Punk Portál - 2019. május 26.





 

2005. VI. 13., 12., 10., 3.


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. jún. 16. csütörtök - 22:22

Sétálok kifele a hajó hídján. Ez is megvolt, még lesz pár órám aludni is, király....

Kezd a BoySetsFire. Végre egész sokan lettünk. Körülöttem sok csinos kislány, a színpad előtt nyomulnak a rajongók. Pózolnak a zenekartagok, az énekes énekel. Már láttam őket párszor, meg nem vagyok túl nagy rajongó, szóval nem izgatom magam. Meg már amúgy is túl vagyok az est fénypontján. Azért a slágerekre én is ordibálok, többnyire csak halandzsát. Sokan ugrándoznak, mosh vagy pogó viszont szinte alig van, a legtöbben az első sorokban nyomulnak mint valami popkoncerten. Elhangzanak régi és új számok, néhány az év végén talán megjelenő új lemezről. Kommentár szinte semmi, annyit tudunk meg, hogy szegény énekes betegeskedik. Élvezhető koncert, de számomra semmi extra. A végén nincs ráadás, viszont el lehet csípni pár pengetőt, a szerencsésebbek pacsizhatnak is a zenekar tagjaival.

Kiderül, hogy lesz még egy zenekar a BSF előtt. Pedig már reménykedtem, hogy időben hazajutok. A plakátjukon látott hányadék pózer arcok láttán elmegy a kedvem az egésztől. Azért jó tudósítóként megállok a színpad közelében. És érkezik a meglepetés. Az Amen tarol. Az énekes kezdő GG Allin-ként szerepel. Az első szám alatt szétrúgja az egész dobcuccot. A dobost ez nem igazán zavarja, üti tovább, amit ér. A technikusok próbálják menteni a helyzetet. A zenekar többi tagja az énekeshez hasonlóan gusztustalan. Pózer cuccok, menő frizura, punk kellékek egymásra aggatva. A dobos hasán méteres SICK tetoválás. A zene élvezhetetlenül szar primitív gagyi punk. A show viszont nagyon látványos. Az énekes rohangál, dobálózik, fetreng, veri a fejébe a mikrofont (végre egy igazi GG követő, akinek tényleg folyik a vér a fejéből egy ilyen művelet után), lejön a közönség közé, rombolja a színpadot, görbíti a mikrofonállványt. Szerencsétlen technikusok folyamatosan próbálják helyreállítani a rendet a színpadon. Szakadnak a húrok, de a gitárosok többnyire szarnak rá, nem hajlandók új hangszerre váltani. A közönségben kb. 4-5 ember ismeri a számokat. A bekiabálásra kért darabot első szóra nyomatja a zenekar. Nincs nehéz dolguk, mind tök primitív. Annyira tetszik a dolog, hogy egy-két pörgősebb számra beállok pogózni is. Na igen, ez a punk! Öröm látni pár "elitebb" HC srác arcán az ellenszenvet. :) Nem is igazán értem, hogy kerültek a BSF elé.

A merch cucc tanulmányozása következik. Semmi izgalmas... Unott BSF árus minimális kínálattal. A nekem tetsző Velvet Stab pólóból még mindig nincs a méretem. Hagyjuk...

Kezdek megnyugodni. Az Idoru dallamai eltérítenek a tökömteleavilággal életérzéstől. Remek hangzás, félkör, álldogáló emberek, mozgás csak a színpadon. Figyelem a gitárhúrokon rohangáló ujjakat. Ahol tudok, énekelek is. Újra megállapítom, az Idoru jó. Nagyon jó.

Kezd a Velvet Stab. Életkedvem kb. a nullával egyenlő és ezen Zoliék sem javítanak sokat. Túl sok az új szám, idegesít a pofámba világító sok fény és az iszonyat hangerő.

Érkezés. Viszonylag kihalt hajó. Jó lesz ez nekem?

2005. VI. 13. A38 - BoySetsFire


Na, ma már tuti nem írok beszámolót, inkább megpróbálom kialudni magam ez után a fosadék buli után.

