Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2005. VII. 7. Lettország, Riga, Depo - P.O. Box


Írta: Maminti
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. júl. 10. vasárnap - 09:01

Ismét összeszedtem minden bátorságom és nekivágtam egyedül az éjszakának. Na jó, azért nem volt ilyen vészes a helyzet. Jó pár héttel ezelőtt a Voiceks Voiska tagjai figyelmeztettek, hogy ezt a bulit ne hagyjam ki. Nem is hagytam. Meg kell hagyni, igazán érdekes volt.
Már az odaút igen izgalmasra sikerült. A 21-es troli utazóközönsége kitett magáért. A lányok illedelmesen szopogatták zacskóba csavart "vizecskéjüket", a fiúcskák pedig a "kétliteresműanyagflaskából" döntötték magukba a tablettás nedűt. A hangulat leírhatatlan volt, a leszállás még inkább.
Elszakadva ettől a kedves kics csoporttól elindultam az este célpontja felé, ami most is a Depo (www.klubsdepo.lv) volt. - Itt meg kell jegyeznem, hogy Rigában nem nagyon akad más olyan hely, ahol hasonló stílusban koncerteket rendeznek.
Háromnegyed tízre már ott is voltam. A kiírás szerint tízkor kezdődött volna a mulatság, persze megint nem... De semmi baj, legalább volt alkalmam jobban szemügyre venni a helyet.
A bejárat szintje inkább egy otthoni kocsmához hasonlít. Hosszú pult, előtte pár bárszék, szemben vele a falnál asztalok, "műbőrhuzatos-sarokülőgarnitúrát" idéző alkalmatosságokkal. Igazán "retro" és "trendiigénytelen".
Az alsó szint pedig elrendezését tekintve leginkább Süssfelnap, színvonalát tekintve pedig az esztergomi Molothow Ligetre emlékeztet. Aki ismeri mindkét helyet, az tudja, mire gondolok. A koncertterem most le volt zárva a külföldi vendég miatt, ezért csak közvetlenül a kezdés előtt mehettünk be.
Na a kezdés... pfffff.. Előre féltem, és lám félelmem be is igazolódott. Információim szerint egy "art rock" zenekar volt a kezdő. Hogy hogy kerültek a Voiska és a P.O.Box elé, nem értem. Két srác, egy dobos és egy gitáros volt a zenekar (ének semmi). A dobos jött be először, úgy elkezdte verni a szerelést, hogy azt hittem, hogy valami rohama van. Aztán jött a gitáros arc, aki végig féloldalt állva játszott. Nem értek nagyon hozzá, de nem volt valami nagy szám. Az egész inkább valami kísérleti improvizációhoz hasonlított, mint megalkotott darabokhoz. Ha ez az art rock, akkor én nem szeretem... Szerencsére csak 20 perces adagot kaptunk belőle. Szolíd taps. Azután hosszas zenekartag keresés és felszerelés történt. Eközben a hangosító srác különös érzékkel válaszotta ki a legrosszabb Elvis számokat... Egyszóval mindannyian vártuk, hogy a Voiceks Voiska (www.voiska.lv) elkezdje. 11 körül eljött ez a pillanat is. Hihetetlen. Sokkal sokkal jobbak voltak, mint a múltkor. Biztos, mert most józanok voltak :), vagy talán megilletődtek a francia banda miatt... Ez örök rejtély marad. Ekkorra már szinte teljesen megtelt a terem. Őrült tánc vette kezdetét. Volt, aki magassarkú tangapapucsban, volt aki mezítláb. Ők is érezték, hogy ez most jobb. De a dalok sorrendje változatlan maradt. Helyi sztárokhoz hűen eljátszották a kivonulást, a tapsra visszavonulást és még két számot meghallgathattunk tőlük. Aztán átadták helyüket az est fő zenekarának, a francia P.O.Box-nak. (www.pobox-band.com). De ez az átadás is hogy történt, ehh... Semmi olyan, hogy "és a következő zenekar blabla", semmi "fogadjátok szeretettel". Aztán a Voiska tagjai el is tűntek, nem hallgatták meg a vendéget. No comment. Amíg a cserebere zajlott, meglestem, mit is hoztak magukkal a fiúk Franciaországból. Volt lány, meg fiú póló (2 féle mintával, sok színben), ing, zipzáras felső, kapucnis pulcsi, kitűző, ajándék óvszer és matrica. Szóval rendesen felkészültek. Mivel nem vagyok "fan", pólót nem vettem (bár nem volt drága, 3 latt - kb. egy ezres -) de egy kitűzőt beszereztem, ajándék matricával.
Mire befejeztem a bizniszt, már kezdtek is. Előreverekedtem magam az első sorba, hogy lássatok is valamit a képeken. :) Be kell vallanom, hogy nem ájultam el tőlük. Az tény és való, hogy a színpadon hatalmas bulit csináltak, rohangálás, ugrándozás, grimaszolás, mindent beleadva éneklés, közönség énekeltetés, stb. De a zene most sem (otthon sem) nyűgözött le. A számok 70%-a Catch22 koppintás, 10% más zenekaroktól beszerzett anyag, csak egy kicsit agresszívebben, gyorsabban előadva. Kb. 1-2 szám volt, amit "eredetinek" találtam. Lehet, hogy megint velem van a baj. Az első sorban az ember előre figyel, nem a közönségre, szóval mikor kimásztam, kissé megdöbbentem. Az első sor mögött már csak 4 volt, az is elég ritkás. Hova lettek az emberek? Ennyire nem érdekli őket a P.O. Box? A Voiska fanok nem is hallgatnak mást? Kissé kiábrándító volt. De a zenekar rendületlenül játszott tovább. Az utolsó számmal a napokban történt londoni terrortámadásra "emlékeztek", és buzdították a közönséget, hogy "az erőszakot csak együtt győzhetjük le" és eljátszották a legzúzósabb számukat, amit a közönség pogóval jutalmazott. Gondolom így tiltakoztak az erőszak ellen...
Az utolsó szám után levonulás, visszataps, visszavonulás. "Na jó, eljátszunk nektek még három számot, de csak mert nagyon jó közönség voltatok, és holnap egy másik városban játszunk, ahova mindenki meg van hívva, nem kell belépőt fizetnetek, csak mondjátok, hogy itt voltatok" - mondta az énekes. És elnyomták a három "legnépszerűbb" számukat. Ezt már nem vártam meg, mert el kellett érnem az 1.40-kor inuló éjszakai trolit. Ez sikerült is. Csak leszálláskor vettem észre, hogy a vezető csaj éppen akkor vizsgázott éjszakai forgalmi vezetésből. Mert itt olyat is lehet ám, nyáron diákmunkaként trolit vezetni. A munkáról jut eszembe. Azért siettem haza, mert másnap dolgozni kellett menni.
Végülis az irodában nagy lelkesen meséltem az előző éjszakáról, szóval biztos jól éreztem magam, nem? ;D

Képek:
http://mamintitunder.uw.hu/07_07/07_07.html