Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2005. X. 22. Budapest, Parád - Tragic Vision, Driving Range turné


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. okt. 25. kedd - 22:43

Szombat délután egykor még egy gyökér könyvtárost próbáltam jobb belátásra bírni, de az utána következő huszonnégy órában megjártam a Rocktogont és Parádot, a józanságot, a részegséget és a másnaposságot, valamint megismerkedtem egy rakat jófej némettel. Kicsit sűrű napom volt, de nem baj, rég éreztem ilyen jól magam. :-)
De kezdjük inkább az elején.

Délután – Budapest, Rocktogon

Miután otthagytam a gyökér könyvtárost, lementem a délutáni matinéra, ahol én voltam az első fizetővendég. Már odafelé az utcán összefutottam Milóval és Andyvel, a Tragic Vision ritmusszekciójával és lent a kocsmarészben találkoztam Gáborral (TV gitár), majd megismerkedtem a szintén német Driving Range zenekar tagjaival. Közülük főként a gityóssal, Kiwi-vel beszélgettem (őt a többiek néha Adonisznak szólították). Megkérdezte, hogy a délután fél négyes kezdés az nálunk normális-e, mondtam, hogy néha vannak ilyen matiné-koncertek, ezen elröhögcsélt egy darabig.
Amin meg én vigyorogtam nagyot, az az ócska dalocska volt, amit mindkét zenekar tagjai folyton énekeltek. Mint kiderült, a "Durch den Monsuuuuun / Hinter die Weeeeeelt" (“A monszunon át / a világ végére” vagy valami hasonló) refrénű remek nyálpopszámot egy 16 évesekből álló gitáros fiúbanda, a Tokio Hotel nevű förmedvény énekli, és ez most náluk hatalmas sláger, ráadásul annyira megragadt a Driving Range-és Tragic Vision-tagok fülében, hogy a turnét elnevezték Durch den Monsun-turnénak. Ezt az idiótaságot. :-)

Szóval fél négy körül kezdett a Driving Range Még a koncert előtt faggattam az Adonisz srácot, hogy mégis, milyen a zenéjük, azt mondta, pörgős, dallamos punk-rock, ami a szombathelyieknek túl gyors volt. A koncert alapján ez nagyjából stimmelt. Dan szerint nagyon erősen hatott rájuk a Tragic Vision, én ezt a koncerten nem vettem észre, csak a cédét hallgatva (mert azt is kaptam ám :-)), és akkor sem éreztem annyira erősnek a TV-hatást. Amúgy tetszett a koncert, főként nagyon szimpatikus volt, hogy az egyik számuk címe The Pirate Song, hehehee :-)). Az énekesük, Paul teljesen ugyanúgy néz ki, mint az Andy srác, eleinte majdnem összekevertem őket, de aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, mert testvérek.
A végén még nyomtak egy Propagandhi feldolgozást, aztán átadták a színpadot a matiné következő fellépőjének...

...Ami nem más volt, mint a Tragic Vision Frankfurtból. Az interjú óta ismerem a tagokat személyesen, de már korábban mászkáltam a pesti koncertjeikre. Mindig is nagyon bejött az a remek emocore, amit játszanak, így biztosan tudtam, hogy le fogok menni erre a bulijukra is.
A pénteki szombathelyi bulijukon a hely tulaja adott Gábornak mézpálinkát, amitől irtózatosan bebaszott, dülöngélt a színpadon és csak pár számot játszottak el. Hiába, az alkohol öl, butít és savakkal aldehideket képez, szerencsére :-).
Mindenesetre Pesten (még) nem volt senki takonyrészeg, a számokat nagyjából ismertem, még ha nem is tudom mindnek a címét. Valahol a koncert vége felé elszakadt egy gitárhúr, Gábor gyorsan kicserélte aztán még eljátszottak egy-két számot.

Ezután jött a harmadik zenekar, akiknek nem tudom a nevét, de kurvasok feldolgozást játszottak, köztük jónéhány NOFX és Rancid számot is.
A harmadik zenekar előtt történt, hogy jól döntöttem: Andy, a TV basszerosa még a buli legelején megkérdezte, hogy nem akarok-e velük menni Parádra, mert hogy van egy hely a turnébuszukban. Én a koncertjük után úgy határoztam, hogy megyek. Már az előző pesti koncertjükön kérdezték, hogy nem megyek-e velük, de akkor lusta voltam és beszari, de megbántam és elhatároztam, hogy ha legközelebb is megkérdezik, akkor megyek. Tehát miután a harmadik banda is végzett, beültünk a turnébuszba aztán irány Parád!
Gyöngyösnél sajnos csak majdnem sikerült lefordulni az M3-asról. Végül kis kitérővel a mátrai szerpentinutakon megérkeztünk Parádra.

