Punk Portál - 2019. május 25.





 

2005. V. 9., 10., 13. Bécs, Budapest, Gödöllő


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. máj. 14. szombat - 21:55

Idő hiányában most írok összesített beszámolót, így pár kevésbé érdekes részletre már biztos nem fogok emlékezni, de a lényeg remélhetőleg benne lesz.


2005. V. 9. Bécs, Arena - The Toasters

Vasárnap este hívott KRSA, hogy kéne még egy ember a másnapi Toasters járatra. Nem gondolkoztam sokat, egyből magamat javasoltam. Hétfőn tehát délután 4 óra körül el is indultunk. Örömmel töltött el, hogy a PASO két sztárjával utazhattam együtt. Mosonmagyaróváron aztán átszálltunk régi koncertrejáró társam, Speci kocsijába (mert annak még rendszáma is volt...), és öten folytattuk utunkat. Böiler Jani vásárolt rengeteg sört, én leginkább kajára költöttem.

Időben érkeztünk, KRSA elment tárgyalni Bucket úrral, mi beültünk a kocsmába és punkelméleti diskurzust tartottunk Borsodit kortyolgatva. Aztán érkezett KRSA jó hírekkel. Rendben volt mindenkinek a Toasters ingyenjegy, ráadásul a kisteremben épp aznap játszott a Blind Myself, így hát két embert oda is be tudott vinni. Mint a sajtó képviselője én lettem a kiválasztott, aki bemehetett vele a buliba.

És mentem is egyből, mivel itt már korábban elkezdődött a hepaj. Viszonylag alacsony nézőszám mellett kezdett hazánk egyik nemzetközileg is elismert bandája, a Blind Myself. Hasznos dolog külföldre járni, legalább végre egyszer megnéztem őket, otthon soha nem éreztem ennek szükségét. Nos, itt nem tombolt ezer rajongó, így nyugodtan megállhattam az első sorban, és figyelhettem. Két Idoru tagot is felfedezni véltem a színpadon, nem tudom, mióta ez a felállás. És kiderült, hogy teljesen ok nélkül hanyagoltam őket eddig, nagyon kellemes zenét nyomtak. Majd egyszer megnézem itthon is.

Innentől kezdődött a szokásos rohangálás, kisterem-nagyterem-kisterem... A Toasters előzenekara az Adji volt, Bucket állítása szerint nagyon jó banda. Nekem mondjuk nem igazán tetszett. Francia hippik Ladánybenét játszanak, kb. ez volt a helyzet. Az énekes gyereken egy szál zöld lepedő volt, mezítláb énekelt. Természetesen fújtak a fúvósok, billentyűzött a billentyűs, stb. Nem volt rossz, de nekem kissé lagymatagnak tűnt. Változatos zenét játszottak, a reggae mellett ska és rocksteady is elhangzott. Mondjuk utóbbit magamtól nem biztos, hogy felismerném.

Irány tehát újra a kisterem, ahol a sokat ígérő nevű svéd Traktor már nyomta a rakkendroll-t. És olyat láttunk megint, amit eddig még nem. Bajuszos svédek garagerock-ba vegyített metalcore-t játszottak. A háromtagú banda nagyon lelkesen darálta az egyperceseket, a gitáros mikrofonállványa térdmagasságba le volt hajtva, terpeszben, előredőlve énekelt. Ez különösen tetszett. Egy 7"-csel a kezemben (3 ajró) siettem vissza Toastersre.

Az igazat megvallva nem hatott meg túlságosan a buli. Közelébe sem ért a tavalyi budapesti fellépésnek. Jack Ruby JR hiányzott, helyette a basszeros gyerek próbálkozott, nem túl nagy sikerrel, a többi tag sem stimmelt teljesen, ha jól hallottam. Mindezek ellenére persze ott volt Bucket, elhangzottak a jobbnál jobb slágerek. Hétköznap ellenére viszonylag sokan voltunk, a nagyterem tánctere szépen megtelt többnyire fiatal gyerekekkel (sok lány volt), és beindult a pogo. Igen, sokan lökdösődtek középen. Azért volt hely táncolni is. Kicsit az egésznek hakni-hangulata volt. Sok közönségénekeltetés, viszonylag kevés beleélés, táncosok színpadról lezavarása. A ráadás a múltkori koncerthez hasonlóan történt, a szaxofonos felkérte a közönséget ordításra, elvileg a hangerőtől függő mennyiségű zenét játszottak pluszban. Nekem kicsit rövidnek is tűnt az egész koncert.

A merch-nél egy 5 Eurós CD-t (In Retrospect) szereztem be, és meghallgattam, ahogy a szaxofonos elmondja egy gyereknek, hogy nagyon jó volt a buli, és Ausztriában mindig szívesen játszanak, és ezt tényleg komolyan is gondolja...

A kisteremben a Toasters előtt és után még láttam 1-1 számot a holland Born From Pain és német Zero Mentality zenekaroktól, de az ordibálós paraszt hardcore zenéjük nem annyira tetszett. Itt viszont már volt mozgás.

A hazaút remek hangulatban telt, az időközben almabort is fogyasztó (megkóstoltam, nagyon finom) János szórakoztatott minket, ráadásul az Ufóváros is teljes fényében pompázott. Hajnal 3-ra otthon is voltam.


