Punk Portál - 2019. május 26.





 

Toy Dolls interjú


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. okt. 31. vasárnap - 21:20

A koncert után a backstage-en sikerült pár mondatot váltanunk Olgával, a zenekar énekesével...

Schleki: A turnétok során ez a 10. teltházas buli.

Olga: Á, igen. Hihetetlen...

Schleki: A legújabb lemezetek címe: Our Last Album? Tényleg ez lesz az utolsó?

Olga: Nem vagyok 100%-ig biztos benne. Az viszont biztos, hogy ez az utolsó turnénk. Ez 100%-ig biztos.

Dan: Akkor miért raktatok a végére kérdőjelet? /A színpadon egy "Our last tour?" feliratú tábla szerepelt./

Olga: Ez csak utalás az albumra. Amikor elindultunk, látni akartuk, mennyire vagyunk fittek, mennyi erő van még bennünk. Öregszik az ember, itt fáj, ott fáj, elmegy a hangja... Úgy gondoljuk, hogy ha még egy turnéra mennénk, talán már nem lenne ugyanolyan jó a koncert. Szóval jobb lesz abbahagyni.

Dan: Ezt leírhatom? Hogy ez volt az utolsó? :(

Olga: Aha... De talán még lesz egy lemez, nem tudom. Egy darabig még biztos lesznek fesztivál-fellépések. 1-2 évig. De egy turné... 34 koncert, minden este egy! Ez már túl sok.

Schleki: Mi történt a régi tagokkal, és hogy találtál rá az újakra, Dave-re és Tom-ra?

Olga: Mi történt a többiekkel? Az emberek elmennek. Megházasodnak, gyerekük születik, rendes melót szereznek, megunják a turnézást... Dave egy barátunk, dobokat készít, még Marty-nak, az elődjének készítette el a hangszerét. Tommy Goober a road-om volt, amikor a Dickies-ben basszusoztam. Ő cserélte a húrokat, meg ilyenek.

Schleki: Mi lett Reb-bel, aki a gitárosotok lett volna?

Olga: Áá, Reb! Nagyon rendes gyerek, csak hát túl nagy volt a távolság. Elrepülni Frankfurtba, próbálni, aztán visszarepülni Londonba... Dave északon lakik, szóval utána elmenni Észak-Angliába... Ide, aztán oda, aztán ide... /Mutatja./ Elviselhetetlen.

Schleki: Vonzódsz a kövér emberekhez? Mindig kövérek a zenekar tagjai.

Olga: Mellettem mindenki kövérnek tűnik. /röhögés/ Ja, asszem ez jó dolog, mert így még soványabbnak nézek ki.

Dan: De ez nem direkt van így...

Olga: Igen. Tommy-val úgy voltam, hogy ha Reb-bel nem mennek a dolgok, akkor megpróbáljuk őt. És végül Tommy-val jobb volt.

Dan: És ő hol lakik? Angliában, ugye?

Olga: Dave Lancaster-ben lakik északon, Tommy Norwich-ben, dél-keleten, én pedig Londonban.

Schleki: Nem Durham-ben?

Olga: Nem, már nem. Két éve Londonban élek. Három.

Schleki: Beszéljünk egy kicsit az új lemezről! 4 bonusz track van rajta...

Olga: Nem, csak kettő.

Dan: Tényleg? Egy weboldalon hallgattunk részleteket a lemezről, és ott négy volt.

Olga: Nem, csak kettő van.

Dan: És mi van a másik kettővel?

Olga: Attól függ, mit veszel bónusz track-nek... A két bónusz a Yul Brynner és a Tony Talks Tripe.

Schleki: Miért vettétek fel újra a Yul Bryner-t?

Olga: Nem igazán tetszett az eredeti felvétel, és a weboldalunkon is sokan kérték, hogy vegyük fel újra. Ez igazából nekik készült.

Schleki: Miért nem készült soha igazi Toy Dolls videóklip?

