Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2005. V. 7. Budapest, Trafó - Honeyball, Re-G


Írta: Brigi
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. máj. 12. csütörtök - 07:22

Aki ismer engem, az tudja, hogy mostanában elég kevés koncerten fordulok meg, mivel a zenei ízlésem gyökeresen megváltozott az utóbbi időben, viszont a ska és a reggae úgy látszik, örök szerelem marad, és erre újra és újra rádöbbenek, valahányszor „testi közelségbe” kerülök e két műfaj valamelyikével.
A szombati koncert miatt egy többnapos borzasztóan jó vidéki bulit hagytam ott, de mondhatni, könnyű szívvel tettem, mivel a Honeyball zenekar neve garancia volt arra, hogy ez az áldozat korántsem lesz hiábavaló.
A kezdés pontosan este 8-ra volt meghirdetve, ami logikusnak is tűnt, látva a szórólapon szereplő fellépők sorát.
Fél 9 körülre értünk le a Trafóba, ahová bejutni is alig lehetett, olyan szinten tömeg volt, amilyet már régen láttam. Nem kellett sokáig gondolkoznom, vajon miért lehet tele a hely láthatóan nagyon fiatal, sokszor felnőtt kísérővel érkező lánykákkal, mivel Torres Dani is a fellépők között volt...
Az N’Dombolo táncegyüttes kezdett, ami nem érdekelt túlzottan, de azért gondoltam, pár percet megér a dolog, aztán valahogy ott ragadtam. Baromi érdekes volt, nem tudnám leírni, hogy pontosan mitől, talán a totális szabadságtól, amit sugárzott a tánc, amit nyomtak, de őszintén szólva le voltam nyűgözve.
A következő meglepetést a Re-G hozta. Teljesen reggae-s zene, reggae-s arcok zenélnek, aztán megszólal az ének, illetve énekek, amik fényévekre eltávolítják az egészet a kifejezett reggae-től. A srácnak marhajó hangja van, meg is mondtam neki koncert után, hogy szerelmes lettem és lányok is bizonyítják, hogy vannak még tehetséges énekesnők annak ellenére, hogy a köztudatban csak a nyávogós popcsajok élnek igazán.
A végeredmény tehát számomra Cotton Club Singers-es reggae lett, mivel a vokalista lányok leginkább erre emlékeztettek. Nagyon nagy élmény volt, reggae egy teljesen új/más felfogásban, mégis valahogy tetszett az egész, ugyanis az alap „fíling” , ami a stílushoz kell, megvolt benne, nekem legalábbis.
Az első óra után viszont a borzasztó meleg, tömeg és levegőtlenség miatt, aminek következtében egy cigit sem tudtam a nézőtéren nyugodtam elszívni, kimentünk egy kicsit, ezért az utána következő részről nem tudok érdemben nyilatkozni. Csak foszlányokat hallottam, ezekből annyit tudtam megállapítani, hogy a régi zenekartagok közreműködésével - lévén a banda 5.születésnapja - nyomták a „tényleg reggae-t”.:)
Torres Dani egy szám erejéig csatlakozott a zenekarhoz, tehát akik miatta mentek el a koncertre, joggal érezhetik becsapva magukat, ezzel szemben Dani egész este kissé illuminált állapotban tombolt a haverjaival, tehát aki csak őt akarta látni, azért mégsem ment oda hiába...
A Honeyball zárta az élő koncertek sorát, körülbelül éjjel 1 körül kerültek sorra, amikorra is igazi partyarcokhoz híven már ők is legurítottak pár sört, vagy ki-ki amit szeret;) ... ezek után álltak neki a bepakolásnak.
A színpad kicsi volt egy 9 fős zenekarnak meg a cuccoknak és a hangosítással is jó sokat küzdöttek, sajnos eredmény nélkül. Az énekes szekció végig a kontroll hiányára panaszkodott, joggal, hisz aki elől állt és erre figyelt, tudja, hogy az égvilágon semmit nem hallhattak magukból. Ez egyáltalán nem ment a teljesítmény rovására, így a közönség semmit nem vett észre, ment a pogó meg a „densz” keményen, mindenki tombolt, a punkosabb nótáknál valóban elszabadult a pokol, repültek a teli söröspoharak, többnyire hátulról előre, hogy még véletlenül se ússzuk meg szárazon mi se, akik azért annyira nem akartak belefolyni az ilyen dolgokba.
Móni, az énekescsaj barátja aztán tett róla, hogy ne hazudtoljam meg a régi önmagamat és rendesen belökött a pogó kellős közepébe, de egyrészt visszakapta, másrészt akkor már én sem ellenkeztem annyira, bár azért később maradtam a táncnál.:)
Igaz, ami igaz, néhány szám hosszabbra nyúlt, mint amilyenek a valóságban, de végzetes baki nem volt, egyébként meg a közönség szerintem kifejezetten örült, hogy tovább hallgathatja a „populáris dallamokat”, úgyhogy sajnos, fiúk, nem fogom lehúzni a koncertet, bármennyire is szeretnétek.:)
Megkockáztatom és szerintem nem lesz túl sok ember, aki ezt megcáfolja, hogy igazi őrjöngés kizárólag a Honeyball zenekarnál folyt, pedig ahogy látjátok, hosszú volt az este.
Az este további részében a Tribe Of Judah Sound System szolgáltatta a zenét a táncoslábúaknak és a punnyadóknak egyaránt.
Fél 3-3 felé már totál lefáradva indultunk haza és sok új információval lettem gazdagabb Móni cicájával és Beijing márkájú (idézem őt):„majdnem fekete-fehér, de már színes” tv-jével kapcsolatban, ami nem kábel.:)
Végeredményben iszonyat jó buli volt, szerintem megint sűrűbben fogom látogatni az ilyen bulikat és ezt köszönöm a fellépőknek!