Punk Portál - 2019. május 23.





 

2005. X. 1. Marco Polo - Kernel Panic, Reflected, Sammy Sosa


Írta: Walrus
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. okt. 3. hétfõ - 18:54

Egy üveg bor és két sör elfogyasztása után a tervezett fél nyolckor elindultunk nyolcadik kerületi otthonunkból felkeresni a Marco Polo klubot. Egész egyszerűen odataláltunk kedvenc útvonaltervező internetes alkalmazásunknak köszönhetően. Miután legombolták rólunk a fejenkénti 600 Ft-os beugrót a bejáratnál ülő zenekartagrokonok, egyből beugrottunk integetni egyet a már játszó Kernel Panicnak, de rögtön mentünk is vissza a pulthoz a söradagért.

Vissza a "koncertterembe". Unott arcok, akik félkörben állnak, mint valami névtelen alkoholista gyűlésen. Kalóz próbálja rábírni őket a közeledésre, mozgásra, bármire, ami megkülönbözteti őket egy bábutól. Semmi hatás, persze. Következő számnál a már Ex Costás időkből bevált, “aki hoz nekem egy sört, annak küldök egy számot” mondatra, először Noj ad pár kortyot, majd egy dalia siet ki az alvó tömegből. Siker. Ezután egy szám, ahol Kalóz nem találja a hangot, ezért nem énekel. Nincs tragédia, a jelenlevőknek áriázhatott is volna, hasonló hatást ért volna el. Goldfinger feldolgozás, hmm, érdekes. Majd a koncert csúcspontja a Kikkoman, na ez tetszett. Még egy szám és vége. Az egész koncertre jellemző volt valahogy az álmosság, kedvetlenség. Olyan volt az egész zenekar, talán Kalózt kivéve, mint egy gimnáziumi osztály, akiket behívtak szombat délelőtt a pénteki bulizás után reggel 7-re a suliba, hogy segítsenek feldíszíteni egy termet egy osztálynak, akit utálnak. Ez persze köszönhető a közönségnek is, akik semmiféle aktivitást nem mutattak. Semmi baj, jó volt ez, csak kicsit több energia kellett volna mindkét féltől. A hangzás némileg tompa volt szerintem, a gitárok lehettek volna valahogy erősebbek, a basszus pedig terjedelmesebb.

Átpakolás, és kezd a Reflected. 3 tagú felállás, kamionossapka, emohaj, szerteszét pakolt dob, Kalifornia, angol szövegek. Hangzás javul, jól szól a gitár, a basszus még mindig nem az igazi, a dob rendben lenne, ha nem mászna el állandóan a lábdob. Nem akartam az este közepén a legokosabb lenni és mindenkit felidegesíteni, de ez annak volt köszönhető, hogy a lábdobról leszedte az összes tamot a doboscsákó, és úgy nyomta. Hát persze, hogy így könnyebb a lábdob és elmászik. Másrészt meg elég erőteljesen dobolt az emberünk. Na nembaj, elég csajozós volt a banda, ahogy a zene is. Volt Ataris feldolgozás, egész jó, csak kellene még egy gitár. A saját számok amerikai zenekarokat megszégyenítően amerikaiak. A zenekarnak úgy éreztem, ugyanaz az előnye, ami a hátránya is. Az angol szövegek és a nagyon napsütéses dallamok miatt valahogy nehéz megközelíteni vele az embereket. Magyar szöveggel meg lehet, hogy elég bugyuta lenne. Na sebaj, nem volt ez rossz.

Ezután következett volna a Sammy Sosa, amihez az útközben elfogyasztott sörök, és az aznapi vonatozás miatt valahogy semmi erőt nem éreztem magamban. Még közben megtudtam, hogy a buli nem volt bukó. Pozitív. Kell még sok ilyen, meg valahogy aktiválni a közönséget és egész jó dolgokat lehetne elérni.

Kaloz: Ha nem gond, ide a végére írok kicsit a Sammy Sosáról. Már sokadszorra láttam őket, bár régebben Szabival, az énekessel együtt. Ő azóta kilépett, úgyhogy mostanság az egyik gitáros, Ákos énekel. Már nagyon hozzászoktam az énekes srác suttyó énekstílusához, úgyhogy még mindig fura volt a zene nélküle, pedig Ákosnak is jó hangja van. Mindenesetre úgy tűnt, a tegnapi koncertre odatalált Sammy Sosáék törzsközönsége: sokakon láttam, hogy ismerik már a zenét. A lényeg, hogy iszonyat profi zenét játszanak, és mindig hatalmas beleéléssel, szóval örülök, hogy ismét láthattam őket.