Punk Portál - 2019. augusztus 22.





 

2005. I.15-16. Bécs, Tüwi - Jan Feat. UDSSR, Honeyball


Írta: Szabi
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2005. jan. 19. szerda - 21:10

Szombat reggel indultunk az osztálykirándulásra. Elvileg 8-ra volt megbeszélve a gyülekező a próbaterem előtt 100halombattán, ezért – a zenekar szokásait ismerve – 9-re mentem csak oda. Már majdnem mindenki ott volt (kb. 20-an), aztán nemsokára a busz is megjött. Bepakolás, felszállás, indulás és az első affér: A busz hátsó részén – ahol csak a legkeményebbek ülhetnek – Gergő és Balázs némi vitába keveredett, hogy ki nem fér már oda. Aztán mindketten maradtak. Kényelmesen. Én előttük ültem egy mono-széken, úgyhogy ilyen problémám nem volt : ) Ezt követően kidurrantak az első alkoholos üvegek is, és a hangulat kezdett egyre jobb lenni. Az idegenvezető szerepét Kongaman alias Petya vállalta és a buszmikrofonnal rendszeresen tájékoztatta a résztvevőket az aktuális helyzetről. Néhány megállás, cigaretta és folyamatos alkoholizálás után értünk a határra. Kb. 10 perc alatt végeztünk. Aztán a következő megállónál Petya is végzett magával : ) Miután a sógoroknál szájon keresztül kiürítette megviselt gyomra tartalmát. Ő innentől kivonta magát a történésekből és mély álomba zuhant. 2 körül érkeztünk Bécsbe és megkezdődött a Peter Jordan str. 176. keresése. Ez úgy a 130-as számig sikerült is. Aztán vége lett az útnak. Tanácstalanság majd telefon Lattinak (a szervező srácnak). Nem vette fel (mint a későbbiekben megtapasztaltuk, ebből a szempontból a notórius jelző illik rá a legjobban). Következett a járókelők megkérdezése semmi eredménnyel. Telefonok haza. Aztán kiderült, hogy az utca stimmel csak a szám nem. Elindultunk tehát a 76-os számhoz. ÉS OTT VOLT!!!! Kiszálltunk és benéztünk. Éppen nagy munka folyt, ugyanis a helyet be akarják zárni és ennek elkerülése végett mindenféle civil szervezkedések zajlottak. A hely érdekes volt. A bejárat mellett a színpad és a küzdőtér, hátrább fotelek, székek, kanapék, asztalok. Az egyik ajtón pedig lejutottunk a Backstage-ként működő pincébe, ahova le is pakoltunk. További cigik és alkoholos italok után szóltak, hogy lehet kajálni. Bekajáltunk. A hely dolgozói rettentő jó fejek voltak. Bármit kértünk adtak csak fizetni nem engedtek minket. Aztán megjelent Petya, aki közben magához tért : ) És megérkeztek Jan-ék is. Ők kezdték a beállást. 9 körül a Honeyball is becsekkolt, és mivel már voltak emberek szép számmal, elkezdődött a buli. Móni és Norbi nyomta az angol nyelvű szpíkert a számok között. A közönség - a magyarokon kívül – nem ismerte a nótákat, de azért volt mozgolódás a kb. 150 ember részvételével. Itt is előkerült egy-két terminator-punk, aki az erejét fitogtatva inkább ütötte az embereket. Aztán Balázs - az egyik magyar srác – hathatós beavatkozása után visszavett az arcából. :) Ahogyan észrevettem, az osztákoknak bejött a buli, és a feldolgozások alatt már egész jó kis táncikálás alakult ki, miközben az emberek folyamatosan érkeztek még a klubba. Móni igencsak szimpatikus lehetett az egyik sógor számára, mert kitartóan hordta neki az italokat. A számok között gyakori bekiabálás volt az: „egeszsegedre!” és a „sőrtbazmeg!” A számokban voltak néha tévesztések és kisebb-nagyobb elcsúszások, de a hangulat miatt nem volt annyira feltűnő. A hangzás viszont meglepően jó volt végig. A Honeyball úgy bő 40 perc után vonult le. Miután lehordtuk a cuccot a pincébe, szóltak, hogy tök jó volt meg minden, de miért lett elkezdve? Kiderült ugyanis, hogy csak tíz után kellett volna indítani. Ez azt jelentette, hogy 150 ember helyett 400 nézte volna végig… A pincében igazán aktív pihenés kezdődött. Móni bealudt, amit jól kihasználtunk :) Aztán felkelt és kiment a mosdóba rosszul lenni. A Jan feat UDSSR szedelőzködni kezdett és felmentek, hogy lenyomják a bulit. Gondoltuk, hogy majd utánuk megyünk. Hiba volt… Ugyanis már nem sikerült. Annyian voltak a teremben, hogy a pincéből nem tudtam kimenni. Balázsnak és Levinek aztán sikerült, így csak az ő elmondásuk alapján tudtam meg, hogy milyen is volt a koncert. Állítólag eszméletlen jó. A srácok és a leányzó végig pörögtek, tették a dolgukat. A pincében viszont egyre jobban kezdtünk eldőlni, úgyhogy elkezdtük menedzselni a szállásra eljutást. És innen kezdetét vette a TORTÚRA!!! Az egyik szállásadó, a szervező gyerek Latti volt. Nos ő valami iszonyat szinten elintézte magát és nem igazán tudta elmondani, hogy akkor miként is lehet eljutni hozzá. Aztán kb. fél óra múlva sikerült belőle kiszedni a két címet ahol aludhatunk. Ehhez viszont meg kellett találni a Dani-t, a raszta leányzót, aki szintén elvállalta, hogy elszállásol 12 embert. Hát ő még annyira sem volt kommunitatív mint Latti. Mindegy, elindultunk kifelé. A hangszereket a Tüwiben hagytuk, mivel úgy volt megbeszélve Lattival, hogy másnap reggel 7-kor ott találkozunk. Szóval a klub előtt aztán 2 magyar származású osztrák srác segítségével sikerült három hatszemélyes taxit rendelni. 