Punk Portál - 2019. május 23.





 

2004. XI. 19. Vörös Yuk


Írta: kal0z
Feltöltötte: kal0z
Ekkor: 2004. nov. 21. vasárnap - 11:20

A tegnapi este igen eseménydúsra sikerült, annyira, hogy mottót is találtunk a megfigyelt eseményekhez.
De előbb kezdem az elején. A Miszter elnevezésű helyen indítottam Timivel, VadKancho Petivel és Ócsival. A Miszterben az emelet már este 6kor dugig volt sharpskinekkel meg a szokásos Miszteres fejekkel. Békés ivászatunknak az vetett véget amikor az egyik skinhead srác az egyik sörpadon való táncolás után valahogy ráesett egy pohárra, az összetört és egy csajnak megvágta az ujját de olyan durván, hogy dőlt belőle a vér. Az emeletet lezárták, mi meg Ócsival nagy hévvel elindultunk a HÉV felé (bocs, ez kihagyhatatlan volt :-) ). A Véres Likhez közeli éjjelnappali előtt Pant tornyosult fölénk, kezében egy egységnyi sörrel. Követtük példáját és miután fogyasztottunk a pöcsfagyasztó hidegben, levonultunk a Likba.

Mikor odaértünk, az Anti-Fitness Club játszott. Lehet hiba volt az estet úgy cuzámmen emocore bulinak ítélni? Anti-Fitnessék saját bevallás szerint punk-hardcore zenét játszottak, ez megfigyelésem szerint abban merült ki hogy minden szám ugyanolyan volt (tikká tikká). A punk srácok meg nyomták a pogót ezerrel, arra tippelek hogy ők lehettek a zenekar népes baráti köre. Vagy nem. Egy olyan szövetgfoszlányt hallottam a két szám közben hogy "haggyámá, Antit nem hagyom ki". Mindenesetre nekünk testületileg nem tetszett az AFC, úgyhogy inkább a csocsóasztal környékén ücsörögve próbálgattuk egymásra az idióta sapkámat és csocsóztunk, ahol a Pantból és belőlem álló bajnokcsapatot tönkreverték.

Csakhamar abbahagytuk a csocsózást, mert miután az AFC is abbahagyta, következett az osztrák Rino Texter. Őket nagyon vártam, mert emocore-nak voltak feltüntetve, ezen zenei irányzatot pedig igen kedvelem. Nem okoztak csalódást, szerintem kurvajók voltak. Az egész zenekar náááttyon tud zenélni, lelkesek voltak, óriási energiával játszottak. Hibátlan volt, szanaszét büntették a fejünket. Még az igen kritikus fiúknak is tetszett. Nem jöttünk el hiába. Az egyik gityós a bandában egy magyar srác (mint kederült, a zenekar kismartoni) úgyhogy kitaláltuk azt az alaptételt, miszerint minden jó osztrák bandában van minimum egy magyar tag. (Ez alól kivételt képez a Redlightsflash, ők magyar tag nélkül is istenek.)
Asszem Rino Texter alatt volt hogy befutott a Portál Fő Programozója, Titan, így társaságunk teljes volt.

Az est harmadik zenekara a szintén osztrák Rentokill. Az ő nevük ismerős volt, de még sosem hallottam őket. Ők a vegytiszta punk vonalat nyomatták, de becsületükre legyen mondva, jól és igényesen. Eljátszották a Rancidtől az Olympia W.A.-t, kb. ez volt a koncertjük csúcspontja. Ennek ellenére nem tetszett kicsiny csapatunknak. Szerintem nem volt rossz, de valahogy nem jött be. Mindenesetre volt egy jópofa ötletük, a (kötelező) állatvédős számhoz elővettek egy akusztikus gityót és előadtak egy enyhén country-s beütésű számot. A számok témájáról a magas énekes srác értekezett mindig, volt itt rendszerellenes, ahogy ő mondta, Európai "Unió" ellenes szám, állatvédős, miegymás. Már csak a szintén kötelező Bush-ellenes szám hiányzott, aztán lehet, hogy ilyet is játszottak csak nem voltam bent a teremben.
Mikor kimentünk a teremből, kint a selector épp a Thursday egyik számát rakta be, amit sokak nagy vidámságára sikerült ordítva végigénekelnem. Kurvajó az a zenekar.

Ezután az intermezzo után visszatértünk a koncertterembe meglesni a Falcongate koncertjét. Kicsiny társaságunk több tagja tapasztalt Falcongate-koncertlátogató, nekem ez volt az első. Nem is tudom, hogy maradhatott ki. Már a hangoláskor jót derültünk néhány emberen akik feltűnően Flakonék seggéből lógtak kifelé. Úgy éreztük, láthatatlan csokipuding és tejszínhab borítja az arcukat, itt került elő az "Ördi, leszophatlak?" mondat ami természetesen nem Ördit minősíti hanem azt akinek ezt a szájába adtam. Már a mondatot. Hiába, éjjel negyed egy magasságában nincs nyitva a szívcsakrája az embernek, csupa rosszindulat a beszéde és a látásmódja. Szegény Titan meg csak fogta a fejét amikor a "pudingozás" nemes virtusát utánoztam. Nade a pudingokról és csakrákról térjünk át a zenére és a monitorokra!
A zene kurvajó volt. Kezdem szégyellni magam, hogy eddig egyszer sem voltam Falcongate koncerten. Bemutatták Pistit, a basszerost, akinek egy ujja el volt törve, a kocsija meg össze. Szegény srác asszem nem volt túl boldog ettől. Küldtek számokat a Nem Mind-1 gityósának a szülinapjára, meg egy csajnak a szülinapjára, meg Ördi nagymamájának a névnapjára. Mielőtt elkezdték volna a számot, a dob felől egy mondatfoszlányt hallottam: "Akkor ez megy a nagyinak!".
Volt, aki azt mondta, hogy az énekes nagyon nagyképű, nagyképernyős, legalább 30 colos.

Falcongate után volt az Insistence, amikor is elhatároztuk, hogy ha Pogesz dobol benne akkor maradunk, ha nem, akkor hazamegyünk. Mivel Pogesznek színét se láttuk egész este, meg amúgyis, ha jól tudom, az Insistence-ben csak ideiglenesen dobolt ezért hazamentünk. Ezenkívül fáradtak voltunk és morcosak és hosszú az út, úgyhogy inkább leléceltünk.

Ne pudingozzatok és vigyázzatok a túl nagy monitorokkal!