2005. V. 10. Süss fel nap - New Idea Society

Megint egyenesen melóból mentem, így viszonylag korán ott voltam a Süsiben. Mansizékat szórakoztattam jegyszedés közben, kis időre be is segítettem. Meglepően sokan lejöttek, talán végül nem is lett bukó a buli, ami jó dolog.

Az este legkiemelkedőbb zenekara számomra a Sammy Sosa volt, akikről már sok jót hallottam, de valószínűleg most láttam őket először. Ez lenne az emo? Nem tudom, mindenesetre szerintem teljesen élvezhető zenét játszottak.

A Moog-ék állítólag minden számukat kétszeresére felgyorsították, de még így sem tetszett. Viszont lehetett nézni a rajongó csajok csöcsét.

A New Idea Society azért menő, mert a Cave In-ből van benne egy tag. Valószínűleg ez az ember vonzotta a népeket, én sajnos nem sokat tudok a Cave In-ről, a NIS-nek is csak pár számát hallgattam meg a koncert előtt. És valóban nem volt rossz, bár nekem kissé túlságosan is nyugisnak tűnt a két gitáros, dobos felállású zenekar produkciója. Mindkét gitáros énekelt, a közönség pedig többnyire egyhelyben állt, néha kurjongatott valaki, meg tapsoltunk rendesen. A netről már ismert fősláger nagyon jó volt, amúgy én nem tudok annyira lelkesen írni a buliról mint pár rajongó a fórumon. A végére már kicsit untam is. Persze a nem túl nagy lelkesedés oka a viszonylag késői kezdés és az előző esti minimális alvás is lehetett.

Vettem egy mini CD-t, mert olyanom még nem volt, de nem NIS, hanem Old Man Gloom van rajta, ezt csak itthon vettem észre.


2005. V. 13. Gödöllő, Trafó - HétköznaPICSAlódások 15. születésnap

Erre a bulira már hónapok óta vártam. Már jó régen megtudtam, hogy néhány "nem tegnap kezdtem a punkot" társam nosztalgiabulit tervez erre az estére. Természetesen ezt én sem hagyhattam ki, lelkesen készültem, vettem temperát, tornacipőt, megvarrtam a régi szakadt punktáskámat. Hazafele jövet vettem 2 liter legszarabb bort és 2 liter Trendy kólát. Mindez 500 Ft-omba került. Itthon ezeket bepakoltam a táskába (mást nem is nagyon raktam bele), belőttem a hajam a régi idők emlékére: kis szappan, másfél tubus piros tempera. Egész jól sikerült, bár a fejem is tök piros lett. A tornacipőre már előző nap felírtam a PUNK betűket (mert ilyen is volt nekem régen). Felvettem a már eBay-re szánt Alvin pólómat (legelső desing 97-ből, dedikált), és nekivágtam az útnak. És már ekkor eltöltött az érzés, hogy én most újra szakadt punk vagyok! Flegmán ültem a buszon, vigyorogtam az emberek arcába... Bár manapság már a színes haj meg a taréj teljes mértékben megszokott, voltam annyira szép, hogy páran megnéztek maguknak.

Az Örsön meg már ott voltak az igazi tarajosok, emberek a földön, piázás, köpködés. Találkoztam "jelmezes" társaimmal, akik hozzám hasonlóan elég jól néztek ki, 193. Cella, Sex Pistols, Exploited pólókban érkeztek. Sajnos nem vitték túlzásba, se lakat, se taréj... Én tartottam magam ahhoz, hogy mindenben igazi szakadt punk módjára fogok viselkedni, leültem a földre és vasbögrébe kevertem egy borkólát. Aztán ittunk még meggykólát, meg köpködtünk is.

HÉV jegyet természetesen nem vettünk (buszjegyet se lyukasztottam odafele), a kalauz szó nélkül sétált el a díszes társaság mellett. Jó sokan voltunk, hangoskodtunk, piáztunk. Egy 15 éves lánnyal csevegtünk, akit nem rettentettek meg a punkok. Mire kiértünk Gödöllőre, én már kellemesen részeg voltam. Kint még kaptam borokat, szóval ittam.

A továbbiakról nem sokat tudok írni, mivel áttértem a sörre és szépen betaszajtottam. Játszott az Éhenkórászok, akiket ki nem állhatok, de most beálltam pogózni, meg énekeltem a szöveget, ahol tudtam. Most volt Dead Kennedys feldolgozás is, de sajnos nem tudom, melyik. Jól éreztem magam.

Aztán meg játszott a Picsa, ez volt a szülinapjuk. Rengetegen voltunk, mozdulni se nagyon lehetett. Fogalmam nincs, milyen volt a koncert, meg hogy mit csináltam. Azt tudom, hogy fűztem mindenféle punk csajokat, de egyik se akart járni velem. Meg többször majdnem hánytam, de végül csak köpi lett belőle.

A koncertek után pedig egy A betűvel kezdődő nevű lánnyal beszélgettem, fogalmam nincs, miről. Szerencsére találtam róla egy képet Keksznél, szóval legközelebb ha találkozunk, meg fogom ismerni.

Simán elszállt az idő a fél 4-es első HÉV-ig, reggel 6-ra itthon is voltam, totálkész állapotban kimostam a temperát a fejemből és már aludtam is.

Másnap pedig rájöttem, miért is nem iszom már ilyen borokat...