Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2005. X. 4. Süss fel nap - Something Against You, Bridge To Solace, The Idoru


Írta: SellMe
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. okt. 7. péntek - 15:47

Újabb The Idoru és vendégei koncertet hallgattam, néztem meg a Süss fel napban, legutóbbi látogatásomkor az említett zenekar a Something Against You (SAY) mellett a Red Line Offside-dal (RLO) játszott. Most az egyik vendég ismét a SAY volt, míg a másik vendéget a hazai hardcore színtérről hívták, a Bridge To Solace (BTS) zenekar személyében, akik szintén a nagyhírű, Viva Interaktív törzsvendég Budapest Rock And Roll (BPRNR) istálló tagjai.

A Something Against You Hátsó Szándék illetve RLO tagokból áll, akik kiegészültek a szemtelenül fiatal, de éles nyelvű Viktorral, aki a zenekar pályafutása elején sem az angollal, sem a színpadi produkcióval nem kápráztatta el a hozzáértőket. Ezek gondolom a kontyos, kardigános, vénlány nyelvtanárnők, illetve a nyálcsorgató tinilányok lennének, és mivel egyik csoport sem célközönség a zenekar részéről (majd kijavítanak, ha tévednék), így egyik sem jelentett túl nagy problémát. Sőt, az igen jóra sikeredett self titled demo után hamar túlléptek ezeken a dolgokon, Viktor egyre jobb frontemberré vált, és igazán őszintén tolmácsolja az egyszerű srácok érzéseit megjelenítő szövegeit. A zenével a 80-as évek amerikai hc/punkja elevenedik meg előttünk, a szövegek pedig igazán őszinték. Egyszerű zene, egyszerű, intelligens szöveg egyszerű srácoknak. Most lehetne mondani, hogy Magyarországon ők az elit ebben a stílusirányzatban, de hát miben különbözik egy USA-beli vagy egy vietnami punkzenekartól egy magyar? Semmiben, ugye, semmiben. Le a szögesdrótokkal! De a SAY-ről nem is írnék sokat, hiszen már tervbe van véve egy lemezkritika is, aminek az apropója a koncerten megjelent SAY/RLO split lemez lesz.
Még a koncert előtt összefutottam Viktorral, és konstatáltam, hogy a kiszáradástól nem kell félnie, úgyhogy növekvő kíváncsisággal tekintettem a srácok koncertje elé. Nem is kellett csalódnia senkinek, rövid és dühös volt, ahogy azt megszokhattuk, megkaptuk a magunk kis Bad Brains dalát, illetve vegyesen voltak dalok a régi ill. új anyagról. Az énekes hozta a durcás, kielégítetlen kisfiú figuráját, a játszótársai is igen lendületesen zenéltek. Megvolt, jó volt, mozgás nem sok, a hangzásra meg felesleges időt fecsérelni, a lényeget, amit kellett, láttam, hallottam és éreztem.

