Punk Portál - 2019. május 23.





 

2005. VIII. 19-20. Szlovákia, Pezinok - Hodokvas fesztivál


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. aug. 21. vasárnap - 21:56

A Sziget utolsó napjainak egyikén a már elég részeg KRSA rákérdezett, nincs-e kedvem a hét végén kiugrani Dr. Ring-Ding-re Szlovákiába. Persze volt, főleg, hogy megtudtam, hogy a hírneves Hodokvas fesztiválról van szó, amin eddig még nem jártam. A vigyor csak nagyobbra nőtt a képemen, amikor a honlapjukat böngészve megtudtam, hogy másnap a The Selecter játszik ugyanott. Kihagyhatatlan lehetőség.

Péntek délután jó 3/4 órás késéssel, 5 előtt pár perccel indultunk útnak. Ez azért igazán érdekes, mert 20:10-kor már kezdett a fesztiválon Ricsi. Szóval a gázba tapostunk és Mosonmagyaróvárig csak tankolni álltunk meg. Út közben találkoztunk a Hollywoodoo kisbuszával, amiben az Idoru tagjai üldögéltek. Rádudáltunk a buszra, de nem úgy tűnt, hogy felismertek minket. Óváron felvettük negyedik és ötödik útitársunk, majd Rajkán átkelve Pozsony felé haladtunk. Itt már nagyon lapozgattam a kinyomtatott térképeket, nem volt egyértelmű, hogy merre kéne menni. Végül az autópálya mellett döntöttünk, amit egyes térképeken furcsa módon szaggatottal jeleztek. Így aztán jó sokat kellett araszolnunk az épülő pálya melletti kis úton a hatalmas dugóban. A terelőút bement Békásmegyerre is, ott szlalomoztunk a panelok között.

Dr. Ring-DingPozsonyt elhagyva telefonon konzultáltunk Ring-Dinggel, felszólítottuk, hogy el ne kezdje nélkülünk. Pezinok határában aztán meglett a hely, gyorsan leparkoltunk és bementünk, szinte az utolsó pillanatban érkeztünk. Dr. Ring-Ding a Sharp Axe Band nevű zenekarral lépett fel, hagyományos felállásban: dob, gitár, basszgitár, szinti. A szintetizátoros szörnyű volt, azt az igazi szar ladánybenés hangzást erőltette, amitől a falra tudok mászni. A többiek viszont jól alakítottak. A Doktor pedig hozta a formáját. A Skalandos fellépése óta lefogyott 20 kilót, ami kicsit a hangján is változtatott, de korrekt show-t nyomott le bő egy órában. Én csak a Senior Allstars-zal közös slágereket ismertem, ezen kívül is elhangzott sok minden, a legjobban az oktató jellegű betétek tetszettek. Ring-Ding mesélt a dancehall őskoráról, prezentált korabeli táncot (nemsemmi látvány volt, ahogy a seggét rázta), bemutatott egy alap basszusszólamot, amire szinte az összes létező ska-előadó írt szerelmes számot (lásd. Marley - One Love), ezeket elő is adta, szóval volt történelmi áttekintés is. Ezen kívül kommunikált a közönséggel, barátságos volt, és még az énekeltetés sem volt gáz. Két szám erejéig egy nagyon fiatal kiscsaj is színpadra került, aki egy korrekt táncot mutatott be. (Ring-Ding megjegyzése: 10 Eurómba került...) Bár nem tomboltam őrjöngve, remek koncertet láthattunk.

