Punk Portál - 2019. május 26.





 

2005. IX. 23. - Rovátkolt barom, Yellow Spots, (?), Kalambó kutyája, Csók és könny, Hangmás, Kernel Panic


Írta: gandalf
Feltöltötte: gandalf
Ekkor: 2005. okt. 1. szombat - 19:26

Rendkívül változatos program várta az érdeklődőket szeptember végén, egy ködös, hűvös estén a Trafóban, Gödöllőn. Volt ska, rockabilly, minimál-, és népszerű punk, egy kis britpopos new wave, és emocore is. Az ,,Így pánkerkedünk mi” rendezvényén megfértek egymás mellett békében a kivénhedt punkok, az Aberrált atya-rajongó tinik, és a trendi bőrdzsekis zenekedvelő ínyencek is. Nomeg persze a Punk Portál tudósítója…

A Rovátkolt Barom már a javában muzsikált, mire a gödöllői Trafóba érkeztünk. Ez egy amolyan Bucó-féle ideológiával megáldott, bölcsész-minimálpunk banda, közönségfikázással (,,Te meg mi a faszt csinálsz itt ebben a Tankcsapdás pólóban?”), harsonán való skálázgatással, számok közti ideologizálgatással. A csekély számú hallgatóság mély egyetértéssel, vagy teljes ignorenciával szemlélte a produkciót, így aztán megállapítható, hogy ezen a bulin legalábbis nem ért célba a provokáció. Majd legközelebb.

Ezek után egy meglepően rövid koncertet adott a belezős swing és psychobilly hazai nagykövetének számító Yellow Spots. Gazdag zene, remek fúvósok, abszurd, horrorisztikus szövegek, rendkívül stílusos kiállás… Mi kellhet még? Egy kicsit hosszabb koncert. Egyre erősödik bennem az érzés, hogy a Yellow Spotsnak nemsokára bérelt helye lehet az underground és a mainstream határán, ahol a szakmailag elismert, de Story magazinban nem kifizetődő zenészjelenségek tanyáznak.

Fogalmam sincs, miért lett mostanában olyan nagy divat zenét nyomni a színpad átadása közben, de talán mégsem kellene ezt annyira erőltetni. Az emberek a fellépések alatt a koncertre figyelnek, viszont nem ártana, ha legalább a szünetekben lehetne pár szót váltani egymással, anélkül, hogy aktuális zajok nyomnák el a beszélgetéseket. A buli leggyengébb pontja egyébként az átvezető zene volt, egy kivétellel (GM49) mindenféle elektronikus zajok szóltak, amikre egy Rotációsklub című műsor felvételén szereplő részeg fiatalkorú szívesen rázza a hátsóját, azonban a Trafó aktuális közönsége nem tartalmazott ilyen elemeket.

Ilyesmi gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor az Ákos-gyalázásról hírhedt filozófus-punkzenekar, a (?) lépett a színpadra, Tesco zacskóval a tagok fején. A produkció egy igazi merénylet volt a zene ellen, ahogy Pant megfogalmazta: ,,Ezek a zene ellenségei.” Valószínűnek tartom, hogy ezt a megállapítást egyáltalán nem tartják sértőnek a Kérdőjel tagjai. Természetesen szerepelt a repertoárban a CPg-feldolgozás (Még mindig megesszük), a már sokat emlegetett Ákos, és a szintén hírhedt Esőre áll is. Ha volt egy banda, akik nagyon nem illettek az egyébként dicséretesen sokszínű estébe, az a (?) volt. Ennek ellenére nem lenne tisztességes meg nem említeni, hogy jelentős mennyiségű pánker gyűlt a színpad elé a produkció alatt, s jónéhányan igen jól érezték magukat. Az is lehet, hogy kényes gyomrom nem elég edzett még az ilyen zenéhez.

Nomeg szervezési hibának is betudhatjuk, hogy a (?) két teljesen más zenei világú együttes, a Yellow Spots és a Kalambó kutyája között lépett fel. A nyolcvanas évek legendás jelensége, Barangó első számú bandája, a Kalambo viszont könnyen nyerte meg aznap este is tetszésemet. A ska-punkot egy kis QSS-os retróval prezentáló együttes remekbeszabott koncertet adott. Tény, ami tény: Barangónak zenélni kell, nem pedig rádiózni, előbbihez ugyanis kiváló tehetsége van. Nincs is mit hozzátenni, csak így tovább, előre!

Ezek után a hangulatot már csak egy Csók és könny képes szinten tartani. Az elnyűhetetlen (új és Érdekfeszületes) szövegeket élmény volt együtt üvölteni a néppel. Talán, ha egy külföldi klasszikus felállású, fúvósmentes magyar punkzenét kérne tőlem, a Csók és könny lemezét adnám kölcsön neki. A Bambi személyében igazi (gitározni tudó) gitárossal gyarapodott négyesfogat egy rövid pisiszünettől eltekintve közel negyven percen keresztül megállás nélkül bizonyította, hogy nem kell feltétlenül szar zenét társítani a jó szövegekhez. Érdemes lenne lassan új számokat is írni...

A lazább, britpopos, szintis Hangmásra jutott a buli levezetőjének szerepe, pedig ez a gazdag, new wave-es zene sokkal többre is képes lenne. Az alap zenekari felállást (ének, gitár, dob, basszusgitár) fűszerezi meg egy sampler és egy szinti Molnár Kata személyében, teremtve ezzel egyszerre kísérletezős, újdonságokra nyitott, és kitaposott ösvényeken járó (a nyolcvanas évek Európa Kiadóját idéző) muzsikát. Már csak egy kérdés maradt: Hol bujkált eddig ez a zenekar?

Aki még bírta erővel, vagy kezdett magához térni rövid pihenőjéből a Kernel Panic nevezetű skatepunk-***core (Kalipunk) formáció együttes produkcióját tombolhatta végig. Szegényeknek soha nem jut megfelelő számú közönség, most is csak néhányunknak adhatták elő az angol nyelvű saját dalokat és a feldolgozásokat. Ugyanakkor egy jelentős tanulsággal is szolgált az este: vigyázni a közönségénekeltetéssel, mert a fahangú újságírók között gyakran bújnak meg igazi, tehetséges dalnokok is. A 6test rappernek álcázott énekese pedig jelentős közönségsikert aratott beálló énekesként a Kernel Panic-nál.

A zenekarok honlapjai:

Rovátkolt barom
Yellow Spots
(?)
Kalambó kutyája
Csók és könny
Hangmás
Kernel Panic
6test