Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2004. XII. 15. A38 - Madball


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. dec. 16. csütörtök - 20:26

Először úgy volt, hogy lesz Madball koncert. Utána úgy, hogy elmarad. Aztán mégis lett, és tegnap el is látogattam rá. A bejáraton megtekintettem a kezdési időpontokat, ez alapján 3/4 9-kor kezdett a horvát zenekar. Volt még idő átnézni a kisteremben kipakolt merch cuccokat, a BTS megszokott pólói, CD-i mellett a Deafness By Noise totál sablon-mintás pólói voltak kirakva. A Madball cuccokat még csak rendezgették, de már sorbanálltak az emberek, szóval inkább továbbálltam. Lassan a nagyterem kapuját is kinyitották, szóval besétáltunk. A megszokott nagy színpad fogadott minket, szivárogtak be az emberek.

A Deafness By Noise kezdésekor még nem voltunk túl sűrűn, egyesek izgultak is, hogy nem lesz teltház. Persze nem lett igazuk. Nekem tetszett a horvát zenekar. Bár igazából semmi érdekes nem volt a zenéjükben, elég jól nyomták. A basszeros gyerek egy kb. 150 kilós fickó, a többiek nem néztek ki túl érdekesen. Az énekes egy szám után lejött a közönségbe, és végig onnan énekelt, általában honfitársai társaságában. Volt velük egy csajszi, aki tök részegen táncolt, rajta sokat lehetett röhögni. Néhány mondatos, angol nyelvű konferálásokat hallhattunk. Egy spéci horvát játéknak nevezett esemény keretében pár doboz sört dobált be az énekes srác a közönségbe. Bár tény, hogy itthon ez nem annyira szokás, nem nevezném olyan nagy attrakciónak. :) Hardcore-t játszottak, kemény volt, pörgős, semmi extra. Az énekes kicsit rekedtes hangon ordibált. A koncert végén egy UK Subs feldolgozást, a Stranglehold-ot adták elő. Ennek nagyon örültem, végre egy hardcore zenekar, akik régi punkot nyomnak, és nem valami olyan HC-t, amiről még soha nem hallottam. Minden királyul szólt, az egyetlen zavaró tényező a fények elhelyezése volt, nagyon sok volt, és a legtöbb a közönségbe világított. Kétoldalra kurva erős fehér fényeket raktak, amik nagyon zavartak. Szerencsére ezeket a későbbiekben nem nagyon használták.

A Bridge to Solace-en sokkal kisebb volt a mozgás, de nagyobb a tömeg. Szinte végig csak álltak az emberek. Az új EP intrójára vonultak be, majd a Believe-vel kezdtek. Nem úgy tűnt, hogy túl sokan ismernék a számokat, ez elég meglepő volt. Azért a These Maps-re már ugrándoztak páran, de inkább csak a singalong ment az első sorban. Az a baj a BTS koncertekkel, hogy nem tudják úgy előadni a számokat, ahogy azok a lemezen szólnak. Zoli minden sor elejét lehagyja, a gitárok sem szólnak úgy, mint a lemezen. Azért király volt az a kb. 5 szám, amit letoltak.

A BTS valamiért a tervezettnél korábban levonult a színpadról, így hosszú idő telt el a Madball kezdéséig. Álldogáltunk a sötétben, és beszélgettünk. Aztán benyomták az intro zenét, és bevonult a zenekar. Azt gondoltam, a horvát banda basszerosa nagydarab. Hát nem, a Madball-ban volt sokkal nagyobb gitáros is. :) Soha nem hallgattam Madball-t, nem gyermekkorom zenéje, kurvára nem ismertem egy számot sem. Szóval számcímeket nem írok. Az igazat megvallva, a Sick of it All nekem sokkal keményebbnek tűnt. Ahol álltam, a hangzás sem volt annyira brutális, és a zenekar sem volt annyira paraszt. Én sokkal bunkóbb zenére számítottam. Az egyértelmű, hogy az együtténeklés a legfontosabb eleme a zenéjüknek, mindenki ordította a jelszavakat, kurva jó volt nézni, ahogy emelkednek a kezek a levegőbe, és mindenki ismeri a számokat. Kb. a terem feléig ment a zúzás, és a stagedive-ot sem hanyagolták, páran headwalk-kal is próbálkoztak. Mellettünk egy srác minden szám után a Scratch the Surface c. számot követelte. :) Szimpatikus volt a zenekar hozzáállása, jók voltak az átkötő szövegek. Megtudhattuk, hogy az első sorokban jó sok külföldről érkezett kolléga is tombolt. Kaptunk persze ráadást is, de az egész valahogy elég rövidnek tűnt. Nem zavart nagyon, mert már kezdtem unni. Nem az én stílusom ez a zene, de azért jó volt látni őket.

A koncert után persze ment a fényképezkedés és az autogram-kunyizás. Soha nem értettem, ez miért jó... Még éjfél előtt vége volt mindennek, lehetett indulni haza...