Punk Portál - 2019. május 26.





 

2005. VI. 5. Budapest Sportaréna - Avril Lavigne


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. jún. 6. hétfõ - 00:07

Robittal látogattam el erre a neves rendezvényre, gondolom a Portál olvasóközönségéből nem sokan látták a bulit, biztos kíváncsiak vagytok, milyen is egy ilyen. (Kerestük az ismerős arcokat, de senkit nem sikerült lebuktatnunk, hogy ilyen koncertre jár.:)

Bejutás után először megcsodáltam az Arénát, amiben eddig egyszer jártam, a nyitókoncert komolyzenei részén. Szerintem elég jól néz ki. Hely az volt bőven, mivel csak egy párszáz fős csoport gyülekezett a színpad előtt, meg néhányan üldögéltek a székekben. Nem igazán tudtuk megérteni, mi késztethet valakit arra, hogy a színpaddal átellenes oldalra vegyen jegyet, ahonnan konkrétan már semmit nem lehet látni. Kimentünk cigizni, majd elsétáltunk a merch standhoz. 5000-ért lehetett kapni pólót, kamionos sapit, a kapucnis árára már nem emlékszem, de durva volt. Szerepelt továbbá a kínálatban CD, DVD, maxiCD és még kazetta is. Ezek is nagyon drágák voltak, valami limitált CD 5000 fölött volt. Ennyi pénzből veszek 4 hazai punk lemezt. Bakelit nem volt. :) A perecárus lányok unott arccal álldogáltak, a biztonságiak épp részt vettek egy eligazításon. Sok dolguk szerintem nem volt az este.

Siettünk vissza, mert már kezdett az előzenekar, a Junkies. Elég gáz, de most láttam őket életemben először. Remélhetőleg egyben utoljára is. Én azt hittem, ezek a srácok legalább valamennyire próbálnak a punkból meríteni, ehelyett gagyi nyávogós rocksláger volt az előadott 6-8 szám nagyja. Azért játszottak valami pörgősebbet is. Totál értelmetlen szövegek, enyhe pózolás, közönségtapsoltatás és ugráltatás. Láthatóan szinte senki nem ismerte a számokat. Én már a második után vártam a végét. Az viszont pozitívum, hogy a tagoknak most új a design-ja, és nem voltak kifestve, csak nagy szőke loboncokat láttam.

