Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2004. XII. 28. Vörös Yuk


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. dec. 29. szerda - 18:13

Valami Skarácsony néven futott ez a buli is, mint annyi mostanában. Meglepően sok nagyon fiatal gyerek gyűlt össze a Yukban, kb. olyan tömeg volt, mint régen a Csizmás bulikon. A ruhatár be is telt, a Kékbe kellett hordani a ruhákat a végén. Túlságosan nem fogom részletezni a dolgokat, mert annyira nem koncentráltam a zenekarokra.

A YUP kezdett, akiket nagyon rég nem láttam, talán utoljára a tavalyi Skalandon. Jó sokan voltak, fúvósok, szintis, és egész profi zenét nyomtak. Igazából az volt a bajom velük, mint az őket követő másik két zenekarral is: semmi extra nem volt a zenéjükben, ska, ska-punk, néha egy kis lakodalmas, aztán ennyi. Ugrándoztak rá a gyerekek, lehetett táncolni, de amúgy tényleg semmi különös.

Másodikként az Ezüstös aranyér következett, akiket ugyancsak jó régen, még a Lift klubban láttam. Azóta állításuk szerint sokat változott a stílusuk, fúvós már nincs a bandában, és inkább a skatepunk felé hajlott a dolog, ska betétekkel. Volt pár fogósabb dallam, de néhány szám után továbbálltam.

A Rizsa szervezte állítólag a bulit, így kerülhettek egyből a főzenekar elé. Egy csepeli ska-jellegű bandáról van szó, akiknek ez volt az első koncertje. Annyian voltak a teremben, hogy alig láttam a zenekar tagjait. Rengeteg havert, ismerőst hoztak magukkal, a társaság fele csepeli fiatal volt. Első koncertnek nagyon korrekt volt, remek hangulatot csináltak, habár a zenéjük nem volt valami érdekes. Egyetlen újdonság a hegedűs hölgy lehetett volna, ha valamit is lehetett volna hallani a hangszeréből. Mint utólag megtudtam, ő a srácok énektanárja volt, aki aztán beszállt a bandába. :) Elég sokat játszottak, tombolt a közönség, volt bodyszörf is. Mi csak álldogáltunk hátul, és fintorogtunk. Jó lesz ez, csak kéne valami eredeti ötlet!

A Boogie Mamma viszont ütött szokás szerint. :) Dá kellemesen részegen állt színpadra, így a megszokott őrületet produkálta. Most fordult elő először, hogy olyan témát hallhattam, ami korábban már egyszer előkerült. Egy 2002-es szigetes koncerten már elsütötték a Boogie Mamma FC vs. Kedves Közönség FC focimeccset, de akkor még a zenekar fele is más volt. Persze csak az alapötlet volt azonos, sok új poén került elő. Elárulom, 2-2 lett a vége, az egyik gólt én rúgtam, erre elég büszke vagyok. A hamarosan megjelenő (egyszer majd, talán...) első nagylemez dalait hallhattuk, köztük sok régi ismerőst, és pár újabbat. A Kocsmasirató pl. még mindig frenetikus szerzemény. Dá rohangált, korláton mászkált, énekelt, fetrengett. Szuper volt, mint mindig.

A koncert után meghallgattunk pár számot a kontaktos hangfalból, majd elindultunk haza. Voltam már jobb buliban is...