmoszféra és tömény elszállás várható” mondat ragadta meg a fantáziámat, úgyhogy gyorsan lehúztam egy kis külföldi „szakirodalmat” (Explosions in the Sky), hogy lássam, milyen is ez az instrumentál cucc, és még inkább meggyőzött, hogy ott a helyem ezen az esten, mert az ilyesmi zenét pont bírom.
A közönség nagy részét ellenben, ahogy később észrevettem, inkább a hír zenekartagokra vonatkozó része győzhette meg (ex-Annabarbi és Amber Smith-tagok játszanak a Rainában).
De inkább kezdjük az elején. 9-re lementünk Ócsival a Trafóba, semmi nem volt, úgyhogy elmentünk sétálni, 10-re vissza. Szintén semmi. 11 előtt pár perccel már az ex-Nimfomán Nimfák dobosa, Emes győzködött, hogy 11-kor tuti, hogy lesz kezdés! Fél 12-kor csocsóztunk egyet SellMe úrral (tessék, kínomban józanul csocsózom...), aztán zajokat hallottunk a teremből, és láss csodát, az idegőrlő és unalmas várakozás után...

...Kezdett a Raina! Ez ismét olyan zene, amihez adott hangulat kell, vagy bizonyos merengős, elgondolkodós állapotba hozza az embert. Szóval nem az a „bebaszva ordibálunk” típusú buli, habár ez utóbbit is igen kedvelem. A mellettünk álló pár suttyónak ez asszem nem jött le. Már az, hogy ez nem az a koncert. Simán kiabáltak és mutogattak, ami igazából kurva idegesítő volt, így igyekeztem a lehető leginkább a zenére koncentrálni és nem a közönségre. Ez nem nagyon ment. Mert biztos köcsögségnek hangzik, de észre kellett vennem a környéken a picsulmányokat, akik nagy emosan elgondolkodva rázták magukat aztán számok között ugyanúgy röhögcséltek, észre kellett vennem a faszikat akik egyértelműen szocializálódni jöttek le, szóval a közönségnek csak a kisebb része tűnt őszintének, csak pár emberen látszott, hogy tényleg a zene miatt vannak ott. Pedig igazán megérte volna ez egyszer nem bebaszni és a zenekarra figyelni: iszonyatosan jól játszottak, végtelenül energikusan és rengeteg érzelemmel. A gitárok hangzását is jó visszhangosra állították, hogy minél elszállósabbak legyenek, és ha a dob nem lett volna nagyon hangos, meg a basszust sem tolták volna fel annyira, hogy lobogtassa a gatyám szárát, simán kiváló lett volna az összkép is. Furcsa módon az ének abszolút nem hiányzott, ezek az úriemberek a zenébe írják a mondanivalót, és ránk, a közönségre bízzák, hogy hogy értelmezzük azt.

Aki nem volt lent 7-én, az legközelebb bátran menjen, még ha ódzkodik is a szembefésülthajú, kifestett nyálfejektől (ilyenből amúgy gyakorlatilag alig volt egy-két példány), mert a Rainának már a bemutatkozó koncertre is kibaszott jó és profi volt. Én pedig nagyon várom már, hogy megjelenjen valami hanganyag, hogy úgy is hallgathassam ezt a fasza zenét, hogy nem kiabálnak mellettem részeg faszfejek és nem irritálnak trendi picsák a puszta jelenlétükkel.