Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2005. VIII. 27. Százhalombatta, IKSZ - Ladánybene 27, Re-G, Honeyball


Írta: jo-ska 2tone
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2005. szept. 7. szerda - 07:55

Battán mindig jó bulik vannak. Az alacsony italárak különösen jót tesznek az ipardzsungeli tivornyázásnak, ahol a panelok és gyárépületek még a magamféle, jobbsorsú középosztálybeli gyerekkel is elhitetik, ez igazából olyan, mint Leeds, szar az egész és tulajdonképpen rudeboyok vagyunk vagy mifenék. Művelődési ház, valahol a Pirx kapitány űrhajója és az ALFA magazin között. A jamaikai sírva mulatóshoz elég bizarr környezet, space-rockereknek, glammelő melegeknek, öntudatos travik divatbemutatójához, a leningrad cowboys rushfeldugó parádéjához megfelelő. Mégis, a benti meleg mindenkit elvarázsol, igen, mindenki izzad, a lányok kellemesen nedvesek és bambák, a fiúk meg az utolsókat rúgják, jövőhéten iskola, a nyári nővel vége, szeptemberben valami újjal kéne felvágni az iskolában. Borzalmasan meleg, füst, nyárvégi depressziókazán. Kinek ezért, kinek azért.
A színpadon a RE-G áll be, így is, úgy is. A zenekar elsősorban klasszikus reggae-forma dalokat nyom, fiatalok, lendületesek. A vokálozó hölgyikék bájosak, a zenekar igazi egyéniségekből áll, van itt minden. Hétköznapi örömnyi, barátok köztre hajazó Imik a fúvósok között, jamaikai mezben, keményen, tökösen, a basszusgitároknál maga Havas Henrik tanár úr, fiatalon, Hankiss Elemér fénykorát megidéző, igézett bájjal, és az énekes is rendben van, mint “jújdearanyosgyerek”.
Abszolút csajozós muzsika, hasonlóan a Honeyball mókás futballcsapatához.
A Honeyball nekem a felturbózott Dolly Roll. Elragadó zenészhölgyek, vicces, túlkoros hülyegyerekek (nem negativ jelző, én is az vagyok) szalongyülekezete. Mindig remek, igazán kikapcsoló kikapcsolódást jelentenek.
Szerintem ők a hülyegyerekek Kispálja, hiszen a szövegek nem megváltanak, csak elhitetik az emberrel, hogy ő hirtelen G.I. Joe, esetlegesen Cobra, vagy azt is, hogy nem szégyen az, hogy ő a kilencből a kettő tipikus esete.
Terápia ska-punk, mintha a SKA-P-ből kiszednénk a politikát és megmaradna az egyszerű magánélet egyszerű konfliktusrendszere, azok kicsinyességéhez mérten felelőtlen, ám de bájosan modoros muzsikával.
A koncertekre ellátogató közönség már igencsak jól ismeri a dalaikat, itt sem volt másképpen. A rajongótábor végig üvöltötte a hosszú, tömött, legalább két Toldit kitevő, sokszor érthetetlenül gyorsan előadott sorokat.
Az este utolsó fellépője a Legyünk Barátok 27. Már a nyomukba sem ért. A reggae önmagában sem mindig változatos műfajt jelöl, az LB27-nél meg még úgy sem. A nagy slágerek most nem kerültek elő, maradtak a rasztákról, a fűről, a Babilóniáról előadott őszinte, ugyanakkor sablonos, unalmas, komótos rasztakomondor dalok. Engem nem varázsolt el, inkább egy doboz sör és egy feles (az egészért 300 forintot fizettem!!) hatására magamba zárultam. Mások biztos élvezték, én most kicsit untam.