Este – Parád, Gyopár kocsma

Féltünk, hogy Parádon belül nem találunk oda a helyre, mert a falu tökéletesen kihalt volt. Szerencsére azonban a Gyopár közvetlenül az út mentén fekszik, és ott ácsorogtak előtte páran, úgyhogy rögtön kiszúrtuk. Gyorsan bepakoltunk, én meg megismerkedtem a Gazdálkodj Okosan (a helyi banda) tagjaival. A kocsma egész jó hely egyébként, olcsó a pia és a világoszöld falakon a naiv festészet műremekei (nénik meztelenül és nem meztelenül) lógtak. A színpad pedig a kocsma keskeny, folyosószerű részének a vége, amit a két asztalra helyezett énekhangfal választ el a tánctértől és az asztaloktól.

Tehát az első zenekar, a Gazdálkodj Okosan lépett a színpadra. Tudom, hogy ez igazságtalan, de előre éreztem, hogy milyen lesz a zenéjük (a név alapján és ismerve az átlagos magyar pánkrokker ízlését): a szokásos punkzene. Ráadásul asszem, egy saját számuk volt, ezen kívül végig feldolgozásokat játszottak: Anarchia az Egyesült Királyságban, Kézigránát, ETA... el tudjátok képzelni.
A koncertet amúgy csak fél füllel hallgattam, mert a német bandákkal együtt egy hátsó asztalnál ültem és csak a Qss számra mentem előre. Kiwi meg a basszerosuk, Pete elkezdtek négy ütemenként oi-ozni, teljesen beleillett a zenébe. Az ETA ETA című száma alatt úgy emlékszem, magyaráztam valamit az Agent Orange-ról és az ő Bloodstains című számukról.

Következett a Tragic Vision. Ismét fasza volt a koncert, eljátszották az egyik kedvenc nótámat, a Mysterious Ways-t, amit a Rocktogonban nem. Sőt, még küldtek nekem is egy számot, teljesen meghatódtam, csak sajna nem emlékszem, hogy melyiket. Kiesnek részletek :-). Időközben egy Dani (?) nevű srác fényképezte a zenekart, remélem feltolja valahova a képeket.

Az est utolsó fellépőjeként Driving Range-ék kezdtek felcuccolni a “színpadra”. Ezúttal annyira nem figyeltem rájuk, mert a hátsó asztalnál (a merch pultnál) beszélgettem Gáborral és néztük a boxmeccset.

A koncertek végénél kezdtek homályossá válni az események. Arra emlékszem, hogy becuccoltunk a buszba, aztán visszamentünk még piázni, beszélgetni meg idióta csoportképeket csinálni a kocsmába. Dumáltam egy csajjal, akinek sajna elfelejtettem a nevét. Ő is, meg sokan mások azt hitték, hogy én is Németországból jöttem, mert folyton a két német zenekarral ücsörögtem. Nem is csoda, hogy ezt hitték: a németeken kívül senkit nem ismertem Parádon, csak a későbbiek során volt szerencsém a helyi arcokhoz.
Mielőtt leléptünk volna záráskor, felszerelkeztünk 10 üveg sörrel, hogy az este ne maradjunk szomjasak, a lábunknál futkosó idióta szobacirkáló kutyát valamiért betereltük a turnébuszba és elautókáztunk a vendéglátóink háza felé. Kiderült, hogy a kutya az övék, úgyhogy a dögöt ki is raktuk a buszból és elsétáltunk egy közeli kocsmába, ahol egy német pasassal beszélgettek a többiek egy darabig (én már a "magam elé nézek kukán" fázisnál tartottam). Aztán amikor a korcsma többi vendége a Fekete majmok című opuszt kezdte énekelni, felocsúdtam és tájékoztattam a körülöttem ülőket, aztán leléceltünk. Ha jól emlékszem, Kiwi-vel (akit Adonisznak neveznek) tántorogtunk a vendéglátóink háza felé az utcán és a "Faschi Lieder"-ről (fasiszta dalok) társalogtunk és arról, hogy nem szeretjük őket.
Végül nyugovóra tértünk: hárman a buszban aludtak, ketten a gyerekszobában, négyen pedig a nappaliban a földön aludtunk (Andy, Milo, Pete és én). Nem tudom, kinek a hálózsákjában aludtam, de egyedül voltam benne. Azazhogy nem egészen, mert a kis vakarcs kutya volt olyan szíves és akkurátusan a hálózsákomba helyezte Andy egyik zokniját.
Vasárnap reggel fél kilenc körül akartunk kelni, ebből fél tíz lett. Tizenegyre nagyjából összeszedtük magunkat és elindultunk Parádról. Kibaszottul másnapos voltam, úgyhogy a Mátra kanyargós útjain azon filóztam, hogy mikor kezdek majd németül ordibálni, hogy rókáznom kell. Végül erre nem került sor, mire Pestre értünk, megnyugodott a gyomrom.
Délután egykor, huszonnégy órával a könyvtár után itthon is voltam.

http://www.unknownrecords.de