Egy óra késéssel, de mégis fellép Copycon & Dynasztija. Lelépés előtt belenézünk, hátha kicsit javít az egész napi gyenge buli hangulatán. Vissza tehát a kisszínpadhoz, ahol már jártunk. Háttérzene bakelitről, 4-5 gyerek mikrofonnal a kézben osztja az észt. Max 30-40 rapper srác mozog közvetlenül a színpad előtt. Érdekes stílus ez a hip-hop is, végülis semmivel nem viccesebbek mint egy teljes díszbe öltözött punk, csak ők egy másik csoporthoz csapódtak. Kézemelgetés és laza cuccok. A zenét én élvezem, bár elég távol áll tőlem. Sőt, az egyik számot mi is énekeljük, mivel a Partybilincs c. Tigris szerzemény eredetije szól. Nem várjuk meg a végét, inkább elindulunk haza.

Copy a haverjaival cseveg kicsit arrébb, a kisszínpad melletti lépcsőn üldögélünk egy darabig, nézzük a teljesen kihalt teret és a néhány BMX-est, akik mutatványokat próbálnak meg végrehajtani a kipakolt terepen. Többnyire sikertelenül. Ha már itt vagyunk jelleggel irány a nagyszínpad, kezd a Tankcsapda. Végre tömeg jelleget kezd ölteni a felvonuló nép, az egyen Tankcsapda póló szinte kötelező. Roadok hangolnak, füst a színpadon, jön a 'Csapda. Bár régebben még poénnak találtam a koncertjeiket, mostanra már nagyon ellenszenves az egész. Túl sok őszinteséget nem tudok felfedezni a fellépésben, a kommentárok nagyon gyenge poénokkal tarkítottak, a nép egy emberként ordítja a szövegeket. Anyuci nyakában ülő 'Csapda pólós kisgyereknek anyuci barátnője énekli a szövegeket végig. Szegény gyerek.

Elmegyünk megnézni, mi a helyzet a BS-ben. Itt is totál kihalt minden. Sört nem lehet bevinni, de végül Matthew műanyag pohárba áttöltve behozza. Most először ülök a BS egyik székében. Kényelmes. Néhány deszkás mutatványozik a Hangárból áthozott elemeken. Egy kiscsajnak a legkisebb rámpa tetejére sem sikerül feljutnia. De legalább jól néz ki. Az egyik gyerek szaltózik, néha iszonyat nagyokat taknyol. Látványos. Bal oldalt egy emelvényen építik a zenekarok színpadát, de a fellépést már nem várjuk meg. Sportszelet-szeleteket osztogató lánnyal találkozunk, aki olyan szinten mutatja ki utálatát az egész iránt, hogy az már kiábrándító. Azért csokit persze eszünk.

A nagy izgalmak után megnézzük a telepített crossmotor-pályát. Nagy adag kilapátolt homok, viszonylag sok néző, a szemben álló emelvényen kiszúrjuk Burgert, aki a zenét szolgáltatja. Pechünkre amikor ott vagyunk, épp nem punk szól. A motorosok ugranak pár bemelegítőt, aztán órákon át igazítják a rámpákat. Megértem, szar lehet jó 5-10 méter magasból rossz helyre esni. Viszont halál unalmas ez, szóval gyorsan tovább is állunk.

Elhagyván a nagyszínpadot pár ifjú szélsőjobbost szemelünk ki. Vaskereszt tetkó, Tankcsapda póló. :) Magamban motyogok valami megjegyzést. Fél perc múlva már körbe is állnak minket, miszerint beszóltam a kis szakadék barátnőnek. A kiscsaj a kemény srácok körében egyből támad, engem rugdos páros lábbal. Mikor hirtelen mi is többen leszünk, lenyugodnak. A háttérből egy 16 év körüli srác a nagydarab tetkós mögül kemény megjegyzésekkel illet minket. Komolyan csak sajnálni tudom őket. 16-18 évesen a gyűlölet tölti ki az egész életüket. Szar lehet...

Alvin és a Mókusok, megint. A repertoár szinte teljesen azonos a Green Day előttivel. Nem igazán tudom, mit gondoljak róluk. Az ismert számokat végigéneklem, de kicsit unom magam. Külön haragszom rájuk, mert a buli után fél napig nem megy ki a fejemből a "nem csak neked fáj/magad maradtál" refrén, amit utálok.

