Punk Portál - 2019. május 26.





 

2005. X. 28 Budapest,. Cool Rock Café - Burning Vampires, The Silver Shine, Yellow Spots, Klingonz


Írta: Madafaka
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. nov. 6. vasárnap - 17:28

PC* VERZIÓ

Csütörtök van, másnap péntek. Korai kelés, király a buli! Na de nem panaszkodom, hisz minden további nélkül megteheti az ember, hogy nem megy el egy buliba, ha nem akar, de én akartam, szóval csak ne sírjon a szám. Egy elhúzódó búcsúztatóból érkeztem a Nyugati pályaudvarra, ahol is a YS énekesétől 1.500 forint ellenében megvásároltam az előre lezsírozott elővételes jegyet. Ennyit költöttem egész este, így az árakról hozzávetőlegesen sem tudok információkat nyújtani. A CRC valóban a McDonalds-cal szemben található, egy nagyméretű pincehelység bárpulttal, merchstanddal, kulturált wc-vel. Az első csapat a háromtagú Burning Vampires volt, akik kellemes rockabillyt játszottak, néhány jampec táncra is perdült. Őket követte a Silver Shine a maga punkos etűdjével, majd a Yellow Spots következett. Az est folyamán ők voltak a legtöbben. A bulit végül a Klingonz zárta.

Ja! még valami. A jegy amivel bementem... Hát az valami csoda! Hisz nem papír alapra készült, hanem műanyagra lett nyomatva. Nagyon minőségi. Hiába na, ezeröt, az mégiscsak ezeröt.

NEM PC** VERZIÓ

A csütörtök estére szervezett bulikkal az a gond, hogy másnap az ember dolgozik, így ez egy kicsit gátat szab a felhőtlen szórakozásnak, hacsak nem vagy straight edge, mert akkor bizony tökmindegy. Mellesleg az est folyamán én sem ittam, max pár korty kínált sört, mert feltöltve érkeztem már meg és az kitartott, na meg – ez lehet, hogy furcsán hangzik - kedvem se volt hozzá. A helynek nem volt ehhez meg a megfelelő feelingje a számomra. Nyolc óra tájt (úgy rémlik) érkeztem a Nyugati pályaudvarhoz, ahol Aberrálttól megvettem a jegyem, majd vártunk még egy kicsit mert Szaffival megittak egy-egy doboz sört. Ez idő alatt találkoztam a Yellow Spots új fúvósával (tán Attila), meg volt két ember (de lehet több, itt még erősen hatott a szesz), akikre aszondta Gyuri, hogy a Klingonz tagjai. Az arcukra egyáltalán nem emlékszem. Miután két társam megitta a maga adagját, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk. Lemegyünk, mert a hely egy pincehelység a Bank oldalában. Asszem két disztróra a diszkótól. Lefele az út csigalépcsőn vezet, minden csupa vörös valamilyen árnyalata (bíbor?). Lent van kívül valami előtér (tán ruhatár is, meg néhány fotel, de az biztos), majd bent rögtön egy hatalmas tánctér fogad és a színpad, cefetül szar hangzással. Ez volt az első olyan buli ahol nem értettem tisztán Aberrált hangját, ami azért már szint, hisz nem egyszer artikulált már szegény jól, szar cuccon. Ha neadjisten letévedsz erre a helyre és itt lent akarsz valamit inni, akkor az előtérből belépve tőled balra keresd majd a bárpultot. Nem fogod eltéveszteni, mert rögtön ott van (a keverőpult mellett, már ha az az állandó helye, mer elég mobilnak tűnt). Ha úgy érzed sokat ittál, vagy más egyéb elintézni valód van akkor a színpad előtt fordulj jobbra, és így szemben találod a WC-t, de vigyázz, mert ha nem szembe mész, hanem neadjisten a színpad mellett elfordulsz balra, akkor a backstage-be jutsz, amitől óva intelek, mert nem vagy odavaló, hacsak nem lépsz fel. Én itt tartottam a kabátom, mert engem ez hidegen hagy. A koncertterem mellett balra van még egy lyuk ahol ugyan nem jártam, de elég sötét volt ahhoz, hogy a pultról ami ott volt merchstandra asszociáljak, mivel, ha bárpult lett volna, biztos sokkal nagyobb a tuning.

