Punk Portál - 2019. május 23.





 

PASO interjú


Írta: Kutya
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. máj. 8. vasárnap - 12:46

Hétvégén lesz a két éves szülinapi bulitok, úgy telt ez a két év, ahogy anno az indulásnál szerettétek volna?

KRSA: - Nagyjából igen. Sőt, akadnak olyan dolgok, amik még jobban is sikerültek, felülmúlva minden várakozásunkat (pl.: amerikai lemezszerződés, álmaink kiadójánál a Moon Ska Records utód Megalith Recordsnál), van, ami viszont még elmaradt tőle (pl.: vidéki koncertek). Bővebben erről a Skalandon: (skaland.ini.hu).

Mi várható hétvégén?

KRSA: - Talán többet játszunk, mint általában, lesz egy-két új szám és egy-két új feldolgozás is. Nyilván esik majd szó arról is, hogy épp születésnapunk van, talán még torta is lesz - ha valaki süt nekünk, mint tavaly… ;) Biztos nagy buli lesz, de ugyanakkor szeretnénk, ha belsőséges is lenne egyszerre! Szeretnénk együtt ünnepelni azokkal, akik végigkísérték ezt a két évünket – még ha nem is túl hosszú időről van szó! Mindenesetre az biztos, hogy nem nagyon tudok jobbat, mint Mr.T-Bone és kísérőzenekarának koncertjén táncolva ünnepelni, úgyhogy külön örülök, hogy így jött ki és a legfrankóbb ska-reggae-rocksteady és ska-jazz slágerekre tudunk majd lazítani a koncertünk után!

Ja és számítani lehet majd Peter Truffa (New York Ska-Jazz Ensemble) felbukkanására a mi műsorunk alatt is. Ő billentyűzik Mr.T-Bone mostani turnéján a kísérőzenekarban. A koncert előtt pár héttel, amikor beszéltünk, felvetődött, hogy közreműködhetne nálunk is, így aztán egy jó fajta jam kerekedhet a dologból.

Milyenek voltak a közelmúltbeli külföldi koncertek, hogy látod az európai Ska életet?

KRSA: - Azért nem mondhatnám, hogy túl sok helyen jártunk, mivel ugyan az utóbbi pár hétben távban megtettünk közel 5400 km-t, de ez turnéállomások számában nem volt túl magas. Voltunk Franciaországban, Németországban és Ukrajnában. A franciáknál lagymatag volt a buli, pedig Dr.Ring-Ding-gel játszottunk, de alig táncoltak az egész este alatt. A németek megőrültek, duplakoncertet adtunk 10 perc pihenővel, kb. 2,5 órán keresztül. Az első normál buli volt, a második meg impro meglévő PASO alapokra, vagy épp akkor előjött témákra. Itt volt minden, tánc, színpadon éneklés, ami kell. Jó, mozgalmista buli volt a Cable Street Beat szervezésében, az egyik legjobb koncertélményünk, ami eddig volt. Kijevben inkább az utazás volt kemény: 20 óra oda, 20 óra vissza, olyan kátyús utakon, hogy a belső szerveink teljesen összekeveredtek a folyamatos rázkódástól. Egy fesztiválon játszottunk, jó volt, sok ember, nem volt rossz a hangulat sem, de befelé nagyon szarul szólt a színpad, végig csak az orgona üvöltött, ami miatt mi nem élveztük annyira. Kijev belvárosa gyönyörű – már amennyit láttunk belőle. A szállás mondjuk itt kemény volt, mert egy ukrán lakótelep panelházának hetedik emeletén laktunk, a lépcsőházban olyan szaggal, amely kipróbált legényeket is térdre kényszerített volna. ;)

Szóval ezekből nem sok derül ki az európai ska életről. Ettől függetlenül azért van elképzelésem a dolgokról. Ahogy látom Németországban, Angliában, Svájcban, Spanyolországban eléggé megy a dolog, a franciáknál is, bár eddig bármelyik zenekar, amelyik nálunk járt panaszkodott a francia bulikkal kapcsolatban. Szerintem leginkább a nagy reggae robbanás mellékágaként jött fel a műfaj most Európában, s ennek megfelelően a nagy régi előadók (Skatalites, Desmond Dekker, Derrick Morgan, stb.) és talán inkább a tradicionális vonal megy (mondjuk az angoloknál nem annyira és a németeknél is sok a más jellegű ska zenekar). A régebbi harmadik vonalas és 2tone zenekaroknak is van közönsége, szóval viszonylag jó helyzetben van az egész. Most nem annyira a divat viszi, mint az amerikai ska robbanás európai hullámánál, stabilabb lábakon áll, szerintem nem is nagyon fog meginogni.

