Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2005. VI. 9. Budapest Sportaréna - Green Day


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. jún. 10. péntek - 01:18

Ahogy azt már a Matulás cikkben is leírtam, a Green Day-nek köszönhetek mindent, ami ma a punk-rockhoz köt. Nélkülük talán most valami totál mással lennék elfoglalva nap mint nap. Így izgatottam vártam egész nap az esti koncertet. Bár egyszer már láttam őket a Szigeten, mint tudjuk, ott a közönség nagyon vegyes összetétele miatt ritkán élvezhetők igazán nagy koncertek.

A jegyek átvétele után sajtós kollégákkal hatoltunk be a Sportarénába, ahol nem is olyan régen jártam. Kevés volt az idő a kezdésig, gyorsan elszaladtunk a merch standhoz. Örömmel vettem észre, hogy árulnak egy 10"-es lemezt is. Ráadásul csak 2000 Ft volt. A borító viszont nem volt ismerős. Rá is kérdeztem, mint kiderült, ez egy "könyv". Érts ezalatt egy kb. 20 oldalas fotóalbumot szöveg nélkül. Erre mondják: nekem neeee! Volt pár jól kinéző póló 5000-ért (különösen tetszett mindenkinek a rózsaszín), valamint kitűzők, matricák 1000 (!) forintért. Úgy döntöttünk, inkább nem veszünk semmit. Az Alvin első hangjaira elindultunk lefele, elbúcsúztunk szerencsétlenül járt ülőhelyes társainktól, majd a keverő környékén kerestük a fórumos ismerősöket, de szinte senki nem jelent meg a megbeszélt helyen. Szerencsére összefutottam Csabeekával, akivel mindig jó hangulatban telnek a koncertek.

Az Alvin és a Mókusok igazán kitett magáért. A jó fél órás program alatt összeválogatták pár slágerüket, melyben szerepeltek igazi régi darab (névadó, Kurva élet), meg persze újak is (ezeknek nem tudom a címét), továbbá egy feldolgozás is elhangzott a szupersztáros lemezekről. Kicsit úgy éreztem, hogy meg vannak illetődve, hogy ekkora színpadon játszanak. A kommentárok közben néha egymás szavába vágtak. Kicsit énekeltették a közönséget is. Csak egy baki csúszott a programba, a gitárerősítő előtt álló mikrofon eldőlt, innentől kezdve a másodgitáros nem hallatszott. Mikor ezt korrigálták, a gitár túlságosan hangos lett... Mindegy, ezen kívül tényleg jól szerepeltek, és most már beírhatják a biography-ba, hogy játszottak a Green Day előtt.

Alvinék után hosszabb szünet következett, mely alatt átszerelték a színpadot. A magnóból punkos számok szóltak, párat sikerült felismerni, pl. Clash - I Faught the Law. Csabee-val előrenyomultunk, itt szórakoztattuk a népet mindenféle baromsággal. A közönség nagyja 14-16 év közötti volt, fiúk, lányok vegyesen. Szóval már megint majdnem én voltam a legöregebb. Igazából ez kicsit sem zavart.

Aztán érkezett egy rózsaszín nyúl, és megivott a színpadon 2 üveg sört. Ennek nem igazán értettem a jelentését. Majd besötétedett a színpad, felcsendültek a Ramones Blitzkrieg's Bop hangjai, majd megérkezett a Green Day, és belekezdtek az American Idiot-ba. Egy mondatban összefoglalva a koncerten pontosan azt kaptam, amit vártam. Mozart korábbi beszámolója és a fórumos hozzászólások, korábbi koncertélmények alapján szinte pontosan lehetett tudni, mikor mi fog történni. Ennek ellenére nekem nagy élmény volt a koncert. A számlistát most nem fogom leírni, mert valószínűleg nem menne (bár ismertem természetesen minden számot), meg a Green Day topicba majd biztos összegyűjtik a törzsrajongók. Mindenesetre nem sokban tért el a jósolttól. Hogy miben különbözött a Green Day Avril Lavigne-tól? Egy szóval: profizmus. Ez jellemezte az egész koncertet. Lehet, hogy X hónapja ugyanazokat a számokat játsszák minden este, én elhiszem, hogy élvezik. Láthatóan teljes beleéléssel játszottak. Természetesen a pénzzel sem spóroltak, különböző showelemekkel szórakoztatták a népet. Az természetes, hogy a fények és a hangzás nagyon profi volt, de ezeken kívül kaptunk még különféle lángcsóvákat, durrogtak a petárdák, volt villogó Green Day felirat, óriáskijelző különböző animációkkal, jelmezek a zenekartagokon. A legjobban nekem a koncert utolsó harmadában bevetett hatalmas konfettieső volt. Hogy anyázhat most szegény takarítónő, aki tonnaszámra porszívózza a kis zöld és fehér-piros fecniket szívecskés kézigránátokkal. :) Mindenki gyűjthetett magának párat, az első sorokban szórták egymásra az emberek az összegyűlt konfettit. Billie Joe viselkedése teljesen természetes volt, rohangált fel-alá, néha előrejött pacsizni, rengeteget énekeltette a közönséget. Talán ez volt az egyetlen negatívuma a koncertnek. Évek óta ezt csinálják, nem tudom, minek. Órákig éééóóznak, sokszor a számok közepén is. Helyette nyomhattak volna még néhány számot. De erre is számítottam, szóval nem ért meglepetésként. Régóta zavar, hogy bár a Green Day-t háromtagúnak állítják be, mostanában mindig legalább négyen vannak a színpadon. Eleinte a másodgitáros szinte a sötétben játszott, míg a három eredeti tag nagy fénycsóva közepén tündökölt, ezt nem díjaztam. Aztán viszont Billie bemutatta a zenekart, másodgitárossal, trombitással (magyar származású), szaxofonossal, basszerossal, dobossal együtt. Magát mint George W. Bush-t nevezte meg, majd megjegyezte, hogy ő egy seggfej. Persze volt Fuck Bush is. Szimpatikus volt, hogy megtanulta a köszönömöt, meg talán a sziát is bemondta a koncert elején. Fucking great közönség voltunk természetesen, de a szokásos kamu duma helyett azt hallhattuk, hogy a zenekar 16 éves története során ez az eddigi legjobb turnéjuk. (Tehát nem a legjobb állomás.) Ezt talán még el is hiszem. A konfettidarabok mellé dobverőt is lehetett gyűjteni, Tre kb. minden ütés után elhajított egyet, de többnyire nem a közönségbe. Ez is egyfajta showelem volt. A koncert végén vagy negyvenet bedobott, de ezek szerintem mind az árokban landoltak.

