Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

Lagwagon interjú


Írta: Mozart
Feltöltötte: gandalf
Ekkor: 2005. nov. 8. kedd - 15:24

A Fat Wreck Chords-zal való gyümölcsöző együttműködésünk újabb eredményeként fogadjátok szeretettel ezt a Lagwagon interjút, amely teljesen exkluzív, csak a Punk Portálon lehet megtalálni. Mozart kérdéseire személyesen válaszolt e-mailben Joey Cape, a zenekar zene- és szövegírója, énekese és frontembere. Bár a kérdések néha hosszabbak, mint a válaszok, azért sok érdekes dolog kiderül az interjúból az új albumról, a Resolve-ról, amelyről már kritikát is írtunk, és sok minden egyébről is.

Punk Portál: Öt év telt el a Let’s Talk About Feelings és a Blaze album között. Most csak két évet kellett várnunk a Resolve kiadásáig. Ez azt jelenti, hogy annak a számírói krízisnek, amin kersztülmentél, és amely a Bad Astronaut megalapításához vezetett, vége van? És ha igen, ez azt jelenti, hogy a Bad Astronaut nem tér vissza?

Joey Cape: Amikor egy zenekar annyi ideje van együtt, mint a Lagwagon, akkor természetes, hogy keresztülmész olyan időszakokon, amikor a csapatmorál elég alacsony és gyakorlatilag nincs motiváció. A „Blaze” album elkészítése előtt egy ilyen fázisban voltunk. Nagy szenvedés volt véghezvinni bármit is, pláne egy olyan albumot, amire büszkék lehetünk. A „Resolve” szinte semmilyen erőfeszítést nem igényelt, annyira mély inspirációt adott a veszteség, ami ért minket.
Derrickkel nem sokkal a halála előtt felvettünk egy új Bad Astronaut albumot. Még be kell fejeznem. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utolsó Bad Astronaut lemez. Nélküle nincs indok arra, hogy folytassam azt a bandát. Annak a zenekarnak a megalapítása egy ürügy volt arra, hogy együtt zenélhessünk.

Punk Portál: Olvastam, hogy a legfőbb motiváció és inspiráció az új album megírásához Derrick Plourde tragikus halála volt. Mesélnél nekünk pár sztorit arról, ki is volt ő, milyen szerepet játszott a Lagwagon életében (azon túl, hogy az első albumokon ő dobolt)?

Joey Cape: Derrick hihetetlen srác volt. Magával ragadott mindenkit. Szokatlan világnézete volt. Brutálisan őszinte volt, és mégse bántott meg soha senkit vele. Azt hiszem, leginkább egy meg nem értett ember volt, aki élvezte a névtelenséget. Derrick nagyobb hatással volt a szemléletmódomra, mint bárki más az életemben. Természetesen nagyon tehetséges volt. Mindenben nagyszerű volt, amibe belekezdett. Egyszer készített egy bútorszettet a házunkba. Nem is vehettem volna jobb bútort. Ő maga építette a próbahelyünket. Szerkezetileg olyan volt, mint egy kis ház. Derrick igazi egyéniség volt. Soha nem ismertem hozzá hasonló embert.

Punk Portál: Azt is olvastam, hogy ez a lemez nagyon rövid idő alatt íródott, közvetlenül Derrick halála után. Mit jelent ez pontosan? Egymás után jöttek a számötletek, vagy már voltak számötleteid, és a tragikus esemény csak felgyorsította a zeneírást?

Joey Cape: Két szám kivételével az egész lemez a halálhírét követő kb. 2 héten belül íródott. Semmi erőfeszítést nem igényelt az album megírása. Az ilyen súlyú tragédia érzelmek egész skáláját szabadítja föl, és azt hiszem, elég számot írtam, hogy mindegyik reakciómat kifejezzem.

Punk Portál: A Sad Astronaut c. szám a side projectedet juttatja eszembe, nemcsak a címe miatt, hanem a hosszú, akusztikus, nagyon érzelmes rész miatt is az elején. Hogyan kötődik ez a szám a Bad Astronaut-hoz?

Joey Cape: Igazából arra gondoltam, hogy ez egy megfelelő cím egy olyan számnak, amely a Bad Astronaut-beli másodpilótám haláláról szól, de a cím tulajdonképpen rám utal. Én vagyok a szomorú ebben a szituációban. A szám arról szól, hogy Derrick öngyilkosság előtti utolsó pillanatait mérlegelem. Arról, hogy vajon mire gondolt. Százszor és százszor is újra lejátszottam ezt a jelenetet a fejemben. Az akusztikus intrót nem sokkal a halála után vettem föl a házamban. A zenekaros részt az album többi számával együtt vettük fel, aztán összeillesztettük a két részt. Ez volt az első szám, amit a „Resolve”-ra írtam.

