Punk Portál - 2019. május 26.





 

2004. XII. 10. Párizs, Bercy - Blink 182, Sugarcult, The Kinison


Írta: Mozart
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. dec. 13. hétfõ - 23:04

Franciaországi tudósítónk ismét jelentkezik:

Múlt pénteken Blink 182 koncerten voltam Párizsban. Na nézzük csak, mivel is kezdjem?
A hely a Palais Omnisports de Bercy volt, ez egy hatalmas épület, főleg sportrendezvények, de koncertek és más előadások is előfordulnak benne. Amikor a metróból kiléptem (egy órával a 19.30-ra kiírt kezdés előtt), már hatalmas tömeg vette körül a stadiont. A jegyüzérek meg persze árulták a „megmaradt” jegyeket...
A tömeg ellenére gyorsan be lehetett jutni, 10 percet várakoztam. A fiúkat fiúk, a lányokat lányok motozták, úgyhogy külön sorba kellett állniuk. Műanyag palackot lehetett bevinni, de csak úgy, hogy letekerték a kupakot, így nem tudtam visszarakni a táskába. Gondoltam, lerakom, hogy ne kelljen cipelnem: kiszúrtam egy lépcsőt, ahová vagy ötvenen lerakták az üvegeiket. Leraktam én is oda, bízván a tömeg eszében, persze negyed óra után nem volt ott, mert jöttek a takarítók, és mindet kidobták, mert hogy ugye a lépcsőt nagyon fontos volt éppen akkor fölmosni.
A merchandise standokról szólni sem érdemes, semmi érdekeset nem árultak. Volt tengernyi Blink póló, és nagyon kevés előzenekaros, meg egy-két „kapcsolódó” (Atticus, Macbeth – ezek a Blink tagok saját ruhavállalkozásai, hogy majd akkor se haljanak éhen, ha majd öregek lesznek).
A kezdés előtt még gyorsan fölmértem a terepet: félig volt a lenti, állóhelyes rész, körbe-körbe meg ülőhelyek voltak (ez mégiscsak egy sportstadion), és az ülőhelyek is rendesen megteltek. (Persze a Blinkre kvázi teltház lett, mind lent, mind fönt.) Mindig kíváncsi voltam, kik nézik ülve az ilyen bulikat, úgyhogy most megfigyeltem: leginkább kiskorú lányok illetve fiúk, plusz a szülők, akik elkísérték a féltett gyereküket. Volt egy-két határozottan idősebb szülő is, az egyiket meg is kértem, hogy ha végig ott marad ülve, vigyázzon már a táskámra, hehe. Aztán húztam is be a közönségbe. Ja, az ülős részeken voltak olyanok is, akiket egyszerűen nem érdekelt annyira az előzenekar, hogy lemenjenek a „tombolóba”, de egyébként esély se volt arra, hogy az első sorokba kerülj, ha nem érkeztél meg délután, és nem legelöl vártad ki az egész estét. A közönségről még annyit, hogy 95%-a húsz év alatti volt, a fiú-lány arány kb. 50-50 %.
Szóval 19.30-kor pontban elkezdődött a The Kinison, az első előzenekar. Elég beteg és ideges emocore-szerűség, stílustársaihoz képest viszonylag kevés énekdallammal. Nem volt rossz, bár egy csomószor nem énekelte ki végig a sorokat az énekes. Ismertem a dalokat, mert kíváncsiságból letöltettem előtte, és szerintem sokan így tettek, mert elég nagy buli volt már rájuk is. Fél óráig tartott kereken, nem volt rossz, kicsit túl sokat sztárkodik a zenekar, de élvezhető zenét nyomnak.
Negyed óra átállás után a Sugarcult folytatta a bulit. Nekem nagyon nem jött be, mert egyrészt a Good Charlotte-ra emlékeztetett, másrészt meg minden száma ismerős volt, pedig még sose hallottam tőlük semmit azelőtt... Ők egyébként háromnegyed órát játszottak, és még jobban sztárkodtak, mint a Kinison. Ez a buli csak arra volt jó, hogy megpróbáljak suttyomban előrébb kerülni...