Láthattuk a szokásos interaktív elemeket is, mint: kissrác vízipisztolyozza a népet és Operation Ivy feldolgozást játszik a közönség. A Knowledge-t igazából kicsit meglepő módon szinte senki nem ismerte a közönségben, legalábbis körülöttem. Mindenki csak bambán nézett. Szóval szokás szerint megkezdődött a dobos, basszeros, gitáros összeszedése a közönségből. Az első basszeros-jelölt sajnos nem tudott basszusgitározni, ráadásul nem is nagyon volt hajlandó visszaadni a hangszert. Faszfej. A gitáros gyerek viszont tuti készült már évek óta az eseményre, szóval nem okozott neki problémát eljátszani a számot, a szöveget is énekelte végig. Valószínűleg azt is tudta előre, hogy megkapja majd a gitárt. Nem egy bonyolult szám a Knowledge, faszán elnyomták. Kedves Green Day rajongók, hallgassatok Operation Ivy-t, még a Green Day-nél is jobb zenét játszottak!

Amúgy általában jellemző volt, hogy a közönség nagyja nem tudta a szövegeket, amit igen, azok is az újak voltak. Nem állítom, hogy én mindet tudom, de azért végigénekeltem szinte az egész koncertet, ha kellett, halandzsáztam. Mozgás nem volt túl sok, első sorokban nyomorgás, hátrább többnyire fel-le ugrálás, a pörgősebb számokra néha lökdösődés. Tisztességes pogót nem sokan produkáltak. Mindegy is, öreg vagyok már ehhez, pár perc után teljesen kifulladtam. Kiemelkedő számok számomra: She - teli torokból ordítottam, ez volt az egyik kedvencem a Dookie-ról. Brain Stew + Jaded, ez meg az Insomniac-ról. A régi szép időket juttatták eszembe. Volt további két szám, amiben biztos lehettem, hogy a koncert végén hallani fogom, ezek abba az igen szűk kategóriába tartoztak, amikor ég felé nyújtott karokkal, libabőrös háttal állok és csak nézek magam elé, vagy halkan énekelek. Ilyen eddig szinte csak NOFX és Hátsó szándék koncerten fordult velem elő. Boulevard of Broken Dreams és végül zárásként a Time of Your Life egy szál gitárral, sötétben, nyugisan. Erre szokás írni, hogy "sírtam". Tökéletes volt. Aztán vége. A végig ordibáló közönség szinte tök kussban állt, amíg meg nem szólalt halkan a Sham 69 If The Kids Are United refrénű slágere, és elkezdtünk oszolni.

Hogy punk-e a Green Day? Leszarom. Nekem nagyon sokat jelentenek, és nagyon örülök, hogy újra láthattam őket. Mindent elértek, amit elérhettek, biztos vagyok benne, hogy nem a pénzért turnéznak, hiszen annyi pénzük van, amiből életük végéig simán eléldegélnek. Sokszor leírtam már, ha a megjelent fiataloknak csak az 1%-a elkezd más punk zenekarokat hallgatni, és nem ragad le a Viva TV-nél, akkor már megérte. A többieknek meg volt egy kellemes estéjük és kész.

Szétázott pólóban léptem ki az ömlő esőbe, ahol rémült arcú szülők mobiltelefonokat markolva várták a csemetéket. A kocsiban a rádiót bekapcsolva a Boulevard of Broken Dreams szólt...

Indexes beszámoló:
http://index.hu/kultur/showbiz/greenday05/

Edit beszámolója:
http://edit.freeblog.hu/