Punk Portál - 2019. május 26.





 

Boogie Mamma - Apró keblek dicsérete


Írta: Doki
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. júl. 24. vasárnap - 21:12

A múlt héten érkezett postán az első és mindezidáig egyetlen Boogie Mamma album, s vele egy fenyegető levél:

"Hello Kedves Doki!(te állatka) Írj kritikát a felvételről! (Ha rosszat írsz, agyonnyomlak, ha nem írsz semmit, akkor is!) Szeretettel üdvözöl Dá"

Izzadni kezdett a tenyerem, a lábaim enyhén remegtek, majd zavart vigyor ült ki arcomra. Most mit csináljak? Hogy lehetek ilyen szerencsétlen??? Azért nem estem kétségbe teljesen. Odaadtam a lemezt néhány ismerősömnek, mondjanak először ők véleményt róla. Hátha többre jutok.

A nagymamám azt mondta (bár nem valószínű, hogy végighallgatta): -"Hááát kisunokám, ez ilyen fiataloknak való"

Az idős rokkantnyugdíjas (régen hajóskapitány) szomszéd bácsi így nyilatkozott: -"Múltkor ultipartit rendeztünk a srácokkal. Az ilyenkor szokásos Betli Duó kazetta helyett raktam be a tőled kapott zenét. A hatás leírhatatlan volt. Kálmán bácsi ész nélkül dobta el a járókeretét, majd szteppelni kezdett a kártyaasztalon. Dezső úr a kéményseprő meg kirohant az utcára és cigánykereket hányt, azóta sem láttam. Én pedig kedves fiam, áttértem a kínai buddhizmusra."

Meghallgattattam kétéves unokaöcsémmel is a hanganyagot. Ő az első számnál sírni kezdett, majd letépte fejéről a fülhallgatót. Nem mertem tovább kínozni.

Nem mondhatnám, hogy megnyugodtam a vélemények hallatán. Noha én már ismertem a zenekart és fel voltam készülve mindenre, azért még így is félve vettem kezembe a cd-t. A borítón egy kismellű hölgy finomkodva fogja meg kortársa mellbimbóját, akinek erre arcizma sem rándul. Valószínű egy középkori festményről léptek ki. Az előtérben egy félrehúzott vörös függöny, a háttérben Boogie Mamma látható. Mindez egy vastag és impozáns keretben leledzik. A keretet pedig piros kézírással írt intelmek keretezik pölö: "Figyelem!!! Durván semmitmondó szövegek! Szülői felügyelet nélkül is élvezhetetlen!"
Hmmm!

Kinyitva a cd-t, kihajtogatva a borítót rájöttem, hogy az előbb leírt látvány csak a jéghegy csúcsa. :) Dalszövegek, idióta képek a tagokról, vicces kommentárok tömkelege a már fent is idézett Kommandante Állat Ivántól és Megnyerő Mosolyú Píjár Arnoldtól. (Őket már a BM. honlapról ismerheti a kedves rajongó.) Sőt, még Robert Schumann is megszólal.

Tény, hogy a külcsín profi munka! ("szürcs-szürcs"), de nézzük, mit hallhatunk, ha betesszük a lemezt a lejátszóba! Vajon mitől lett buddhista a szomszéd nyugalmazott hajóskapitány? Aztán rájöttem: ezt csak az tudhatja, aki már legalább egyszer meghallgatta ezeket a nótákat. Becsületemre mondom, én legalább négyszer meghallgattam, de a választ a fent elhangzó kérdésre azért sem mondom meg! :)

Annyit azért elárulhatok, hogy tizennégy dalt tartalmaz az album 41 perc 52 másodpercben, tehát nem a szokásos punk zenekarokra jellemző tíz szám = negyedóra mennyiséget kaphatjuk a fülünkbe. Egy BM (nem belügyminisztérium) koncertre rendszeresen eljáró fanatikusnak mindegyik nóta ismerős lehet.

A zenekart a változatossága miatt lehet nagyon szeretni. Hallhatunk itt tangót a Szívtolvajban, reggaet a Black and Deckerben és a Filmvígjátékban, swinget a Csiga című számban, punk szerzeménynek is beillik a Hentesbár, de azért az uralkodó stílus még mindig a ska. A hangszerekre sem lehet panasz! A szokásos gitár-dob-basszus mellett fúvósok, szintetizátor, tangóharmonika, sőt cselló(!) is színesíti az összképet. A szövegek végre érthetők. Alapvetően szójátékok különböző élethelyzetekről, politikusokról, apró keblekről. Érdekes megfigyelni, hogy az énekes - Dávid -, hogy énekli ki a következő sort: "Mindenki megértheti, senki sem kérheti számon, csak Amon, Allah/Brahma/Jahve/a karma vagy a Jóisten."

A hangzás alapvetően nem rossz, de azért találni benne kisebb hibákat (Jajj mit fogok ezért kapni). Néhány számban recseg a gitár, a Kakaós csiga című szám "zúzós része" elég erőtlen lett, illetve néhol a szólót játszó hangszerek kíméletlenül elnyomják a többit. Mindenesetre ezek nem halálos bűnök. (Inkább csak én vagyok szőrszálhasogató). A felvétel nagyon is élvezhető, sőt, olyan, mintha én magam is koncerten lennék. Kár, hogy nem láthatjuk Dávid grimaszait, amikor összefonják a kábelek, vagy ahogy átugorja a földön fekvő részeg lányokat, vagy esetleg az egész dobszerkót. :))

Összefoglalásként annyit, hogy ha ez a zenekar országosan ismert "popegyüttes" lenne, akkor MINDEGYIK nótájából lehetne sláger, amit aztán a danubiusz, a juventusz meg még kitudja melyik rádió ronggyá játszhatna. Sajnos, vagy hál' Istennek a Boogie Mamma soha nem lesz a fent nevezett állomásoknak kedvenc bandája, viszont ezzel a lemezzel a mai magyar "ándörgránd" szintér legjobbjai közé léptek elő. Remélem, a mostaninál is nagyobb népszerűségre tesznek szert, és a cd eléri legalább a platinalemez státuszt! (Meg még azt is, hogy Dávid nem áll bosszút rajtam ezért a kritikáért)