Olga: A klipek sokba kerülnek, erre nem volt pénzünk. A kiadónk annyira kicsi, erre nekik sincs pénzük. A videók - sőt, még a lemezek is - csak másodlagosak számunkra. A legfontosabb az élő koncert. A lemezt a turné promóciójaként készítjük, nem a lemez reklámozása miatt turnézunk. Fordítva van.

Schleki: Gondolkoztatok már a dolgon? Klipkészítésen?

Olga: Nem igazán. Nincs klip, nincsenek új lemezek, nem játsszák a számokat a rádióban, 10 évig nem csinálsz semmit, aztán... /mutat kifele/

Dan: Mindenki ismeri a számokat!

Olga: Ezért is nem árulunk pólókat, csak a koncerteken. Az emberek megveszik, ez így sokkal különlegesebb. Azoknak, akik eljönnek a koncertekre. Legalábbis mi így gondoljuk. /Úgy látszik, Olga nem járt még a Headbanger-ben. :)/

Dan: Érkezett már felkérés rajzfilm készítésére a számaitokhoz?

Olga: Nem, de jó ötlet. Jó lenne.

Schleki: Tehát most már Londonban élsz. Mit csinálsz a Toy Dolls mellett?

Olga: Kb. 1985 óta ez megy: próbák, lemezírás egy évig, próbák, felvétel, turné. Ez megy azóta folyamatosan, nem nagyon volt szünet. De adok gitárórákat, és néha szerepelek TV rekámokban.

Dan: Kiket tanítasz? Bárkit, vagy csak spéci embereket? Ha felhívnálak, hogy taníts, lehetne róla szó?

Olga: Aha.

Dan: Oké, akkor tanítasz?

Olga: Ma este szívesen, de...

Dan: Nem, nem. Heti kétszer kirepülnék Londonba... :)

Olga: Egyszemélyes órákat tartok, de most egy ideje nem, a turné miatt. De persze, átlagos embereket tanítok, különböző korosztályokból. 6-tól 70-ig.

Dan: Van különleges tanítványod? Zenekarból?

Olga: Aha, van pár különböző zenekarokból, de neveket nem tudnék mondani. De valóban volt pár különleges: helyes lányok! /kacaj/

Schleki: Az utolsó kérdés: van most másik projekt, amiben játszol?

Olga: Az Adicts-en és a Dickies-en kívül (velük játszottam mostanában), talán... még nincs semmi tervbe véve, de talán beszállok egy másik zenekarba. Még nem tudom, hova.

Dan: Egy régi '70-es zenekarba?

Olga: Lehetséges, igen. De ott basszusozni fogok, nem akarok gitározni.

Dan: Ezekben a zenekarokban is basszusoztál...

Olga: Igen. 26 éve csak a dzsi-dzsi megy, kezdem unni. Nagyon szeretem, de most már valami mást akarok csinálni. Igazából én basszusgitáros vagyok, soha nem akartam gitáros lenni... vagy énekelni.

Dan: Eredetileg basszusgitáros voltál?

Olga: Igen.

Dan: Elég kár... :) Gitároznod kell és énekelni.

Olga: Igen. Gitározom, semmi basszus. És utálok énekelni! /röhögés/ Tényleg!

Dan: A zenekarod azért szereted?

Olga: Ja, persze, szeretem, nem csinálnám, ha nem szeretném. Szerintem elég egyedi.

Dan: Igen, az.

Olga: De nem tudok énekelni... Utálom. És a barátnőm is utálja, ha énekelek.

Schleki: Tehát van barátnőd... Kínai?

Olga: Nem, nem kínai. Japán.

Dan: Oké, köszönjük.

Olga: Köszi. Kösz, hogy eljöttetek.

Dan: Jaaa, és persze üzenhetsz a magyaroknak! /kackac/ Mindig az utolsó kérdés! Ha nem akarsz, nem kell!

Olga: Köszönet mindenkinek, hogy ennyi ideje itt vannak... Asszem '97 óta nem játszottunk Magyarországon. Köszönjük, hogy ennyire hűségesek vagytok. Nagyon-nagyon rendes emberek vagytok!

Köszönjük!