Ellenben, hogy látod a magyar Ska színteret?

KRSA: - A magyar ska szintér a Csizmáskandúr és a Kókler feloszlása, valamint a Tizenhét szünetelése után gyakorlatilag a nulláról indult. Szerintem óriási volt a fejlődés az utóbbi két évben. Rengeteg zenekar alakult, s mára mindenki kezdi megtalálni a saját stílusát. A fejekben kezd kialakulni egy átfogó kép, amely mindenkit el tud helyezni a palettán, amely napjainkra nagyon színes lett, csaknem az összes ska vállfaj megtalálható rajta. Végülis a térítéssel és a többi zenekar segítségével elértük azt, hogy mára ténylegesen egy önálló műfajjá vált a ska, nem a reggae, vagy a punk alműfajaként működik. Nem utolsó sorban pedig az egyre több elkötelezett embernek köszönhető az önálló létjogosultság elérése, tehát épült a színtér.

A PASO tudatosan próbálja bevonni az újabb és újabb arcokat, tudatos, hogy nyissatok mindenki fele? Külföldön is úgy tapasztalod, hogy a koncertlátogatók ennyire vegyes körökből kerülnek ki?

KRSA: - Az a felfogásunk, hogy amennyi emberhez ebben a formában eljuthat ez a zene, jusson is el. Magyarul, igen, tudatosan próbáljuk minél több helyen megmutatni magunkat, de nem változtatnánk sem a zenénken, sem a szövegeinken azért, hogy több embert érjünk el. Úgy érezzük, hogy még sokkal több embert megfoghatna ez a műfaj, ha ismernék, ha eljutna hozzájuk, ugyanakkor a zenében és az üzenetben van egy természetes szűrő is, ugyanis akinek már túl monoton a ska, vagy túl erős a megfogalmazás (esetleg túl gyenge), az egyszerűen nem fog járni a koncertekre, nem lesz vevő erre a zenére.

Külföldön szintén teljesen változó élményeink voltak. Volt, ahol mindenki tudta miről van szó és volt, ahol kisebbségben voltak azok az emberek, akik bármit tudtak a műfajról, vagy az egész kultúráról. Talán vegyesebb a közönség, de ugyanakkor néha, ha épp olyan buliba keveredünk, akkor homogénebb.

Meglátásod szerint underground zenekar a PASO?

KRSA: - Szerintem igen. Ugyanazt a zenét toljuk, ugyanazokkal a szövegekkel és nem játssza a klipünket a viva ;) De, viccen kívül, azt hiszem, hogy sok tekintetben abszolút nem vagyunk vállalhatók a mainstream számára. Esetleg, ha már akkora lesz a nyomás a közönség részéről és bejön Aberrált atya jóslata, azaz mi leszünk az új Kispál, akkor majd lehet, hogy másképp állnak majd hozzánk – na akkor beszéljünk újra erről a kérdésről! ;)

Interjúitokban többször hangoztattátok hogy a Ska az underground popzenéje, valamint érezhetően el próbáltok zárkózni a punk és Ska kapcsolatától. Tim Armstrong (Rancid) mondta egyszer, hogy a Ska és a punk előbb utóbb teljesen egybe fog olvadni. Gondolom akkor te ezt nem így látod. Ugye? :D

KRSA: - Akkoriban, amikor ezt nyilatkozta még így is látszott… Azóta, ha megnézed már csak a Slackers van a Hellcat kiadónál, teljesen leépítették a ska-t és a rockabilly/psychobilly vonalon erősítettek be. A ska nagy amerikai hulláma révén volt egy ilyen tendencia, hogy egybeforrt minden mindennel, de mivel rövid időn belül már minden lehetőséget kiaknáztak és ellepték a színteret a kópiák, ezért lejáratódott az egész. Hasonló volt minden divathullámhoz, amikor az eredeti és invenciózus zenekarok is áldozatul esnek az egésznek, mert sablonossá válik a kezdetben újszerű zenéjük. Az ilyen zenekaroknak két lehetősége van, vagy vált és más irányba fejlődik tovább, máshol kamatoztatja tehetségét, vagy addig vár, amíg teljesen elül az egész hullám és elkezdi újra alulról felépíteni az egészet, azokra alapozva, akiket nem tántorítottak el az események.

