2005. V. 17-18, 20-21. Zöld Pardon, Pesti Est Café, Debrecen

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2005. máj. 22. vasárnap - 23:51

A félálomban írt koncertbeszámoló-sorozatom első részéhez érkeztünk. Úgy érzem, egyre gyakoribbak lesznek az ilyen kategóriába tartozó irományok... Aztán el is aludtam, és be se fejeztem a cikket, szóval most hozzácsapok még két koncertbeszámolót és egyben adom közre.


2005. V. 17. Zöld Pardon - Macskanadrág

Kedden a Zöld Pardonba kellett menni, mert játszott a Macskanadrág, akiket régen nagyon szerettem, és 100 Ft-ért most is szívesen megnéztem őket. Meg aztán fel kell térképezni a 16 éves csajközönséget is... Összegyűltünk páran, a koncert kezdetéig cseverésztem egy régi ismerőssel, majd megközelítettük a színpadot, ahol már sok fiatal gyűlt össze. Az új számokat sajnos még mindig nem ismerem, de a régiekre nagyon lelkesen énekeltem. Elöl keményen nyomták a srácok, de oda én már nem merészkedtem be. Azért hátrébb néha összehoztunk egy-egy circle pit-et, néha valaki a levegőbe emelkedett... Garfield vicces kommentárokkal tarkította a programot, amik nem voltak túlságosan szórakoztatóak, de még mindig jobban alakított, mint a mindjárt következő A Traitor Like Judas. Sokat játszottak, a végén volt ráadás is, aminek nagyon örültünk. A Jajj, Sárit meg a Pánkok sosem tévednek-et nem játszották el sajnos.

A koncert után még maradtunk nézni a csajokat, meg szar rockslágerekre baromkodni egy darabig, aztán elhúztam haza. Szokásos ZP buli volt, hétköznap estére elmegy. Ja a sör 420-ba (kb.) került, ami azt gondolnánk, hogy drága...


2005. V. 18. Pesti Est Café - Velvet Stab CD release party

...pedig nem is, a Pesti Estben ugyanis 600 Ft (!) egy korsó csapolt. A bejárat előtt XTheSixCutsEditorX-szel csevegtem, aki szerint még semmi nem volt lenn. Aztán kiderült, hogy már megy az In God We Trust, szóval gyorsan lerohantam a lépcsőn, be a terembe, ahol már tök sokan voltak. Disztró kipakolva, trendi csajok, stb., ahogy kell. Szóval az In God We Trust-ba mindenképp bele akartam kötni (azt nem tudom, miért), de igazából semmi kivetnivalót nem találtam bennük azon kívül, hogy az énekes a saját pólójukban lépett fel. Elég jól adták elő a saját metalcore szerzeményeiket. Remek volt a hangulat, pár valószínűleg osztálytárs kölyök ugrándozott is. Szóval jó volt, de még igazából nem ragadott magával a zene.

Az ünnepelt Velvet Stab elég sokat pöcsölt, ezalatt újra kinéztem magamnak az egyik pólójukat, ami nagyon szép, de még mindig csak S-es van belőle sajnos. Pedig amilyen gyakran én pólót veszek... CD-t is lehetett kapni, az újat, ami tök ugyanaz, mint a régi, csak most kiadta a Beniihana, ezért újrakeverték. Én maradok a papírtokosnál, az úgyis limited to 100. Sokat fog még érni... Mert a Velvet Stab nagyon menő zenét játszik. Az a legjobb bennük, hogy viszonylag egyediek a szerzeményeik, ami manapság már nagy szó. Be is álltam az első sorba, és onnan figyeltem a koncertet. A hátam mögött a már említett "osztálytárs" gyerekek ugrándoztak, mint az idióták. Ez volt a lemezbemutató koncert, szóval az 5 számos CD-ről játszottak párat, meg persze voltak újak is, amikből több már ismerősként csengett. Tökéletes időzítéssel tört össze egy pohár az egyik szám végén, mintha direkt oda szánták volna ezt a hangeffektet.

Aztán jött a német A Traitor Like Judas, akiknek a koncertjei az utóbbi időben mindig elmaradtak. A splitjükről kritikát is írtam, szóval már tudtam, mire számítsak. Semmi extra metalcore, amire el lehet bólogatni. Különböző technikai problémák miatt az énekes gyereknek hosszasabban kellett beszélnie önállóan, ez nagyon bénára sikerült. Bár még nem próbáltam, de ha én kiállnék egy zenekarral a színpadra, tuti lenne 5 percnyi érdekes mondanivalóm, és nem ugyanazokat a sablondumákat hajtogatnám. Nagyon lelombozó volt, a zene meg nem túl izgalmas. A bulit emlékezetessé tette a már említett gimis csapat, akik "végigtombolták" a koncertet. Felvetődik a fontos kérdés, hogy mi kell nekünk inkább, a friss, fiatal közönség, aki lelkes és mozog, de mindenki rajta röhög, mert életében nem volt még hardcore koncerten, és hülyeségeket csinál, vagy maradjunk inkább elitisták, álljunk karba tett kézzel, esetleg mosholjunk egy jót a videókból tanult szabvány-mozgás szerint. Kicsit tendálok az utóbbi felé, kell a francnak a Tankcsapda-pogózó, lökdösődő seggfej, aki megtapos, miközben nyugodtan álldogálok a terem szélén....


