Punk Portál - 2019. május 26.





 

2004. XI. 12-13. Prága, Milada Klub


Írta: Marc / SK
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. nov. 20. szombat - 12:16

Pénteken (12-én) indultunk a Boráros térről, egy 9 személyes kisbusszal. Elég lassan, 8 óra elteltével értünk oda. Másfél órát keringtünk Prágában, mire rátaláltunk a keresett klubra. Az épület egy squat, vagyis egy foglaltház volt. Nagyon elhagyatott, nagyon félelmetes falai vészjóslóan hatottak a társaság nagyobb részére. Mikor kiderült, hogy nincs fűtés, se áram, se víz a helyen, mi nem lepődtünk meg, valahol erre számítottunk, de a minket elkísérő lányok egy picit elborzadtak a körülményektől.
Miután le-check-oltuk, hogy majd itt fogunk aludni, és fellépni, visszamentünk a belvárosba. Tudtuk, hogy Auróra koncert van (12-én) a Rock Café nevezetű helyen, s úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, mert ott valószínűleg melegebb lehet, mint Prága utcáin. Nagyon hideg volt. 1 óra kavargás után rátaláltunk végre a helyre, ami ugyan még tele volt emberrel, de a koncerteknek már rég vége volt. Leültünk egy asztalhoz, rendeltünk, ittunk, abszintot, sört vegyesen, mindent mi kellhetett. Kb. hajnal 2- kor hívtak a Csirkepogóék, hogy most érkeztek meg a foglaltházhoz és nincs ott senki, visszamentünk… Már mi is fáradtak voltunk, így hát lefeküdtünk… Ez egy nagyon kemény éjszaka volt, (Hard days and hard nights) annyira hideg volt, hogy el sem tudom mondani. Egy percet nem aludtam, de nem is voltam fáradt reggel, mert ébren és éberen tartott az a tudat, hogy ma megyünk várost nézni. Elindultunk a belvárosba, letettük a kocsit, és irány „Prága”. Hát gyönyörű, tényleg, ezt látni kell. Az a különös hangulat, ami hatalmába kerít, amikor átmész a Károly hídon, vagy forralt bort iszogatva ülsz a Vencel téren (Ricsivel romantikáztunk), leírhatatlan. Nem is írok többet a városról, mert tényleg nem lehet visszaadni az élményt. 6 órára vissza kellett érnünk a foglaltházba, mert írt a Destyl nevezetű zenekar, aki szervezte ezt az egészet, hogy 6-tól „soundcheck” van. Visszamentünk, bepakoltunk, melegedtünk, teáztunk, boroztunk, minden olyan italt magunkba „gyűjtöttünk” ami melegített. Most mindenki megkérdezhetné, hogy lehet egy olyan helyen koncertet adni, ahol még áram sincs. Megmondom. Úgy, hogy ott a bulik benzines agregátor-ról szólnak, s ha kifogy a benzin, robogóval elugranak a legközelebbi benzinkúthoz. Azért ez durva, nem? Jöjjenek a koncertek.
Elsőnek a PNS (prágai zenekar) lépett fel, olyan 9 körül, ha jól emlékszem. Casualities- féle punkot játszanak, nekem nem stílusom, de például Ricsi meg van örülve értük. Amit játszanak, jól játsszák. Jól énekel az énekes, és igazi botrányhős alkat. A zenéjük nekem monoton, de biztos sokaknak tetszene itthon is ez az old school, ordibálós, durva muzsika.
A közönség (40-50 fős) természetesen ordibálta a szövegeket.
Másodiknak léptünk fel mi (Semmi Komoly), kb. 10 órakor. Magunkról nem fogok semmit írni, csak annyit, hogy mi jól éreztük magunkat a bulin (szerintem a közönségnek is tetszett).
S persze mikor fogy ki a benzin az agregátorból? Hát nálunk. Az utolsó előtti számot játszottuk (Last Bus), amikor elment az áram. Aztán 10 perc elteltével visszajött a fény és a hang, még eltoltuk a Hősi halált, ez volt az utolsó szám.
Harmadiknak a Destyl (prágai zenekar) lépett fel. Ezt a zenét nagyon nehéz behatárolni. Old schoolnak old school punk, de az énekes hang váltásai miatt én egy kis alteros beütéssel is jellemezném. Furcsa és őszinte zene. A zene totál punk, az ének sokszor hörgős. Jól nyomták a srácok. A közönség itt is ordította a szövegeket.
Negyediknek lépett fel a Csirkepogó. A zenekart gondolom, nem kell már senkinek sem bemutatni. Egy új taggal bővültek, Kornél személyében, aki mostantól trombitázik a zenekarban.
A közönségnek tetszett a muzsikájuk, jó hangulatot varázsoltak. Ha jól emlékszem, 40 percet játszottak.
A koncert után mi is és ők is indultunk haza hajnalban. A két cseh zenekart láthatja a magyar közönség, visszahívtuk őket februárban. Felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, jó kis utazás volt.