A továbbiakban nem igazán volt semmi betervezett programunk, szóval megkezdődött a fesztivál feltérképezése. Már esteledett, szóval a sötétben botorkáltunk helyszínről helyszínre. Amiket találtunk: sima diszkósátor, keményebb diszkó sátor, dnb diszkó sátor, hip-hop színpad, közepesen nagy színpad, nagyszínpad, reggae sátor, egyebek. Azt hiszem, az első hármat nem igazán kell részleteznem, ezekbe max a csajokat meglesni tévedtünk be, még a dnb volt a legélvezhetőbb. Villogó fények, táncoló fiatalok. Az egész hely egy nagy mezőre volt kikúrva (hasonlított a belga Groezrock-ra), nem túl kellemes talajviszonyokkal (kissé ingoványos volt a terület, bár az esőt megúsztuk), teljesen rossz helykiosztással. Kb. idei EFOTT jelleggel egymás mellé pakolták le a színpadokat, így minden áthallatszott az egyikről a másikra. A közepesen nagy színpad (ahol Ring-Ding is játszott) például közvetlenül a hip-hop terület mellé került. Szegény repperek nem sokat hallhattak a saját MC-jeik produkciójából. A kis reggae-dancehall sátor, a fesztivál legkellemesebb helye pedig a nagyszínpaddal szemben kapott helyet, szóval ez is csak akkor volt élvezhető ha az ember beállt a hangfalak elé. Itt csütörtök délutántól vasárnap reggelig éjjel-nappal szólt a zene, 3-4 órás turnusokban váltották egymást a soundsystemek. A nagyszínpad méretre kb. a Wan2-nak felelt meg, csak a kétoldali hangfalak növelték meg kissé. Péntek este itt semmi érdekeset nem találtunk magunknak. A közepesen nagy színpadon főleg a ska-reggae-é volt a szerep, játszott a Ska2tonics, a Vavamuffin, a Yellow Umbrella és a Polemic is, ezeket sajnos lekéstük. Láthattunk viszont az angol Zion Train-t, akik a Szigeten is voltak már. Elektronikával felturbózott reggae-t adtak elő egy énekes lány és egy nagydarab jamaikai fickó közreműködésével. Nem volt rossz, de azért a már erősen technóba hajló stílus nem ragadott magával.

Vártuk még az Anima Sound System fellépését, ha már itthon soha nem vettem a fáradságot, hogy megnézzem őket, de valamiért elmaradtak.

Ejtsünk pár szót az árakról! A sört 25 koronáért (160 Ft) csapolták, a felesek is hasonlóan drágák voltak (30-35 SKK), szóval bebaszni nem lett volna nagy feladat. Két sor kajáldát találhatott az ember két kerítés mellett végig, lehetett enni húst hússal amennyit csak akart az ember. Kolbászok, sült húsok minden mennyiségben. Az árak igen változatosak voltak, lehetett jó helyet keresni. Érdekesség volt a töltött lángos különböző ízekben. (Hogy ezek pontosan mit jelentettek, azt nem tudtuk kideríteni, mert a tulaj nem beszélt angolul.)

Nagy negatívumként számolhatjuk el az ülőhelyek hiányát. Talán két kocsmasátort találtunk, ahol lerakhatta a megfáradt fesztivállátogató a seggét, plusz a kajáldáknál volt erre a célra néhány pad. Amúgy csak táncolni vagy bóklászni lehetett. Mi törzshelyként a dancehall sátrat jelöltük ki, itt lötyögtünk kb. hajnal 1-ig, ekkor már elviselhetetlenné vált a cucc recsegése. Sajnos a 0-24-es üzemnek vagy a csutkáig tekert hangerőnek köszönhetően szinte élvezhetetlen minőségben szóltak a lemezek és az MC-k, szóval inkább hazamentünk Károlyházára, ahol SpeciLaci szállásolt el minket.

A reggeli csipkebogyótea után ellátogattunk az augusztus 20-i falunapokra, ahol a helyiekből álló banda húzta a talpalávalót, Illés és Omega slágerekből állt a repertoár. Az ifjak fociztak, amíg mi kukoricát és sütit falatoztunk az árnyékban. Remek volt a hangulat, de gyorsan nekivágtunk a Pozsony felé tartó útnak, nem akartunk semmiről lekésni.

Gaia MesiahHogy milyen a Hodokvas nappal? Kb. olyan, mint éjjel. Most láttuk a kempinget is (egy kerítés választotta el a fesztiváltól), meg a tisztálkodási lehetőségeket (néhány vízcsap a rét szélén). Itt most indul a Való Világ, amit eladtak szerencsétlen szlovákoknak is, minden idióta VV-s matricákkal rohangált, mint pár éve itthon a Szigeten. A motozást nem vitték túlzásba, és merch standot se sokat találtunk. Többnyire csak a gagyi Headbanger cuccokat felvonultató kirakodóvásárosok termékeit tudtuk átnézni, egy Punk-Rock feliratú csuklószorítót majdnem vettem magamnak. Egyetlen korrektebb standot találtunk, ahol hozzájutottam kb. 500 Ft-ért a 100/333-as sorszámú Lecsa-Punk / Zemezluc splithez.