2005. V. 20. Pesti Est Café - Tragic Vision

Egy nap pihenő után újra a Pesti Estbe indultam. Mivel aznapra szerveztek egy ingyenes HC bulit a Trafóba, várható volt a gyér közönség. Maximum szerintem ötvenen lehettünk végül. Nem baj, inkább legyen családias a hangulat, mint nyomor (gondolom nem sok helye volt a Trafóban táncolóknak). Persze könnyen pofázok, nem én buktam a bulin.

Jó későre csúszott a kezdés, végül egyből a nekem főzenekar Tragic Vision állt a színpadra. Láttam már őket néhányszor, azt hiszem, bemutatni sem kell már a kedves olvasóknak a zenekart. Tipikusan olyan zene, amit át kell érezni. Megálltam a színpad szélén, és élveztem a hangkavalkádot, ami a fülembe folyt a színpadról. Lelkesek voltak, lendületesen játszottak, a számok nagy részét ismertem is. Egyszerűen fasza volt. A hülyegyerek-szindróma pedig ezen az estén folytatódott, egy vélhetően Mind The Gap rajongó idióta keltette végig a hangulatot a színpad előtt, tuti be volt baszva/drogozva. Nem részletezem, szánalmas volt.

Az olasz Threat of Riot-ról jókat hallottam, szóval érdeklődve vártam a koncertet. Már a hangolásnál érezni lehetett, hogy tetszeni fog. Bejött a dolog. Hardcorepunkból indultak, a koncert végére ikerszólós metallic hardcore-ig jutottak el. Lendületes, mérges, ordibálós, magával ragadó pörgős zenét hallhattunk. Nagyon szimpatikus volt az előadás.

Be is vásároltunk, egy 3-way splitet hallgatok éppen, amin a számok persze meg sem közelítik az élő koncert hangulatát. Továbbá egy 100 darabra limitált csak Bulgáriában kapható Antitainment/Tragic Vision splitCD-t is vettem, amit az orrom előtt raktak össze, a "booklet" cetli bele sem fér a tokba.

Bár a Mind The Gap egyik tagja, akivel a koncert előtt beszélgettem, nagyon szimpatikus volt, nem vártam meg őket, mert reggel 6-kor keltem másnap.


2005. V. 21. Debrecen - IQ

És eljött a nagy nap! Csak reménykedni tudtam, hogy 2005-ben tényleg újra láthatom az IQ-t. Egy rövidke túra és egy NeszePetinél tett villámlátogatás után már Fergio fórumtársammal ültünk az IC-n Debrecen felé. Kurva drága volt, de legalább kényelmes és gyors. Aludni próbáltam, de utazott mellettünk egy nő, akinek legyilkolására különböző terveket szőttem a majdnem 3 órás út alatt. A ronda, dagadt ostoba picsa ennyi időn keresztül folyamatosan vihogott majd kurva hangosan köhögött, amikor kifogyott a levegőből. Ráadásul az út utolsó 1 órájában egy másik társaság is nekiállt folyamatosan röhögni. Ilyenkor átérzem, milyen lehet néha velünk egy vonaton utazni. Szóval kissé morcosan szálltunk le a vonatról. Szerencsére Zsoc barátom minden szükséges információval ellátott minket, szóval magabiztosan indultunk el a Piac utcán, és azon sem lepődtünk meg, hogy májusban is mindenki piros sállal a nyakában sétálgat. Bajnok lett ugyanis a Debrecen, aminek sokan örültek. Egy bácsika például már annyira részeg volt, hogy az út szélén próbálkozott feltápászkodni. (Mondjuk ez lehet, hogy a bajnokságtól függetlenül is megtörtént volna.) A főtéren nagy tömeg óbégatott egy színpad előtt. Mi inkább megkerültük őket. Azért annyit érdemes megjegyezni, hogy bár rühellem a futball minden formáját, a drukkerektől meg hányok, sokkal kultúráltabbak voltak az emberek, mint egy átlagos budapesti drukker, akit látni szoktam itt-ott.