Kezd a Pannonia Allstars Ska Orchestra valami nyomi rádiós személyiség hányadék konferálása után. A közönségre jellemző, hogy azok jöttek le, akiknek a szülei befizették a jegyárat, hátha valami sportrajongás is ragad a kölykökre miközben Alvinra ráznak... Átlagéletkor 17 körül. Nagyon kevés az ismerős arc. Páran "true" rajongók megállunk közép-elől és eltáncikálunk a koncertre. Krsa 34-es betűmérettel mondja be a zenekar nevében a SKA-t, majd fél mondatban utal a stílus eredetére. Sok az új szám, több lassú, tradicionális darab is elhangzik. Nem biztos, hogy ilyenek kellenek egy délutáni fesztiválra, kicsit leül a hangulat már az elején. A koncert közepén megérkezik a trombitás is, majd Jani csatlakozik a csapathoz. A végére a Gagarinra már kezdem jól érezni magam, csak nagyon rövid az egész.

Jelentősebb bezabálás után érkezem. A hely elég kihalt. Ennek oka persze a magas jegyár. A tavalyival össze nem hasonlítható a hangulat...

2005. VI. 12. Sportsziget


Huhh, már hajnal van, lesz vagy másfél órám aludni. Na mindegy, mindenképp megérte eljönni Várpalotára. Nyomás haza!

Végül következik a Nesze. Az a legszimpatikusabb, hogy a közönség nem részegen fetrengve, esetleg bunkón pogózva élvezi a koncertet, hanem értelmes, érdeklődő arcokat látok mindenhol, sokan kívülről fújják a szövegeket is. Nagyon helyes! Ráadásul a hangzás is nagyon korrekt az egész buli alatt. A program a Rocktogonihoz hasonló, alapslágerek és a három új. Néha komolyabb mozgást is produkálunk. Remek a hangulat. A végén vastaps, ráadás következik: If The Kids Are United. Ezt már nem sokan ismerik. Aztán Ideálok második extrának. Király. Itt kéne abbahagyni. De nem, még vagy két újra eljátszott szám következik. Szerintem nem lenne szabad ilyen szinten kielégíteni a közönség igényeit. Ez nem valami hakni show. Inkább veszek még egy szódát és a háttérből figyelek.

Semmi Komoly. Szokásos koncert. A szövegeket még mindig nem tudom, pedig végigéneklem az egész koncertet. Ez kicsit zavaró. Jók az új számok, néha mozgás is van.

Hazai pályán kezd a Végállomás. Kellemes deszkás jellegű zenét játszanak, amiben sok zenekar hatásait véljük felfedezni. A közönség pedig nagyon lelkes. Énekelnek, táncolnak, tombolnak. Dicséret illeti a zenekart és főleg Hansot a buli megszervezéséért.

Érkezés, majd parkolás a rendőrség mellett. Sok baráti arc, pacsizás. Felmérem a terepet. Kis kocsma dugig emberekkel, füsttel. Olcsó pia, családias hangulat. A színpad mondjuk elég kicsi. Mindegy, jó lesz. Várom már a bulit. Előtte még elmegyünk WC-t keresni, mert egyeseknek nem megfelelő a helyi. Végül egy benzinkútnál kötünk ki, ahol jégrémet zabálok. Nagyon finom...

2005. VI. 10. Várpalota - Nesze, Semmi Komoly, Végállomás


Buli után fetrengünk egy darabig, megcsodáljuk a seggrészeg Pándi úr breakdance-ét és kacagunk.

Éjfél előtt egy perccel kezd a Hatóságilag Tilos! Persze az azonos című számmal. Vagyunk egy páran, tánc, együtténeklés, remek hangulat. Pándi a dobok mögött. Nagyon jól nyomja. McCheap kissé ittas. Ketten együtt olyan jazzrészeket csempésznek a számokba, amikre a punkok csak állnak és néznek. :) Ilyen az, amikor két profi zenész találkozik. Legközelebb csak szeptemberben lesz HT koncert.

Semmi Komoly. Jó most is.

Szükségállapot. Láttam már őket, most is hozzák a színvonalat, de nem igazán vagyok ráhangolódva. Kár.

2005. VI. 3. Music Factory



Ez a cikk egyfajta tribute volt a Memento c. filmnek, azzal a különbséggel, hogy nincs a végén csattanó. Igazából azt próbálta szemléltetni, mennyire gyorsan felejti el az ember, mi is történt vele néhány napja, próbáltam visszafele összeszedni a gondolataimat. Ennyit sikerült.