2 embert pedig ők is el tudnak vinni. Ez rendben is volt, csak beindult a keverés, hogy akkor ki hova menjen. Úgy 10 perc után a taxisok némileg türelmetlenkedni kezdtek. Úgyhogy beszállás és indulás. Én a Dani féle címre indultam a zenekarral. Úgy 20 percnyi taxis ámokfutás után megérkeztünk a Quellenstrasse 8. számhoz, ahol a 16-os lakást kellett keresni. Első meglepetés: Hát olyan nem volt… 15-el befejeződött. Második meglepetés: az összes taxi erre a címre jött… Miután rájöttünk, hogy ez voltaképpen Demszky hibája, próbáltunk konstruktívak lenni és valami megoldást találni a -5 fokban. Próbáljuk meg a 15-öst. Nos, ott egy öreg néni lakott, de 16-os lakásról nem tudott. Egyre jobb lett a hangulat. Telefon Lattinak. Negyed óra múlva fel is vette és megmondta, hogy ez úgy működik, hogy a 16-os lakás egy különálló épület az udvarban. Bementünk. Gyakorlatilag egy vastelepre értünk. Rosszabb már nem lehet, hittük ekkor. De lett. A lakás ugyanis zárva volt. Viszont a dörömböléssel felébresztettük a lakásban tartózkodó tucatnyi kutyát, akik nem örültek nekünk. Újabb telefon Lattinak. Megtudtuk, hogy azért nem tudunk bemenni, mert Dani még nincs ott. Vártunk. Megjött. Beengedett minket. Tomasz egyből bele is lépett egy kutyaSZARba. A többiek csak harcoltak a kutyákkal a bejutásért. Dani nem volt olyan állapotban, hogy foglalkozzon ezzel a problémával. Felmentünk az emeletre. Olyan szagok voltak, hogy azt hittem itt meghalt valaki. Az első „hálószoba” minősíthetetlen volt. Egy spermafoltos franciaágy és 2 köbméter kommunális hulladék. Megfordult a fejünkben, hogy talán vissza kéne menni a Tüwibe, de már nem mertünk kockáztatni. Átnéztem a másik szobába. Egy franciaágy és 7-8 szivacs a földön. Ledöglöttem Norbi és Balázs közé. Tetris alakzatban 13-an fértünk el. 3 óra alvás után horkolásra ébredtem. Aztán elkezdtünk szedelőszködni. Telefon a sofőrnek, hogy hova jöjjön értünk. Dani reggelivel kínált néhány embert, de a konyhai látkép miatt nem kértek. Viszont bevásárolt nekünk az útra, amit köszönünk szépen. Kifelé menet még kikerültem egy kutyakakit és felszálltunk a buszra. Latti közben telefonált, de nem sikerült megtudni, hogy mit akart, mert annyira részeg volt, hogy csak röhögni volt képes. Elmentünk a Tüwihez. Negyed 8. Tüwi zárva, Latti sehol. Telefon Lattinak. Nem vette fel. Kb. 1 órán keresztül hívogattuk teljes eredménytelenséggel. Mivel a sofőr nála aludt, tudta, hogy hol lakik. Petya és Reni a Tüwinél maradt, hátha Latti odajön, mi pedig elbuszoztunk hozzá. Nem volt otthon. Újabb telefon, újabb sikertelenség. A sofőr kezdett türelmetlen lenni, mivel 11-12-re haza kellene érnünk. Ha nem, akkor bukik egy fuvart aminek az anyagi vonzatát nekünk kell állni. Kitaláltuk, hogy menjünk Danihoz, hátha tudja, hogy hol van. Odamentünk. Dani annyit tudott, hogy Latti a barátnőjénél aludt, de már elment. Eddigre viszont már biztos volt, hogy nem érünk haza időre. Így jelenleg -110e forint –hangszerek volt a felállás. Visszamentünk a Tüwihez, hogy összeszedjük Petyáékat. Ott meglepetés ért minket. Megjött a tulaj. Azt ő sem tudta, hogy Latti merre van, de legalább a hangszereket kipipálhattuk. Ekkor már néhányan el akartak indulni haza. Közben persze folyamatosan mentek a telefonok eredmény nélkül. Ekkor kitaláltuk, hogy kajálunk egyet és ha addig sem változik semmi elindulunk. Kajáltunk. Semmi nem változott. Elindultunk. Azért még tettünk egy legeslegutolsó kísérletet a Quellenstrasse 8-nál. Addigra Dani már teljesen használhatatlan volt. És ekkor megtörtént a CSODA: Latti felvette a telefont!!!!!!!!!!! Egyből lefixáltuk vele, hogy menjen a Tüwihez. Mi is azt tettük. Ott megtudtuk, hogy annyira jól sikerült az este, hogy méltón megünnepelték, és ezt ki kellett aludnia. Fizetett és már indultunk is. Hazafelé már semmi érdekes nem történt, leszámítva azt, hogy Győr után Móni leszállt a buszról és kitalálta, hogy hazamegy Almádiba. 6 után érkeztünk Battára. Várt a fertőtlenítés és a puha ágyikó…