Első zenekar a Burning Vampires nevű háromtagú formáció volt, mely meglehetősen kellemes, táncolható zenét nyomott, amit én hozzánemértő módjára rockabillynek titulálnék. A bőgős kinézete maradt egyedül emlékezetes a festettszőke jampi sérója miatt. A közönség soraiban ekkor még csak pár ember lézengett, azok is többnyire csak álltak. Két pár táncolt hébe-hóba csupán, ahol a csajokról lerítt, hogy ez a zene a lételemük (retrófeeling bejátszik). A bőgő eleinte halk volt, úgyhogy szóltam a keverősrácnak, hogy tolja kicsit följebb, de ő visszautasított, hogy ő bizony hallja. Füleltem kicsit, majd mondtam, hogy valamit én is hallok és ráhagytam a dolgot. Aztán két-három szám múlva hirtelen sokkal jobban kezdett dübörögni a basszus. Biztos a problémát többen is jelezték, vagy engedett a technikus a lelkiismeretfurdalásának.

Másodikként lépett színpadra a Silver Shine, akik punkabillyt játszottak, azaz skatepunkot bőgővel. Nagyon jó volt, csak épp skatepunk volt bőgővel (persze biztos ez is pontatlan stílusmeghatározás lesz), így a tánc még annak a pár embernek se mehetett ezerrel akiket az előző fellépőnél megjegyeztem, így maradt a sorfalállás. Nem tudom, hogy az első zenekar nyomatott-e valami feldolgit, de a Silve Shine biztosan. Méghozzá azt a számot ami a Blues Brothersben (a régiben) ott szerepel, mikor nagyon esik az eső és jönnek az égi lovasok (mikor countryt kell játszaniuk, na!). De csak az alapok mentek ebből a számból, valami közönségénekeltetés-szerűség zajlott (gondolom barátoknak, ismerősöknek, mert csak négyen csinálták a dolgot), amiből a már korábban említett szar hangosítás miatt semmit nem értettem. A szünetben Rolee Shine elmondta, hogy ki az előadó, de sajnos így egy hét távlatából már a névre nem emlékszem.. Sajnáltam azért a dolgot, hogy nem az eredeti számot játszották el, az ugyanis üdítő színfoltja lett volna az estének.

Harmadik zenekarként a Yellow Spots foglalta el a helyét a deszkákon, akik a fúvós szekciónak, valamint az külön énekesnek köszönhetően jóval többen voltak, mint három fő. A szövegből, mint már mondottam volt, semmit nem értettem és valszeg emiatt is, meg mert már sokszor hallottam, a keverőpultnál ülve hallgattam végig. Bevallom, unatkoztam, dehát hogyne tettem volna azt, hisz nem vagyok az a rajongó alkat, hogy sokadjára is szórakoztató legyen ugyanaz a metódus. Azért voltak, akiknek a Yellow Spots tetszett. Erre utal a néhány pogózó fiatal, amit mondjuk továbbra sem értek, hogy miért épp a pogót választják egy ilyen zenéhez, mint önkifejezési formát, és miért nem teszik ezt a Silver Shine-on, ahova ez valóban való is. Számomra ez érthetetlen. Nade mégis inkább legyen ez, mint a semmi, nem igaz?!

Negyedik és egyben utolsó fellépő a jegy szerint Angliából érkező Klingonz volt, akikről az a hír járta, hogy nagyszerű színpadi show-val káprázatják el a publikumot. Ehelyett mit kaptunk? Négy fickót ezüst színű zakóban, meg hozzá illő nadrágban, valamint az egyébként kopasz énekesnek volt még két szarv csinálva a meghagyott hajából oszt csókolom. Így az est fő látványossága a YS jól megszokott zombifrontembere maradt, ami egyébként nagyon hiteles. A Klingonz is játszott feldolgozásokat. Kettőt fölismertem. Az egyik a Great balls of fire volt Jerry Lee Lewistól, a másik meg a Sham69-től volt az If the kids are united (gondolom). Volt legalább egy HC számuk is, amivel nem volt semmi probléma, de idővel ezt a produktumot is nagyon untam már, de az is lehet, hogy csak az estét akartam már nagyon rövidre zárni, hogy azért mégiscsak viszonylag frissen mehessek másnap dolgozni, így harmadmagammal a távozás rögös útjára léptünk. Egyébként meglepő módon rajtuk voltak a legtöbben.

Egy apró megjegyzés: Nem igazán vágom, hogy mit keresnek ufonauták a jegyen, hisz a klingonok nem is így néznek ki.

* politikailag korrekt
** politikailag nem korrekt

A linkekre keress rá a google-ba.
(vagy a Portálon :-) - Kaloz)

Klingonz
Yellow Spots
The Silver Shine