Punk Portál - 2019. május 27.





 

2005. I. 29. Hangár, A38, Vörös Yuk


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. jan. 30. vasárnap - 18:11

Egy jó 17 órás party-t csaptunk tegnap, megpróbálom összefoglalni a legizgalmasabb eseményeket.

HÉV-vel Kaszásdűlőig közlekedtünk. Előtte a buszon egy bácsitól megtudtuk, hogy azért Kaszásdűlő, mert ott régebben kaszáló volt, még azelőtt, hogy ő született. Mondjuk az volt a kérdés, hogy miért lett Köles utcából Kaszásdűlő, de ez nem derült ki. Hármasban vágtunk neki a havas tájnak, és egy szép nagy kör megtétele után értünk a Hangárhoz. Térképpel a kezemben is alig találtunk oda, pedig egyszer régen már jártam itt, igaz akkor kocsival. Macskanadrág és Hátsó szándék koncert volt akkor, a Real McKenzies-szel egy napon. 600 pénzért jutottunk be, amiért egy kitűzőt is kaptunk. A hely tényleg egy hangár, amiben lehet cangázni, meg deszkázni. Bent majdnem ugyanolyan hideg volt, mint kinn, így az itt eltöltött kb. 5-6 óra alatt kissé átfagytunk. Lehetett forralt bort inni, de én maradtam a sörnél. Elég hosszadalmas volt a bicaj-verseny, a szünetekben tartották a koncerteket. A TV-ben vagányabb mutatványokat lehet látni, mint amiket itt a srácok bemutattak, de azért volt egy-két szép produkció. Az Antiszociális nevű zenekart éppen lekéstük, de láthattuk a Buried by Time, a Semmi Komoly és a tHE sNOBS fellépését. A múltkor a hangár végében volt a színpad, most az egyik "szobába" rakták a zenekarokat, az első emeletre. A hangár két oldalán ugyanis kis szobák vannak kivert falakkal. Mi is az első emeleten helyezkedtünk el, a zenekarokkal szemben, innen jó volt a kilátás, a bicajosok mutatványait is lehetett nézni koncert közben. Az akusztika persze még így sem volt a legjobb, de azért élvezhetőek voltak a koncertek. Semmi Komolyra pár fiatal srác kemény pogóba is kezdett. :) Voltunk elég sokan, sok totál ismeretlen fiatal punker, meg persze sok bicajos gyerek. A maradék időben lézengtünk, dumáltunk. Szerintem nagyon pozitív kezdeményezés volt ez, remélhetőleg lesz folyatása. Mondjuk én lehet, hogy inkább várok tavaszig, mielőtt újra lemegyek.

Egy népesebb punk társaság pattant fel a HÉV-re, és keltett jó hangulatot az unalmas utazóközönségben. Irány az A38! A 4-6 megállóban fagyoskodtunk egy darabot, amíg összeszedtük szerb vendégeinket, majd egyenesen haladtunk a hajó hídja felé. Simán bejutottunk, nem volt tömeg. Gyülekeztek a népek. Megtekintettem a Wizo merch pultját, a hanghordozók viszonylak kultúrált áron, a ruházati darabok kissé túl drágán voltak kaphatók. Pár extra cucc: Wizo cipőfűző, Wizo pengető, lehetett kapni az új albumot bakeliten, és 4000-ért a pendrive-os EP-t is meg lehetett venni. Szerintem ez nagyon fasza ötlet, ha lett volna elbaszni való pénzem, én tuti erre költöttem volna. A közönség most is kicsit eltért a megszokott punk társaságtól. Rengeteg külföldi (osztrák, német) is érkezett, ezt legkönnyebben a repülő sörökből lehetett megállapítani. Durva, hogy már itthon is arra kell figyelni, mikor landol a nyakamban egy korsó nedű. Egyáltalán nem volt teltház, legalábbis nekem nem tűnt úgy.

A Rock'n'roll Stormtroopers egyszerűen katasztrofálisan szar volt. Sablonos, ostoba, fos szar dajcspunk Ramones-designban. Farmer rövidgatyeszban (amiből szinte kilógott a faszuk), és farmermellényben érkeztek a tagok, akik rondák voltak, mint minden 30-40-es német pofa. Ezzel semmi gond nem lenne, de amit zene néven produkáltak, az szörnyű volt. Néhány részeg csóka ugrándozott rá a közönségből. Az egyetlen látványos elem a lángoló cintányér volt, amit párszor megcsinált a dobos. Jól nézett ki. Sztárolták magukat, pózoltak, és mindenféle fos feldolgozásrészletekkel díszítették az amúgy is szar zenéjüket. Szerencsére kb. 3/4 óra után abbahagyták.