Kicsivel fél 10 előtt, miután szétlebbent a színpad elé húzott fekete függöny, kezdett a Blink 182. Első szám a Feeling This volt, de eltartott egy ideig, míg felismertem: bármennyire is meglepő, a hangzás egyszerűen csapnivaló volt, főleg az első számoknál. Mark mikrofonja ötszor halkabb volt, mint Tomé, a gitár mindent elnyomott, a dob nagyon visszhangzott. Ráadásul ezt a számot másfélszeres tempóban nyomták, így szerintem a refrén teljesen elvesztette a varázsát. Amúgy általánosan jellemző, hogy majdnem minden számot gyorsabban játszottak, ezzel egy csomót el is rontottak (pl. What’s my age again, szintén másfélszeres tempóban, mintha mihamarabb be szeretnék fejezni). A koncert főleg az új album számaira épült, erre számítottam is: de azt hittem, hogy a zenével együtt a tagok is megkomolyodtak. Hát nem. Egy csomót poénkodtak, legtöbbször vicces volt, néha nem. Az új számokat is alapfelállásban játszották, szóval az effektek úgy nagy általánosságban kimaradtak. Kicsit üresen hatottak így ezek a számok. Például az All of this-t is játszották, úgy, hogy Mark énekelte, míg az albumon vendégénekes van (asszem az Alkaline Trio énekese). Elég fura volt.
Nagyon nem vették komolyan a zenélést, a First Date pl. félbemaradt az első versszak után, hogy Tom igyon vizet. Alig bírták folytatni, de a második refrén után le is álltak és nem játszották tovább.
Legjobb szám a Dysentery Gary volt, ez nekem amúgy is bejön, és ráadásul normálisan, rendes tempóban nyomták, hiba nélkül.
Pár kiemelendő rész:
1. Mivel Tom szülinapja a napokban volt, az volt neki a „meglepi”, hogy a sötétben az egész tömeg föltartotta a világító mobiltelefonját – eszméletlenül jól nézett ki. Majd ilyen háttérvilágítással ment le a Stay Together for the Kids.
2. Az Asthenia c. szám elején szétnyílt a tömeg mellettem, azt hittem valaki elájult – de nem: csak egy srác helyet kért, majd elkezdett brékelni. Tök jól nézett ki, meg hangulatos volt, nem is a színpadot néztük, hanem őt.
3. Volt egy mix a koncert közepén: Dumpweed eleje (első versszak végéig) – M&M’s egy versszaka – Josie egy versszaka – Man Overboard egy versszaka – Dumpweed vége. Közben vicces volt, hogy a Josie-nál Mark kivitte a mikrofont a színpad oldalsó szélére, és a technikusnak énekelte a számot.
4. Az „utolsó” szám, a Down úgy ért véget, hogy Travis hamarabb levonult, a két srác tovább gitározott. Majd amikor eltűntek ők is, hirtelen megjelent a közönség közepénél, a keverőpult mellett Travis egy dobszerkóval, és ott nyomott le egy 5 perces dobszólót (mondanom se kell, hogy nagyon profi volt). A végén dobolás közben visszasüllyedt a föld alá (ekkor jöttem rá, hogy földalatti folyosón jött át a színpadról). Majd ugyanígy vissza is ment, és eljátszották a két ráadás számot.
5. A ráadás után Mark beszól: Tetszett Travis dobszólója? – Igeeeen! – Akartok hallani egy igazi dobszólót? – Majd fölment a dobhoz, és pár umcacca-umcacca után, kinyújtott nyelvvel elkezdte összevissza ütni a dobot. Nem is hangzott rosszul, és tök viccesen nézett ki. Így ért véget a buli.
Összességében csak annak ajánlom a Blinket, akit nem zavarja az, hogy teljesen máshogy (és általában rosszabbul) játsszák a számokat koncerten, viszont vevő a poénokra és a show-elemekre. Az új albumon tapasztalt zenei megkomolyodás egyelőre csak látszat. Amúgy Tom sokkal kevesebbet énekel hamisan, mint régen, de még mindig hatalmas antitalentum. Viszont bohócnak kitűnő, sokszor az ő poénjai dobták fel a hangulatot.

Végül következzék a számlista (nem 100%, hogy pont így volt, de majdnem biztos; az angliai koncertlista és az emlékezetem alapján állítottam össze):
Feeling This
Easy Target
What’s My Age Again
Violence
The Rock Show
Obvious
I Miss You
Asthenia
Dysentery Gary
All of This
First Date
Stay together for the kids
Dumpweed eleje* M&M's* Josie* Man Overboard* Dumpweed vége
Reckless Abandon
Anthem part 2
All The Small Things
Down
---------------------
Travis drum solo
---------------------
Stockholm Syndrome
Dammit
--------------------
Mark drum solo