Punk Portál - 2019. május 23.





 

2005. VI. 4. - Szentes, Mátyás söröző - Szegedi Rákenroll-est


Írta: gandalf
Feltöltötte: gandalf
Ekkor: 2005. jún. 8. szerda - 13:23

Az egész úgy kezdődött, hogy nyílt egy bolt a buszmegálló mellett, ahol csöveskellékek árusításába kezdett pár „kétes” alak. Aztán szépen, fokozatosan a punkzene otthonra talált Szentesen, sorozatos koncertek kínáltak alternatívát a helyi és környékbeli fiatalság számára a hétvégi esték hasznos eltöltésére a Csongrád megyei településen.

A kezdetben sajnos többnyire csak a streetpunk életérzést népszerűsítő koncertek között egyre gyakrabban dobták föl egyébként unalomra ítéltetett estéinket híresebb bandák és kevésbé híres, ám nagyon tehetséges megyei együttesek.

A június negyedikei, szombati koncert egyike volt ezeknek a szerencsére egyre gyakoribb üde színfoltoknak. A Mátyás Sörözőben Szeged-nap volt, három, ismert arcokból álló, szegedi tánczenekar lépett a söröző egyébként szánalmasan rosszul kialakított „színpadjára.”

Este nyolc óra körül érkeztem a buli helyszínére, és megértettem, miért táplálok olyan ömlengősen romantikus emlékeket fiatalkorom meghatározó városa iránt: Szentesen 1000-1500 forintból elintézhető a belépő és a berúgás, és ez igen figyelemre méltó adottsága a kisvárosnak, és általában a vidéknek.

Mint kiderült, két banda, egy helyi és egy vajdasági társaság a kiadottól eltérően inkább eltekintett a fellépéstől. Előbbit nem nagyon sajnálom, hiszen láttam már az Iron Will-t élőben, és ez az élmény olyan meghatározó volt, hogy azóta egyébként is különös averzióval tekintek a szentesi undergroundra. A vajdaságiak nem kaptak vízumot, amit kicsit sajnálok, hiszen biztosan nem minden vajdasági együttes olyan rettenetesen tehetségtelen, mint például a Tolerancia. Így aztán a buli kezdetétől (10 óra) a végig (kb. hajnal 2) szegediek uralták a porondot. A három fellépő, a Krumpliczukor, a Keserű Giliszta és az NSZK legénysége közötti átfedések miatt a zenészek egy része kétszer is szerepelt, és én csak ámultam a koncertezés eme rendkívül költséghatékony megoldásán.

Az estet a Krumpliczukor nevű formáció kezdte, amelyet most láttam először, és ez rendkívüli sajnálattal töltött el. Ugyanis a bandában sokkal több van, mint ami a szentesi bulin kiderült a közönség számára. Alapvetően kísérletező kedvű együttesről van szó, amit az önmeghatározásuk is kifejez (kopszkore avantgarde punkzenekar). A zenéjüket a klasszikus hármas felálláson kívül egy szintetizátor is színesíti, bár a szövegeknek van inkább meghatározó szerepük. A saját számok mellett egy-egy klasszikus nótát (Clash, Sex Pistols) is repertoárra tűző Krumpliczukornál a szentesi bulin nem volt igazán a helyén a hangolás, ami pedig elengedhetetlenül fontos egy olyan bandánál, ahol a dobos az első énekes (Lacó) és a gitárokon és dobokon kívül egy szintetizátoros (Tidzsi) is fellép. Sajnos a rossz hangolás miatt szinte teljesen elnyomta az éneket a dob (még akkor is, amikor a gitáros Kri és a basszeros Limpek is segítette Lacót), és ez akkor vált teljesen egyértelművé, amikor a dob nélküli dalt (Balkán) adták elő a srácok. Emellett a szinti néha fülsüketítően hangos volt, és méltatlan módon sértette kényes dobhártyámat. A négyes már készíti első albumát, amely nagy eséllyel még az idén megjelenik, reményeim szerint igényes keveréssel. Valahogy mindenkinek el kell kezdenie, és a Krumpliczukor a hibák ellenére is figyelemre méltó együttes.

Rövid hangolás után a már hetedik éve alakult, és kisebb-nagyobb kényszerszünetek kivételével folyamatosan próbáló formáció, a Keserű Giliszta lépett fel. Őket pár éve még úgy jellemezték, hogy a „legjobb szegedi punkbanda a Smafu mellett,” csak azóta feloszlott a Smafu. Az együttes hozta a formáját, és olyan koncertet adott, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A már eléggé ismert, és rangos zenei fórumokon (itt is :)) nagyon jó kritikát kapott Egy utolsóra című album „slágereit” és a készülő (őszre várható) új cédé pár nótáját játszották, de természetesen a Rancid sem maradhatott ki az estéből. Egy szó mint száz: a Keserű Giliszta jó.

Az estet az NSZK zárta, amely különösen kreatívan oldotta meg a stílusmegjelölést a zenekar nevében. (Ska) Az együttes tagjai a néhai Skacok nevű együttesből ismerősek, szóval annak ellenére, hogy nem ismert a banda új neve, tapasztalt zenészekről van szó. A három (Szentesen a galád felsőoktatás miatt csak kettő) rendkívül jól képzett fúvós, és a nagyszerű dobos viszi az együttest, amely alighanem az egyik legtehetségesebb magyar ska csapat. A dalok között instrumentális és énekes is van. A zene alapja ska, amit magyar és balkáni folkritmusokkal, ismert dallamokkal színesítenek a fúvósok, így aztán az NSZK egyszerre emlékeztet ismertebb folkrock bandákra, mint például a Besh-o-Drom vagy a Zdob Shi Zdub, és skapunk együttesekre. Ez egy olyan zenekar, amit érdemes megnézni akkor, ha az ismert nagy bandák feloszlása miatt az emberen eluralkodna a „magyar ska halott” –életérzés.

Találkozunk legközelebb.