Ezt a ska az underground pop zenéje dolgot pedig, ha megfigyeled általában mainstream helyeken nyilatkozzuk, ahol nyilván nem így cseng, mint itt. Abban a környezetben nem a pop, hanem az underground a hangsúlyosabb. Legtöbb esetben azért kell használni ezt a definíciót, hogy az emberek el tudják helyezni valahova a műfajt. Amúgy pedig viszonylag egyértelmű: ez egy olyan zene, amelyre lehet táncolni, a szövege miatt viszont mégsem megy át minden szám a mainstream szűrőkön, célközönsége pedig az épp nem döngölésre vágyó, de undergroundból érkező emberek. Ennek ellenére érdekes módon, pont a legjobban politizáló ska zenekarok lettek a legsikeresebbek. Míg az eredeti, tradicionális ska vonal a nyomor mellett főként inkább a mindennapi problémákról, érzésekről énekelt, addig az angliai második hullámnál már ez a társadalomkritikus vonulat lett az erősebb. Mégis Nagy Britanniában érte el a legnagyobb sikereket a műfaj, olyan számokkal és szövegekkel, mint a Concrete Jungle, a Celebrate the Bullett, vagy a Ghost town.

Amúgy tudom, hogy Te mindig az emo-t említed, mint az underground pop zenéjét. Szerintem az emo – persze már amennyire ismerem – inkább emberi érzelmekről szól, semmi olyan üzenet nincs benne, ami kiszűrné ezeket a dalokat a ’normál pop’ előadók számai közül, zeneileg és szövegileg is abszolút emészthetőek, a nagyközönség számára is befogadhatóak (lásd a Jimmy Ear World menetelését). Annyiban underground, hogy az undergroundból érkezők játsszák és hallgatják, de ez már nem jelenik meg a végső produktumban. Persze nem akarom megbántani az emo-sokat és nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek!

Egyre befutottabb kezd lenne Magyarországon a Ska, kicsit olyan érzés mint anno pár éve a drum n bass hullám volt. Meddig lehet ezt még fenntartani, esetleg, még lehet e fokozni?

KRSA: - Amikor dnb hullám volt, akkor 5000 fős bulikat rendeztek, úgy hogy mindeközben 4-5000 Ft-os jegyárak voltak. Örülnék, ha ez egyszer a ska-nál is fennállna, mert akkor el tudnánk hívni mondjuk a Skatalites-t, Derrick Morgan-t, vagy Desmond Dekker-t! Szerintem ez egy teljesen más lépték… Közel sincs akkora ereje és hatása a ska-nak, mint anno a dnb-nek. Szerintem van egyfajta – igen, általunk is fűtött – hullám, amelyben reményeink szerint viszonylag jó arányban vannak azok, akik tényleg komolyan gondolják és hosszú távra megragadnak ennél a zenénél.

Amennyire divat ma a ska, az underground srácoknál annyira divat is utálni a stílust. Véleményed szerint ez miért lehet?

KRSA: - Elsősorban azért, mert egy tingli-tangli, vidámkodó, tartalmatlan műfajnak tartják, amely könnyen befogadható olyanok számára is, akiktől legszívesebben elhatárolódnak. Azt hiszem, ezt most elég jól megfogalmaztam! ;) Szóval, úgy vélem elég jól értem, hogy mi áll az utálat mögött, de be kell vallanom nem is érzem annyira érintve magamat ez ügyben. Mi, a könnyedebb darabok ellenére, pont a kevésbé popos, kicsit tartalmasabb dolgok felé tendálunk, mind zenében - és talán - mind szövegben is. Annak ellenére viszont, hogy értem, hogy mi a bajuk, azt kell, hogy mondjam, hogy nézzen mindenki körül a saját háza táján, ugyanúgy találkozni fog ezekkel a jelenségekkel, csak maximum nem ilyen mértékben. Az aggódást bízza ránk, mi igyekszünk a legtartalmasabb zenekarokat idehozni, a legtartalmasabb zenéket játszani (lemezekről és élőben is). Szerintem van táptalaja Magyarországon egy új, életképes ska kultúrának és ha nem az értéktelen dolgokra vadászunk, hanem az adott esetben kevesebb, de értékesebb dolgokba kapaszkodunk, akkor pozitívan is kijöhetünk az egészből. Ha mindig csak a rosszat keressük, akkor azt a kevés jót is megöljük, ami van.