Aztán már nem sokat kellett várni az est következő fellépőjére, a Newborn és Hátsó Szándék tagokból álló Bridge To Solace-re, akik talán a hazai hc-színtér leg(el)ismertebb zenekara. Ebben nem kis szerepe van Jakab Zoltánnak, aki igencsak karizmatikus frontember, és nem utolsósorban a BPRNR booking feje, élet és halál ura a színtéren belül. Ez egy különleges este volt a rajongók felé, hiszen összetrombitálták az olyan embereket, akik mindenféle problémás szituációban kisegítették a zenekart, és most beugrottak egy-egy szám erejéig. Ezek a dolgok szimpatikusak voltak számomra.
Azt is meg kell említeni, hogy időközben rengeteg nézőtársam lett, igencsak szorongtunk a Süsi katakombáiban. Igazán nem tudom, hogy ez jó dolog-e. (Csak ne dohányoznának annyian, kibaszottul begyulladt a szemem a füstjüktől.)
Na, szóval azért jó ez a sok ember, mert legalább nem lesz olyan gusztustalanul belterjes a kis punk/hc pocsolya. Ez a koncert is azzal kezdődött, hogy legyőztem a „mindenki ismer mindenkit”- fóbiámat, ami akár lehetne az én heppem is, de mikor látom, hogy egyesek az első rossz szavacskára szinte kést döfnek a másik hátába, akkor rájövök, hogy nem bennem van a hiba. Olyan sekélyesnek és kétszínűnek tűnnek ezek az emberi kapcsolatok, tudni kell, hogy nem lehet minden ember életre szóló barátom, és nem kell mindenféle egységről és összefogásról papolni. Persze ez nemcsak a hc/punk/ska srácok, lányok közösségére jellemző, és, bár tény, hogy itt több intelligens ember jelenik meg, senki sem tud kibújni az emberi bőrből. Igazi közösség nem közös zenei ízlés mentén alakul, ebben biztos vagyok, és sajnos sok embernek ez az egész már csak egy zenei/öltözködési stílus. De igazából nem is kell többnek lennie, ha túllépünk magán a zenén, akkor máris az életről beszélünk, és ott már nem jelentenek semmit a jelszavak, az, hogy punk, az, hogy hardcore, az, hogy underground.
Na oké, de most akkor mi a faszról beszélek? Nem tudom, itt nem kaptok megfejtést, azt tuti.
De elkalandoztam, vissza is térek a fő témához. A BTS elég szépen megmozgatta az embereket, bár hátul inkább csak bólogattunk, de hát ki-ki habitusa szerint élvezte az előadást, azt hiszem, nincs is ezzel semmi baj. Korábban már ömlengtem egy BTS koncert kapcsán, úgyhogy ezt most elhagyom, de el kell mondanom, hogy megint erős produkcióval rukkoltak elő a fiúk. Az első lemezről illetve a Kingdom of the dead EP-ről egyaránt jöttek dalok, az énekes kitűnően kommunikált a közönséggel. A végén a bodysurf versenyt talán nem kellett volna erőltetni, de hát nem a zenekar égette magát leginkább, hanem azok, akik csak egy zenekaros póló felajánlása után képesek megmozdítani a testüket.

Ezután következett a The Idoru, akik Dawncore illetve Salad Days tagokból verbuválódták annak idején. Egy háromszámos demo, egy nagylemez, és egy közelgő EP anyagából készülhettek a koncertre a srácok, de inkább koncentráltak a pózra, mint a zenére. Új basszerossal (a Subscribe-ból, nu-metal, hahaha) illetve egy új, harmadik gitárossal (Buried By Time) álltak fel, felhajtott gallérú, fehér ingekben. Egyedül az énekes tetszelgett fekete ingben, amihez egy nyakkendőt is felvett. Kicsit túlzás volt ez, azt mondom. Na, de a három gitár: egyáltalán nem hallatszott, sőt szerintem a BTS jobban szólt, meg amúgy is, minek három gitár? Rendben, a vájtfülűek hallhatják meg minden, de kinek zenélnek, a szakmának? Jó, rendben, ez a művészi törekvésük, ebben látják az előadásuk fejlődésének lehetőségét. Most lehet vitatkozni ezzel?
Rengeteg ember még mindig, inkább csak bólogatás, de hát ez már nem az a stílus. A koncert első részében inkább a nagylemez számaira lehetett tornáztatni a nyakcsigolyákat, de az utolsó részben helyet kapott egy új számokból álló blokk, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. A nagylemez nekem nagyon bejött, a néhol sablonos szövegek ellenére is, viszont az új dalok hosszúak és unalmasak is. Túl sok témát próbáltak egy dalban összezsúfolni, nincsenek meg a nagylemez magával ragadó dallamai, a fülbemászó, egyáltalán nem tolakodó gitárszólói.
A másik, amit meg kell említenem, ez a bugyuta születésnapozás, „happy birthday” énekeltetés, ami már a BTS alatt is megtörtént. Ráadásul ugyanannak a személynek énekelték. Rendben, hogy nagyon jó barátok vannak a közönség soraiban, de miért kell ezt pár száz ember orrára kötni, most komolyan, marha őszintén énekelhettek egyesek. Engem a koncert érdekelt, és nem az öncélú jófejkedés, rendezzetek házibulit, ott tortázzatok!
Ennyi lettem volna, én azt mondom, hogy mind a három zenekart érdemes megnézni egyszer, ha esetleg nem láttad volna még őket, aztán talán elmész egy következő koncertjükre, sőt még lehet, hogy pólót is venni fogsz, lemezről már nem is beszélve.