Felesleges a Szigethez hasonlítani az eseményt, mert a közelébe sem ér semmilyen szempontból, de ami feltűnően nagy váltás volt múlt héthez képest, az a nézőszám. Szinte pangott az egész rét, pedig állítólag most egész sokan voltak. Egy-egy nagyobb koncertre összegyűlt a párezer fős nép, ha érdekesebb előadó nyomult a hip-hop színpadon, akkor párszáz kéz emelkedett ritmikusan a magasba, aztán ennyi.

Belenéztünk a közepesen nagy színpadon a Slobodná Európa koncertjébe, ami egy nem túl izgalmas rock/punk zenekar volt, majd az utánuk következő cseh Gaia Mesiah-ba, ami elég népszerű errefelé. Guano Apes jellegű rockot játszott a basszeroson kívül teljesen csajokból álló zenekar.

The SelecterPár Gaia Mesiah szám után elfoglaltuk helyünket a nagyszínpad korlátja előtt, ami kb. 25 méterre helyezkedett el a zenészektől, az előttünk tátongó hatalmas téren szekusok álldogáltak unott arccal. Már kezdtünk gyanakodni, hogy nem lesz túl nagy tombolás, amikor a kezdés előtt 5 perccel még csak 10-15 ska-cuccokba öltözött rajongó és 5-10 seggrészeg tökmindegymivan csávó állt a téren rajtunk kívül. A zenészek már hangolgattak, izgatottan vártuk a koncertet. Aztán érkezett Pauline Black, a The Selecter talán egyetlen eredeti tagja, és lenyomtak egy korrekt koncertet. Azért írom, hogy korrekt, mert túl nagy élményt sajnos nem nyújtott. Jónak jó volt, de semmi több. Ennek oka leginkább a nagyon gyér és nem túl lelkes közönség lehetett, innentől kezdve persze a zenekar sem őrült meg a színpadon. Lenyomták a nagy slágereket is felvonultató programot minimális számú kommentárral, aztán levonultak. A névadó The Selecter után játszották az alapsláger Missing Words-t, aztán szerepelt még néhány igazi nagyágyú, pl. az On My Radio és a Too Much Pressure, a többit nem is igazán ismertem. Azért eltáncoltam rá, amikor épp nem valamelyik részeg szlovák inzultált. Jó volt, nagy élmény volt a már lassan 52 éves énekesnőt látni úgy táncolni a színpadon, mintha 30 lenne, hallani pár igazi klasszikust, de a katarzis sajnos elmaradt. Legközelebb egy angol klubban szeretnék Selecter koncerten lenni 200 skinhead-del. Na, ott tuti lenne hangulat.

Belenéztünk a Szigeten már kétszer járt francia La Ruda koncertjébe, ugyanolyan semmitmondónak találtam, mint itthon, és ugyanúgy rengetegen buliztak rá, mint itt, elég szégyen, hogy a Selecter feleennyi embert sem mozgatott meg. Persze sokat lógtunk a reggae-sátorban, ahol mindig jó volt a hangulat, zárásként pedig jó hazafiként belenéztünk a Neo koncertjébe. (Igazából csak az énekes csajra volt mindenki kíváncsi.) Itt találkoztunk magyarokkal is, akik belém is töltöttek egy kis tequila-t. (Túl sok kontaktust nem építettünk ki a helyi arcokkal, kivéve egy részeg fickót, aki szlovákul magyarázott nekünk egy csomót, majd felhívta a magyar kollégáját, akivel mi is beszélhettünk telefonon.) A Neo nem győzött meg arról, hogy itthon is meglátogassam a koncertjeiket, bár a csajszi tényleg jól nézett ki.

A hajnalig ivás helyett a hazautat választottuk fontos vasárnapi programok miatt, bár az is megfordult a fejünkben, hogy valahogy lejutunk Balatonboglárra a Déli party végére, de sajnos ez a terv végül meghiúsult.

Összességében nem volt rossz buli, láttunk két jó koncertet, pár kevésbé jót, megnéztük, milyen egy szlovákiai fesztivál, és jó társaságban töltöttünk el két napot. Már ezért megérte, azt hiszem.