Punk Portál - 2019. augusztus 26.





 

2004. X. 6. Kék Yuk - Over My Dead Body, Pipedown


Írta: Mansiz
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. okt. 15. péntek - 09:14

Mező napokkal a buli előtt megkért mindenkit, érkezzünk meg 8-ig, mert pontosan kezdenek. Jó barátokhoz illően - kis sörvásárlási kitérő után - 8-kor beléptünk a kapun. Hamaros kezdésre utaló jelek teljes hiánya. Koncertteremben káosz, cuccok mindenfelé. Az idő egész jónak volt mondható, így kiültünk iszogatni, beszélgetni.
Több mint egy órás csúszás után kezdett a Semmi Komoly. Sajnos még nem volt valami nagy hangulat (Keksz mondjuk már ekkor üvöltve kommentálta a történéseket). A közönség behúzódott a terem végébe és bátortalanul tapsolt számok után. Hold X True-t elbeszélgettem a friss levegőn. Leginkább a Redlightsflash-t vártam. Azt a téves információt kaptam mindenkitől (akiket megkérdeztem), hogy a következő banda a Pipedown lesz. Így mikor hallottam, hogy megy a koncert, gondoltam fent maradok még 1-2 szám erejéig, aztán lemegyek.
Mikor így tettem, rossz érzéssel tapasztaltam, mégis az osztrák Redlightsflash a soron következő. Úgy egy éve játszottak Vörös Yukban, akkor sokkal többen voltak rájuk kíváncsiak, ezúttal lehet talán fogni a szerdára... Nekem most is nagyon tetszett; szimpatikus, mosolygós, közvetlen srácok, lendületes punk zene. Koncert vége felé egy szám elején elszállt az egyik erősítő. A gitáros segítségére egy Pipedown tag sietett, a többiek impróztak valamit, a probléma elhárítása után folytatták. Az énekes srác vigyorogva osztotta meg velünk, ez volt a leghosszabb szám, amit valaha is játszottak.
Pipedown-t is láttam már egyszer Bécsben, akkor az Anti-Flag és a Darkest Hour előtt játszottak. Mivel arra a bulira betegségem nyomta rá a bélyegét, kíváncsi voltam, milyenek is lehetnek normális hangulatban hallgatva. Ez most sem derült ki, mert közben elbaszták egy kicsit a kedvem. De még így is élvezni tudtam a koncertet, szal nem lehet velük baj. Kicsit még sajnáltam is őket, mert nem igazán találtak a poénos kontaktusfelvétel-kísérletek.
A külföldi punkok után következett a sokak által (általam nem) várt Over My Dead Body Californiából. 1 kezemen meg tudnám számolni a szívemhez közeli sxe oldschool hardcore zenekarokat. Nem az én stílusom, ezért okoskodni sem fogok. Nem is lenne helyénvaló, elvégre a Trialt sem láttam egyszer sem. Nem szenvedtem különösebben, csak ez nekem nem igazán jelent semmi különöset. Az énekes egész jókat beszélt számok között. Nem jött a sablon unity-dumával, csak figyelmeztette a kedves hardcore közönséget, hogy egy punk buliban se érezzék magukat felsőbbrendűnek, mert nem azok. Kicsit szomorú voltam, mert van tippem pár első sorban üvöltöző emberről, hogy még csak fel sem fogták. Ahogy figyeltem, jónéhány embernek feldobták a napját/hetét. Azt hiszem, ma este minden jelenlévő talált magának olyan zenekart, ami miatt boldogan indult haza. És ez a lényege egy koncertnek. Szerintem. Najó, igazából nem. Hanem az, hogy minden zenekartól boldogan induljak haza. Le sem vagytok szarva!