Gyülekezett a nép, lassan már a keverőnél is lézengett néhány ember, a színpad melletti székeken is elhelyezkedtek jópáran. Mindenki lóbálta az Avril Lavigne felirattal ellátott zöld világító bizbaszt, amit egy lelkes lány árusított a tömegben. Az átszerelés viszonylag gyorsan megvolt, de azért be kellett tartani a hatásszünetet. Megvizsgáltuk a ponyva alól előkerülő hangcuccot, kétoldalt 5-5 hangfalon álltak a fejek, Robit szerint a legmenőbb márkájúak, én sajnos nem értek hozzá. Szinte biztos, hogy a nagyja csak dísznek volt. Valamiért a jobb szélre már csak másfajta jutott, a 9 piros lámpa után egy zöld szakította meg a sort. A hatásszünet közben hallottunk Bad Religion, Offspring, Dance Hall Crashers (!) számokat, aztán besötétedett, és érkezett az introzene. Robit szerint ez azonos volt az Akela éveken át használt bevonulózenéjével, ezen mosolyogtunk egyet, és elképzeltük, ahogy bevonul egy rakás hosszúhajú rocker, és belevág az egyik Akela slágerbe. Biztos nem örült volna a sok megjelent kislány és apuka-anyuka. Ők tették ki ugyanis a közönség legnagyobb részét. Az Akela helyett bevonult a kísérőzenekar: dobos, két gitáros és egy basszeros. Zenekaros póló, menő séró, teljesen visszafogott magatartás az egész koncert alatt. Mindössze kisebb fejrázásra tellett tőlük néha. Aztán jött Avril Lavigne. Farmer, zöld ujjnélküli póló, szőke haj. A nyakkendős design már elmúlt. Mivel kevesen voltunk, elég közelről tudtam követni az eseményeket. Egyből meg is kérdeztem Robitot, hány éves ez a csajszi? 18-ra tippelt, ami nem volt helyes, mivel most olvasott információm szerint szeptemberben töltötte be a 20-at. Mindenesetre 16-nál sokkal többnek nem nézett ki. Helyes vékony kislány, akinek kurva jó hangja van. Kb. ennyi. Írtak neki pár slágeresebb popszámot, jól megmenedzselték az egészet, most meg halálra keresik valakik magukat a tinilányoknak eladható terméken. Nagyon kiábrándító volt a csaj mozgása. Látszott, hogy meg van mondva, mikor mit kell csinálnia, mikor kell ráznia az öklét, mikor kell ugrándoznia, mikor kell jobbra, mikor kell balra kimennie a közönséghez, mikor kell felállnia a külön erre a célra odarakott kis dobogóra, mikor kell onnan karaterugással leugrania. Ha legalább profin betanították volna neki, ennyire nem lett volna feltűnő. Leginkább sajnálatot keltő volt, ahogy szerencsétlen csaj csinálja, ami meg van mondva neki, közben a halál faszára kívánja az egészet. Számok közti kommentár a nagy nullával volt egyenlő, ennyire hiteltelenül még soha senkitől nem hallottam a "what a great audience, you're awesome" kifejezést. (Nem szó szerinti idézet, még mielőtt valaki beleköt...) "Örülök hogy itt lehetek Budapesten, csodálatos város!" Ja, persze. A koncert második felére mintha egy kicsit jobban belejött volna, itt már nem lehetett annyira érezni, hogy utálja az egészet. Avril játszott akusztikus gitáron, elektromos gitáron, majd betoltak egy zongorát, és itt is elbillentyűzött pár szerzeményt. Belógattak egy csillárt is, nem tudom milyen céllal, a rajta lévő izzók nem gyulladtak meg. A fények viszont természetesen nagyon profik voltak végig, ahogy a hangzás is. Nagyon korrektül szólt minden, remélhetőleg ez a jövő heti Green Day-en is így lesz. És ha már a Green Day-nél tartunk: Avril és bandája elnyomta az American Idiot-ot, ami nem is volt rossz. Legalább ennek a számnak tudtam nagyjából a szövegét. A saját dalokból nem sokat ismertem, de természetesen elhangzottak a legnagyobb slágerek is, itt már tátoghattam a tömeggel. A 6-8 éves kislányok viszont simán végigénekelték az összes szöveget. További showelem volt a hatalmas zenekar mögötti zászló, mely három rétegű volt, egy idő után leesett az első kép (Avril logó), következett a nagy piros pentagram (Avril-os design-ban), majd valami elég gagyi kép, érdekes színes masszában Avril gitározik....
Aztán vége lett, persze mindenki tudta, hogy mindjárt jön a ráadás. És jött is, Avril a dobok mögött!! Eljátszották a Blur(?) legnagyobb slágerét, Avril verte a bőröket. Robit meg csak röhögött. Ezt mintha élvezte volna a kiscsaj. Én is örülnék, ha beültetnének egy ilyen dob mögé. Aztán a végén elhangzott a legnagyobb sláger, a Complicated, a kislányok könnyeztek az első sorokban, majd vége, nyomás haza.

Vegyes érzésekkel távoztam az Arénából. Szerintem nem volt rossz zeneileg, amit összehoztak, popzenekar létükre élőben játszottak, Avril-nak remek hangja van, kaptunk kis show-t is, volt megható lassú rész, kemény rockerkedés, minden, ami kell, mégis rohadtul hiteltelennek tűnt számomra a produkció. Semmi gond, egy újabb "zenekar" kipipálva.

Cikk az Indexen:
http://index.hu/kultur/showbiz/avril050606/