Punk Portál: Ha nem tévedek, a The Chemist c. szám nem jelent még meg más albumon, leszámítva a Live in a Dive-ot. Miért döntöttél úgy, hogy végül ne kerüljön rá az albumra, csak akusztikus verzióban?

Joey Cape: Ezt a számot Derrickről írtam jóval az öngyilkossága előtt. Svédországban vettük fel a Bad Taste Records számára. Ezután a koncertalbumon játszottuk el. A „Resolve” felvétele közben találtam egy akuszikus felvételt róla, és úgy éreztem, hozzáillik a lemezhez. Nem vagyok biztos benne, hogy jó választás volt-e.

Punk Portál: Hallottam egy gonosz viccet, miszerint minden Lagwagon-tag teljesen más zenéket szeret, és ezért megegyeztetek, hogy olyat játszotok, amit egyikőtök se szeret... Feltételezem, hogy ez nem igaz; mégis, fel tudnál-e sorolni pár olyan zenét, amit egy vagy több Lagwagon-tag hallgat, de ezt a rajongók sose gondolták volna?

Joey Cape: A dobosunk, Dave, szereti a késői Faith No More-t. Flip egy csomó hip-hopot szeret. Én leginkább lassú, akusztikus lemezeket hallgatok, régebbi poplemezeket és instrumentális filmzenéket. Nagyon szeretem Clint Mansellt. Újabban Shins-t és Arcade Fire-t hallgatok.

Punk Portál: Melyik a legrosszabb Lagwagon szám, amit legszívesebben kitörölnél a zenekar történetéből?

Joey Cape: Vagy a Beer Goggles, vagy a Stop Whining.

Punk Portál: A punk-rock színtér változik, trendek jönnek és mennek. A 90-es évek közepének dallamos skate-punk zenéje után a garázshangzású skandináv rock&roll bandák jöttek divatba, most pedig az emo-core divat utolsó napjait éljük. Úgy tűnik, a Lagwagon fölötte áll ezeknek a trendeknek, és nem törődik velük. Biztosak lehetünk-e abban, hogy ha megveszünk egy Lagwagon albumot, akkor minőségi dallamos punkot kapunk (de semmi többet), vagy valamilyen irányba továbbfejlődik a stílusotok, és új, ismeretlen vizekre eveztek?

Joey Cape: Fogalmam sincs, mi lesz a Lagwagonből. Én csak számokat írok, aztán a zenekarral közösen Lagwagon számokat csinálunk belőlük. Nyilvánvaló, hogy amikor öt srác egyenlő mértékben ad hozzá a dolgokhoz, a változás lassú. Van egy kialakult képletünk, ami működik, ennek következtében egyfajta protokollhoz, rendszerhez tartjuk magunkat. De én soha nem mondom, hogy soha. Pozitívan állok a fejlődéshez. Soha nem szeretnék beleunni.

Punk Portál: A NOFX folyamatosan politizál a lemezein és a koncertjein is. De minket, európaiakat, egyre jobban untat, hogy egyfolytában a „Fuck Bush”-t és hasonlókat kell hallgatnunk minden koncerten, minden szám között, amikor egy amerikai banda bulijára megyünk. Mi megértjük az amerikaiak csalódottságát, de úgy gondoljuk, az európai koncerteknek nem így kéne kinézniük. Te hogy viszonyulsz ehhez a kérdéshez? És megmondanád Fat Mike-nak, hogy többet játsszon, és beszéljen kevesebbet a politikáról a NOFX európai koncertjein? (Ismétlem, nem arról van szó, hogy minket ez nem érdekel, hanem arról, hogy meguntuk – sok európai punk-rock rajongó nevében beszélek).

Joey Cape: Átadom neki, amit mondtál.

Punk Portál: Utolsó kérdés: talán hülyeség, de minket, magyarokat, nagyon kiábrándít, hogy az emberek olyan keveset tudnak az mi gyönyörű országunkról, amely olyan sok híres embert és találmányt adott a földkerekségnek. :) Fel tudnál sorolni három dolgot, ami Magyarországról az eszedbe jut? (Szigorúan tilos a Hungary/hungry szójátékkal viccelni!)

Joey Cape:A légszennyezés jut eszembe. Aztán az, hogy játszottunk Budán vagy Pesten a Warped tour-on. Egy parkolóban volt, és én nagyon szeretnék egyszer egy rendes koncertet Magyarországon. Valamint a barátom, John Popper jut eszembe. Ő magyar.

Punk Portál: Köszönjük az interjút!