Punk Portál - 2019. augusztus 26.





 

2004. X. 30. A38, Kultiplex - Toy Dolls, Ska Meeting day 2


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. okt. 31. vasárnap - 19:22

Végre egy olyan este, ami után tényleg elégedetten jöttem haza, és azt mondhattam, igen, ez kurva jó buli volt! Ráadásul dupla...

Jó korán kimentem a hajóhoz, mert Porn-tól be kellett szereznem a diktafont (köszönet érte!), meg szereznem kellett plusz egy jegyet (sikerült:), Vikingtől kaptam a PunkFTP részére egy rakás mp3-at, meg Schlekivel meg kellett beszélni az interjúkérdéseket. Már gyülekeztek a népek, idősebb arcok, tarajosok, totál ismeretlen mindenki. Az egész bulin kb. 10 embert ismertem (a Bankrupttal együtt), és közülük talán 2-3 ember volt, aki pénzért ment be. Ellenben voltak rockerek, sok őspunk, többen a 10 éves gyereküket is hozták. Plusz fiatal srácok, _mind_ Toy Dolls pólóban. A merch pult elég kihalt volt, minden elfogyott már korábban állítólag, így az új lemezt sem lehetett kapni. Volt 2 fajta póló (nem túl fantáziadús design-nal), 3500-ért. Ezt persze vették, és egyből magukra is húzták a rajongók (grat!). Leszakadt punkok nem igazán érkeztek, bár így is volt benn pár tökrészeg tarajos. Nagy kár, hogy a "színtérről" szinte senki nem jutott be erre a bulira. BankruptNa, vissza a bejárathoz! Megdumáltuk a dolgokat, a fotósok megkapták az instrukciókat, majd motozás után be is jutottunk. Nagyon profi volt az egész szervezés, látszott, hogy egy nagy cég csinálja. A teremben szólt a Living End első albuma, az emberek gyülekeztek. Percre pontosan 9-kor intróval kezdett a Bankrupt zenekar. A kb. 35 perces koncert elég szépen be volt gyakorolva, mindent profin adtak elő. Többnyire az új lemez számait játszották, pár régivel (pl. Listen, Bridges of Novi Sad) fűszerezve. A Yumi Yumi koncertre betanult Kabuki Girl kapóra jött, mivel Olga a japán csajszikra bukik, szóval ezt most is előadták. Játszottak 2 NOFX feldolgozást is, ezeket láthatóan szinte senki nem ismerte. 5-10 rocker pogózgatott elől, mi Csabeekával és Hans-szal nyomtuk az idióta táncot (csirkepogó, diszkós mozgás, stb.) mellettük, és leginkább röhögtünk a közönségen, elég szánalmasan néztek ki a hosszúhajú rockerlányok, és egyéb tagok, akik nyomták a dance-t. A hangzás természetesen tökéletes volt, nem is vártam mást, ez Toy Dolls alatt is megmaradt, minden kurva jól szólt, és mégsem süketült meg az ember.