Zsoc telefonos segítsége alapján meg is találtuk a Hangfogót, ami elsőre nem tűnt túl szimpatikusnak. Táska a ruhatárba, szekusok, stb. Bár kicsit puccos, nem igazán punk klub, azért nem rossz hely.

A főtéri rendezvények miatt eltolták a kezdést este 10-re, ami nekünk kapóra jött, így érkezésünkkor még csak az első zenekar, a helyi 0690 játszott. Szó nincs a régi punkzenekarról, a 0690 egy igazi gusztustalan Hooligans-jellegű pózer-rocker banda. Valamiféle béna rockzenét játszottak erős Tankcsapda meg hasonló népszerű hazai rockzenekarok vonalán. Bár a szöveg is gagyi volt, pár rím tetszett. Amúgy a konferálások, meg az egész zenekar elég ellenszenves volt. Biztos csak azért, mert nekem csak a punk mentalitás jön be. Mindegy. A tarajosok viszont lelkesen pogóztak az első sorban.

260-ért lehetett kapni a 0,66-os(!) Borsodit, ilyet még soha nem ittam. Ízre megegyezett a 0,5-össel, kb. annyi a különbség, hogy több meleg lötyi ("zacc") marad az aljára, és amikor megittál 3-at, akkor már valójában a negyedik sörödet fogyasztottad el. Ezt teszteltem is, sikerrel.

A MIG-29 is reunion bulit tartott. Igazság szerint én soha nem hallgattam őket, szóval nem öntöttek el nosztalgikus érzések, csak nyugodtan figyeltem, ahogy sokan pogóznak, kiabálják a szövegeket. Persze itt max 15 emberre kell gondolni, elég kihalt volt az egész klub. A basszerosuk kicsit kilógott a sorból a Marilyn Manson kinézetével. Mint kiderült, aznap vették be a bandába. :) Na, ez a punk mentalitás, kérem! Nagyon korrektül eljátszották a számaikat, kicsit sajnálom is, hogy nem ismertem őket annakidején. A koncert második felében áttértek popslágerek punkosított verzióira, ez már nem igazán tetszett.

A MIG-29 után már nagyon izgultam. Utoljára '97-98 táján láttam az IQ-t. (Irgalmatlan kurvapecérek, állítólag ez a teljes név.) Azóta is rendszeresen hallgatom a demójukat és az albumot. És most újra itt áll a zenekar, ha nem is teljes mértékben az eredeti felállásban. Az énekes szinte tutira eredeti volt, ha a szövegekre nem is emlékezett már. Egy felállított kottatartóra pakolta ki a nyomtatott szövegeket, onnan énekelt. Trombitás és hegedűs végül nem volt. Viszont tökéletesen eljátszották a számokat, és bár elég szarul szólt minden, lelkesen ordítottam végig az egész koncertet. Jó 15-en pogóztak is, igaz a közönség nagyja nem ismerte a számokat. (Akkoriban 10-12 évesek lehettek...) Egy rakás régi sláger elhangzott, például: Szaros bukta, A nő, Hülye vagy, Nemtecciksemmi, Jó nekem, Séta a parkban, Ilyen dal. Kellemesen részeg is voltam már, szóval nagyon élveztem az egész koncertet. Felejthetetlen élmény volt, úgy érzem. Valószínűleg most láttam őket utoljára... A koncert során elszórtak egy rakás régi kazi-borítót is, szóval mindenki behajtogathatja a másolt kazettája tokjába. (Nekem persze megvan eredetiben.:)

A koncert után érkezett Zsoc, és ígéretéhez híven csinos lányokat is hozott magával. A Hangfogóban kb. hajnal 3-ig piáztunk, eddigre szinte teljesen kiürült a hely. Továbbmentünk hát egy közeli kocsmába, ahol Andit és német barátnőjét, Wiebke-t szórakoztattam. Az első vonatot elérni már esély sem volt, szóval elindultunk Zsoccal a piacra, mert vinnie kellett haza savanyúkáposztát az ebédhez. Sajnos hiába vártunk, a káposztás nem nyitott ki, viszont vettem Andinak két karalábét, az egyiket el is fogyasztottuk. Mindenkit felraktunk a buszára, majd 6:21-kor felpattantunk a Moszkvából érkező nemzetközi gyorsra, ami bő 3 óra alatt Budapestre repített minket. Közben voltak mindenféle bonyodalmak, de ezeket én szépen átaludtam, a vonat ablakából is csak az árvizet láttam itt-ott...

11 körül már itthon is voltam. Mit ne mondjak, újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodtam.


Helyreigazítás!! Az In God We Trust zenekar énekese valójában Poison The Well pólóban volt, nem a sajátjukban. Az idióta közönség tagjait pedig nem ismerik, tehát nem az osztálytársaik...