A Wizo sztárzenekar lett. Erre több jel is utalt. Tilos volt a bulin a fényképezés, még a hivatalos fotósoknak is, a bejáratnál elvették a gépeket. (Azért páran bevitték.) Nem lehetett felmászni a színpadra, mindenkit egyből visszalöktek. A legzavaróbb mégis a sztárzenekarokra jellemző kb. fél órás szünet volt a koncert előtt. Számolgattunk, hogy átérjünk Antimaniaxra, ezek meg húzzák az időt... Aztán végre besötétedett a színpad, füst lepett el mindent, megvilágították kék kés piros fényekkel, elkezdett esni az eső (legalábbis ezt lehetett hallani), és három sírásó érkezett egy Wizo feliratú koporsóval és egy keresztre feszített Wizo-disznóval. Utoljára 1997. május 18-án, vasárnap láttam őket, az E-Klubban. Elég rég volt... Az igazat megvallva azóta sem sokat képeztem magam Wizo-ügyben, az Auróra split-en kívüli számokat nem igazán ismerem. Az új albumot nem is hallottam, mondjuk állítólag szar is lett. Mindezek ellenére nagyon élveztem a koncertet. Nyilván nem jelentett nekem annyit, mint sokaknak, akik kívülről fújtak minden szöveget. Azért amiket ismertem, én is végighalandzsáztam, és az igen mozgékony tömeg közé vetettem magam egy kicsit pogózni. Végre érzékelhettem, milyen szar úgy külföldi zenekarok koncertjére járni, hogy egy büdös szót nem értek a konferálásokból és a dalszövegekből. Végig németül hablatyoltak, így nem igazán tudott lekötni a mondanivaló. Azért jól kitöltöttük a számok közti szüneteket Csabeeka és Han$ kollégákkal, akikkel már kezd hagyománnyá válni az A38-as tömegben való baromkodás. Elég hosszú koncertet adtak, nem mértem az időt. A ráadás számok előtt elindultam, mivel kétszer kellett fordulni, így néhány embert időben el tudtam juttatni a Vörös Yukba.

Már kissé fáradtan nyomultam be tehát a Vörös Yukba, ahol az irdatlan mennyiségű emberen átverekedve magam a Social Free Face koncertjén találtam magam. Mivel nem vagyok rajongó, csak párszor néztem be a terembe, de a hangulat fenomenális volt. Emberek a levegőben, mindenki ordította a szövegeket.

Közben szerencsére mindenki átért az A38-ról.

Tudjátok, mit szeretek a Vörös Yukban? Hogy itt mindig biztonságban érezhetem magam! Nem kell félnem, hogy valami hülyegyerek a közönségből beleénekel a mikrofonba, mert ilyen felháborító magatartásért azonnal kibasszák, a szörfölő ("csápolók úsztatása") fiatalokat is azonnal leállítják a lelkes biztonságiak, így tuti nem fog soha senki fejbe rúgni. Nem kell félnem, hogy a totál feleslegesen felszerelt fényeket tartó fémbaszást letépi valaki, mert itt is vigyáznak rám, aki ilyesmivel próbálkoznia, megkapja a magáét. Az Antimaniax koncert előtt kb. 6 kigyúrt biztonsági állt be a korlát elé, és nem igazán állt szándékukban innen tágítani. A zenekar meg játszani nem volt hajlandó így. Kisebb szenvedés után sikerült elérni, hogy kétoldalt helyezkedjenek el, és így vigyázzanak a testi épségemre. Igen kellemes érzés úgy szórakozni az egyik kedvenc zenekarom koncertjén, hogy folyamatosan 5-6 árgus szempár figyeli minden mozdulatomat. Komolyan, mint valami rendőrállamban. A továbbiakban nagyon meg fogom gondolni, mikor tolom le újra a képem ebbe a klubba.

Mindezek ellenére az Antimaniax fenomenális koncertet adott. Valamilyen okból két TV is került az erősítők tetejére, a teljes sötétségben az intro-zaj elhangzása közben csak ezek világítottak. Hiába, nekik is kell már a show, kezdenek befutni. A Green Pop feszt óta jelentősen megnőtt a rajongótáboruk. Akkoriban kb. 10-en néztük végig őket, most dugig megtelt a terem. Nagyon sok slágert eljátszottak, amiket szinte végig énekelt a közönség. Sugárzott a zenekarból az energia, nagyon pozitív és barátságos volt a hozzáállásuk. Én valahogy így képzelek el egy igazi punk koncertet. Persze a szekusok nélkül... A ska részekre táncoltak az emberek, a punkra ment a pogó, singalong ezerrel. Remek volt. Két új szerzemény is elhangzott, az egyik egy lassabb ska-reggae darab, igazi együtténeklős refrénnel, a másik egy metálosabb. Utóbbi már az első ráadásban volt hallható. Aztán visszajöttek mégegyszer, ritkán hallani ilyen hangos és lelkes "one more song"-ot Magyarországon. Megköszönték a részvételt, megtapsolták a közönséget, szabad volt a mikrofon is, bárki szólhatott, aki akart. Kérdeztek a Wizo koncertről, ők is mondták, hogy az új album szar. (Így, magyarul: "SZAR") Zárásként Sir.vival, szokás szerint hangszercserével.

Én elhiszem, hogy fasza volt a Beatsteaks buli is, de aki az Antimaniax-et kihagyta, az szerintem rosszul járt. A Jogsi-diszkót kifejezetten idegesítőnek találtam, így lassan távoztunk. Kissé mocskosan és fáradtan, hajnal 5-re haza is értem.