Észrevehetően az új számaitok egyre inkább hajlanak a tradiciónális ska felé, néhol már-már jazz-es behatásokkal. Ez szándékos, tudatosan váltotok?

KRSA: - Egyrészt szándékos, mert törekszünk erre, másrészt viszont messze van ez az igazi tradicionális ska-tól, vagy a ska-jazz-től. Ezek a zenék nagyon közel állnak a szívünkhöz, mégis lassanként kiderül, hogy inkább csak a sajátunkba olvasztva tudjuk elképzelni őket, mintsem kizárólagos irányként. A fejlődés nem teljesen tudatos, inkább csak egy letisztulás figyelhető meg, nem tűzünk ki célokat ezzel kapcsolatban, inkább keresgéljük a saját, ránk jellemző stílust.

Hogy fogytak az előző anyagok?

KRSA: - A demóból elment két kör, most a harmadik utánnyomás pörög. Ez persze leginkább azt jelenti, hogy nem csináltattunk belőle túl sokat… ;) Szerintem 1000-1200 körül lehet az elment CD-k száma. Amennyire tudom fent vannak a dolgaink a fájlcserélőkön, úgyhogy ez így is csoda. A live-ról még nincsenek adataink, mi a harmadik 50-es pakkból adunk épp el, ami 2 hónap alatt nem rossz, de hogy a boltokban és a CrossRoads-nál hogy áll a dolog, azt majd egy-két hét múlva tudjuk csak meg. A demó egyébként pont azt a célt szolgálta, hogy minél több felé terjedjen a zenénk, tehát ez rendben is van. A live-nál már kicsit más a helyzet, de végülis még az is mindegy. Ami fontos viszont, az az, hogy aki támogatni szeretne minket, majd vegye meg a Megalithos lemezt, mert ezzel tud nekünk a legtöbbet segíteni, hiszen nyilván jórészt befolyásolja majd a külföldi lehetőségeinket az, hogy milyen eladásokat tudunk produkálni. Megpróbáljuk majd a lehető legolcsóbban adni, szóval, akinek szimpatikus az, amit csinálunk, azt kérjük, hogy tegye majd meg ezt a gesztust! Kösz!

Megalith Records... hatalmas dolog ez egy kelet európai zenekarnak, hogy sikerült?

KRSA: - Tulajdonképpen olyan volt, mintha minden magától történt volna. Mi térítési célzattal, szépen sorban hoztuk ide a kedvenc zenekarainkat. Ezek egy része a Megalith-nál van (pl.: a New York Ska-Jazz Ensemble), így már hallott rólunk Bucket, a kiadófőnök. Mikor idejött a Toasters-zel, megnézett minket és anélkül, hogy erről előtte bármi szó esett volna, megkérdezte, hogy mit szólnánk ahhoz, ha a következő lemezünket kiadná a Megalith Amerikában? Erre megkérdeztem, hogy ezt biztos, hogy nem csak a benne levő unikumok miatt mondja, s mikor efelől megerősített, azt mondtam, hogy örülnénk neki! ;) Aztán, amikor már kirakta a honlapra is, meg elkezdett konkrétumokról beszélni, akkor lassan leesett, hogy ez most tényleg igaz, tényleg komolyan gondolta a dolgot és végül egy európai kiadásban is megállapodtunk vele. Most már csak azt várjuk, hogy ki is jöjjön a lemez!

Új studio cd, mikor várható, hány számmal?

KRSA: -Igen, hát az album megjelenéséhez a lemezt is fel kéne venni… Nos, ez már folyamatban van. Május végére, június közepére szeretnénk befejezni. Egyelőre 13-14 szám alapjait rögzítettünk, de lehet, hogy nem mindegyik fog ráférni az albumra…

Nyári tervek? Fesztiválok, esetleg ska tábor?