színpadA szünetben a Living End lemeze ment tovább, és sűrűsödött a tömeg. A terem dugig megtelt. Nagyon élveztem az átvezető zenét, táncoltam, énekeltem a sok bamba ember között. Csajozással is próbálkoztunk, a "Te szereted a Toy Dolls-t?" sikeresnek tűnt. 25 perces volt a szünet, mivel a 10 órás kezdést is halál pontosan betartották. Aztán elhalkult a zene, és elkezdődött az új lemez intrója, a Final Countdown alternatív verziója (idióta sípokkal előadva). Érkezett a dobos, a basszgitáros, majd Olga, aki nem sokat változott az évek során. Elkezdték az első számot, én meg a tömegbe vetettem magam. Elég nagy pogó vette kezdetét, kb. a terem harmadáig ugrándoztak, lökdösődtek az emberek. Néhány bodysurf próbálkozás is volt, de mivel korlátot raktak a színpad elé, ez kicsit nehezebben ment az átlagosnál. Persze a Krisztus-pózon senki nem tudott túllépni. Rájöttem, már nem '97 van, amikor simán végigpogóztam egy egész koncertet, egy szám után már hátrébb álltam pihenni. Kb. másfél órát játszottak, a legtöbb nagy sláger szerepelt. Sok látványelemmel gazdagították a bulit, igaz ezek egy részét már ismertük.Olga Olga a basszeros nyakában, a szokásos gitárpárbaj (új szerzeménnyel), Olga fejjel lefelé gitározik a basszgitáros nyakából lógva... A színpad jobb oldalán egy papírbábu állt végig, mint megtudtam, ő Yul Brynner személyesen. A Lambrusco Kid előtt egy hatalmas Lambrusco feliratú pezsgőből pukkant elő egy csomó konfetti, a Firey Jack előtt Olga ördögszarvval és szikrázó vasvillával érkezett. Nagyon jó érzés olyan koncerten tombolni, ahol ismeri az ember a számokat!! Ilyen manapság ritkán történik meg velem. Talán 1-2 dalt játszottak az új lemezről, amúgy végig slágerparádé ment. A közönségénekeltetés nem volt túl sikeres, a refrének első sora után általában nagyon elhalkult a tömeg. :) Azért az látszott, hogy szinte mindenki ismeri a számokat. Amiket tuti játszottak: Tommy Kowey's Car, Firey Jack, Idle Gossip, Back In '79, Alecs Gone. Az első ráadásban egy szám után levonultak, de biztos voltam benne, hogy még vissza lehet őket tapsolni, mivel a Nellie The Elephant még nem volt. TommyÉs tényleg ez következett, majd a Glenda And The Test Tube Baby. Két spéci számot is hallhattunk, az egyik az I've Got Asthma, ami csak egy betiltott 7''-en jelent meg, és az Olga I Cannot, ami a dupla CD-s válogatáson szerepel, és nagyon vicces. Ezt szinte senki nem ismerte. Rohadt meleg volt, mindenki izzadt rendesen, a koncert végére a pogó is már csak lagymatag lökdösődésbe ment át. Egy bátor fotós a többmillás gépével az egyik gyerek nyakából fényképezte az embereket, majd az egész építmény összeomlott, és mindenki elfeküdt a földön...
Összességében azt lehet mondani, hogy rohadt jó koncert volt, bár az előzőekhez képest sok újdonság nem volt benne, és kicsit azért lehetett érezni, hogy Olga már nem mai gyerek. Többször meg is jegyezte, hogy túl öreg már ehhez. Nem véletlen, hogy ez az utolsó turnéjuk... (lásd az interjút)

A koncert után rohantam ki a kocsihoz a diktafonért, visszafele volt igazán érezhető, mennyire felmelegedett benn a levegő. Átverekedtem magam a kifelé tartó embertömegen, majd Schlekivel átmásztunk a színpadon, be a backstage-be. Itt még nem jártam, azt kell mondjam, elég király! Leültünk, váltottunk pár mondatot két Rockinformos kollégával, majd készítettünk egy rövid interjút Olgával. Nagyon jó fej volt. A beszélgetés előtt ő hozott nekünk inni. :) Utána kiment a színpad szélére, és vagy fél órán át autogramot osztott, és fényképezkedett.

Irány a Kulti! Kis közértezés után (a szerzemény 1 tábla Piros Mogyorós, és egy újabb Pihekígyó:) be is mentünk. Itt is találtunk pár ismerőst. A PASOundsystem legvégét csíptem el, kicsit unalmasnak találtam. De aztán érkezett a francia Massa Sound System, ami fenomenális volt!! Egyből visszatért a reggae tábor feeling, Jamaika, sunshine, szín józanul kb. 3 órán át táncoltam. Dancehall-t, reggae-t nyomott a DJ, két gyerek raggázott rá. Elvileg egyikük francia, a másik arab, de olyat is hallottam, hogy izraeli. Tökmindegy, nagyon király hangulatot csináltak, fél óra után már dugig volt a terem. A buli közepe táján áttértek a gyors, pörgős dancehall slágerekre, nagyon király volt! Az este folyamán másodszor is kurvára leizzadtam. Egyébként azt is megtudtam Áfonya segítségével, hogy egy negyedik embernek is igen fontos része volt a produkcióban, a keverőnél állt, és ő nyomta az egészre az effekteket. Jól végezte a dolgát. Aztán hajnalban a Massa után érkezett a Gimmeshot. Hip-hop-ban annyira nem vagyok otthon, szóval egy idő után a kertbe, majd haza távoztam.

És hogy mi történt a második Pihekígyóval? Szegény elolvadt a zsebemben, majd péppé zúzódott. Megkóstoltam, kurva szar íze volt... Többet nem veszek! :)