Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2005. II. 5. Marco Polo, A38 - Matiné és reggae


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. feb. 13. vasárnap - 21:32

Újabb elmaradt koncertbeszámoló pótlása érkezik.

Az első DieHardX matiné már nagyban zajlott a Marco Polo-ban, mire leértem. Szinte mozdulni sem lehetett, nehéz volt a színpadig eljutni. Tarajos tökrészeg punkoktól a sXe harcosokig mindenféle emberek lejöttek, úgy tűnt, jó a fogadtatása a délutáni kezdésnek. Én is támogatom a kezdeményezést.

Jól számoltam ki az időt, mivel csúszás sem volt, pont elértem a The Silver Shine első koncertjét. A nagy tömeg miatt nem sokat láttam magából a bandából, de hallani mindent tisztán hallottam. A Silver Shine egy punk-psychobilly kezdeményezés sXe tagokkal, elég ismert nevekkel, hagyományos felállással: dob, gitár, nagybőgő. Már az első szám után megállapítottam, ők a magyar Tiger Army. Magas énekhang, pörgős psycho dalok. Nagyon fasza volt az egész. Azért hallatszott, hogy ez volt az első koncertjük. Ami szerintem kéne, az egy kicsit több egyediség, mert egyelőre tiszta Tiger Army az egész. A közönség állva nézte végig a koncertet, igaz táncolni amúgy sem volt hely. A végén játszottak egy feldolgozást, amit többen ismertek, de én sajnos nem.

A Tisztán a cél felé egy Krsna zenekar, ezt én nem tudtam. Most láttam őket először. Mindenesetre a közönségből páran elég szúrós szemekkel néztek rám, amikor leszóltam a füstölőket. Fogalmam nem volt, mire számítsak. Így utólag is nehéz eldönteni, mit gondoljak róluk. Szerintem mindenkinek a saját döntése, hogy miben hisz, de tök felesleges ezt hirdetni, főleg olyan körökben, ahol valószínűleg az emberek nagy része leszar bármiféle vallást. Ezek ellenére eléggé tetszett a koncert. A hardcore zenében elég sok punkos hatás maradt, és ami nagyon jó volt, hogy a szöveget végig lehetett érteni. Sok pozitív gondolat hangzott el, amikkel egyet is tudok érteni, csak az a baj, hogy tudom, hogy az egész mögött egy vallás áll, amihez nekem semmi közöm. Voltak kifejezetten vallásos témájú szövegek is, ezeket már egyáltalán nem tartottam jónak. Mindezek ellenére tényleg érdekes gondolatokat hallhattunk remek zenével. Kicsit érdekes volt a szövegekben elhangzó mindenféle anyagi értéket semmibe vevő szemléletmód meg a "vegyetek CD-t" többszöri beszólás ellentéte. Az utolsó számban egy totál szétvarrt srác énekelt.

Zárásként a HoldXTrue érkezett a szokásos remek hangulattal. Zúztak is az emberek lelkesen. Király volt. Egy-két punk gyerek Némónak kiabálta a színpadra, hogy régebben ő is piázott, meg húst evett, meg hasonlók. A válasz elég jó volt: "Igen, de nézd meg én most hol vagyok, és te hol vagy!" (nem szó szerinti idézet). Szóval ez tetszett.

A koncert után még volt idő az A38-as buliig, így én is a többiekkel tartottam Kekszhez XBenceX szülinapi bulijára. Útközben belémjöttek... A papírok kitöltése után Tesco, majd irány Kekszhez! Sok időm nem volt maradni, mentem tovább az A38-ra.

A hajón Bob Marley 60. születésnapját ünnepelték a fellépő zenekarok. Meg a közönség, amiből jó ha 4-5 ember ismertem, pedig jó sokan voltunk. Szerintem megint a magas beugró lehetett sokaknak az akadály... Pedig elég király buli részesei lehettek a megjelentek.

A Tribe of Judah kissé unalmas reggae slágerekkel "melegítette" a közönséget, majd jelentős késés után érkezett a Polemic zenekar, akiket már jól ismerünk egy páran. A közönség nagy részéről ez szerintem nem volt elmondható, de mindegy. Ez nem az a társaság volt. Én azért nagyon élveztem a koncertet, szinte minden számot ismertem, nyomtam is végig a halandzsát. Valamiért elég keveset játszottak, 3/4 óra sem volt. Két Bob Marley szám is elhangzott az évfordulóra való tekintettel.

Talán most először tetszett a Ladánybene 27. Végighallgattam őket, sőt néha táncoltam is. Játszottak pár Marley számot, és sok vendégzenész is szerepelt. A saját pop-slágereket többnyire hanyagolták. A Re-G zenekarból a két vokálos lány vokálozott, az énekes gyerek egy ragga-részletet prezentált. A One Love ska-verziójában Lipi és KRSA vendégszerepelt. Copy pedig egy saját számot adot elő. A fináléban pedig mindenki együtt állt színpadra.

Jó későn kezdődött a lengyel Paprika Korps, így már várható volt, hogy Keksznél csak tökrészeg emberekkel fogunk találkozni, mire visszaérünk. :) Az énekes gyerek egy teljes hangszer-barikáddal vette körül magát. Mindenféle effektek, szintetizátorok, egy nagy rakás cucc. A lemez alapján nem vártam annyira király bulit, mint amit lenyomtak. Megmutatták, a reggae is lehet gyors mint az állat, és pörgős. Állítólag kicsit goa-s feelingje is volt a dolognak, nem tudom, mert soha nem hallottam még goa-t, de tény, hogy elég egyedi és érdekes volt az egész, nagyon tetszett.

Visszanéztünk Kekszhez, ahol már tényleg szinte mindenki tök készen volt. :)