KRSA: - Nyáron megpróbálunk a lehető legtöbb fesztiválon ott lenni, mert ezek némileg pótolják azt a hiányosságunkat, hogy nem jutunk el elégszer vidékre. Ha minden igaz, akkor eddig ezekre kaptunk visszaigazolást: LB Reggae Camp, Rude to Hell, Skaland ;) valamint Sziget, EFOTT, Hegyalja, Vekeri tó, Kotta fesztivál, Sport Sziget, Volt Fesztivál, ZP. A Wan2-t sajnos ki kell hagynunk, mert ütközik a Skalanddal és már bevállaltunk Zirc-re egy fellépést a másik hétvégi napra. Mint ahogy említettem természetesen idén is lesz Skaland júl 1-2 + lesz egy 0. nap is. A mostani helyszín Százhalombatta. Bővebb info mindig kint lesz a PASO honlapon.

Látsz Magyarországon olyan zenekarokat akik képesek lehetnek akkora áttörésre mint a Paso?

KRSA: - Vannak olyanok, akik sokkal nagyobb áttöréseket vittek véghez. Nézd meg például a Gorillát! Vagy akár a Newborn-t, a Korai Örömöt, a Besh’o Drom-ot, vagy a VHK-t. Biztos, hogy vannak tehetséges zenekarok és remélhetőleg meg is kapják a lehetőséget, amivel még élni is tudnak majd!

Játsszunk egy picit! Egy mondattal válaszolj ha tudsz. Mi jut eszedbe arról hogy:

Ska – Jamaica, fülledt karibi érzet, sokféle érzelem, felületesnek tűnik, de mély, 90%-ban ezt hallgatom.
Punk – Kritikus hozzáállás. Van, aki jól csinálja és van, aki nem.
Dancehall – A ’80-as évek dancehallja nagyon kedves számomra, a maiak többsége, viszont sajnos zeneileg abszolút nem elégít ki, mert hosszú távon csak üres kattogás.
Skatalities – Mit mondhatnék? Legendák, alapítók és még mindig nincs náluk jobb ska zenekar!
Madness – Nagyon jó zenészek és zeneszerzők, igazi zsenik, de a zeneileg ők voltak a legkevésbé ska zenekar a Specials – Selecter – Bad Manners vonalból. Képi világuk viszont stílusteremtő még a műfajon belül is.
Voodoo Glow Skulls – zúzda. Akad egy-két jó momentum, de a legtöbb albumot már akkor is nehezen tudtam meghallgatni, amikor sok hasonló zenét hallgattam.
Bob Marley – Nagyon nagy a jelentősége, mert gondolkodásra bírt generációkat és sokkal nagyobb tömegeket tudott elérni, mint más, más zenei irányzatokkal. Van olyan reggae előadó, akit sokkal jobban kedvelek, de az üzenetei a legjobbak közül valók és kétségkívül a leghatásosabbak!
Rudeboy – rum, tiszta öltöny, soundsystem, lövések a levegőbe.
Ganja – ebben a túlpörgetett negatív világban nem mindenkinek tesz jót, sokan kikészülnek tőle…
Hardcore – az, ahogy megismertem még mindig nagyon fontos nekem. De ez akkor volt, amikor még a végtelenül pozitív hozzáállás és a barátságos közeledés volt a jellemző. Ma azt érzem, hogy elérték a mostani világrend fenntartói, amit akartak. Már a lázadók is kiröhögik és megvetik azokat, akik megpróbálnak valamit tenni azért, hogy jobban menjenek a dolgok. A végtelenül pozitív érzéseket végtelenül negatív érzések váltották fel. Az a düh, ami anno a tenniakarásba fordult, ma gyűlöletté válik. Persze ez nem igaz mindenkire, csak úgy érzem, hogy markánsan több az ilyen hang, mint pár éve.

Mi volt az eddigi legnagyobb élményed a Pasoval kapcsolatban?

KRSA: - Játszani a kedvenc zenekaraim előtt és elismerő szavakat kapni tagjaiktól.

Valami üzenet az olvasóknak?

„A törvények mögül semmi sem látszik!” ;)