Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2004. IX. 4. Kék Yuk - Bluekilla


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. szept. 5. vasárnap - 18:36

A pénteki piázás után szombaton ébredés után totál belassulva éreztem magam, és ez estig sem sokat változott. A Vörös Yukba szervezett hardcore bulin nem vettem részt sajtójegy hiányában, így a Kékben kellett elfoglalnom magam egész este. Este 10-re volt kiírva az első zenekar, így még bőven volt idő a kezdésig. A közönség kb. a várt elemekből állt. Rengeteg fiatal lány (csajoknak ingyenes volt a buli), pár ska-arc, aztán kb. ennyi. Kezd tényleg kellemetlen lenni, hogy '88 előtt született csajokkal alig találkozik az ember, de volt, aki még nem múlt el 14 sem... Lehet, hogy a mi időnk már leáldozott?

Az öt meghirdetett fellépőből három maradt, ennek is volt köszönhető a késői kezdés, gondolom. A Boogie Mamma nyitotta az estét, és természetesen ma sem maradtunk érdekes színpadi elemek nélkül. Már kezdéskor feltűnhetett, hogy a legtöbben a jól megszokott csíkos póló helyett kockásat, vagy minta nélkülit választottak. "Kinek kellenek a csíkok?" harangozta be a koncertet Dávid. Aztán persze kiderült, nem ilyen egyszerű a dolog. A zenekar lelkesebb tagjai ugyanis új pólóval készültek, félmeztelen testükre ragasztották fel szigszalaból a csíkokat. :) A koncert során megtudhattuk, milyen hasznos is ez a ragadós eszköz, a koncerttermet pl. le lehet választani vele, így az emberek csak befele tudtak áramlani, kifele nem. A pogózók számára a sarokban alakított ki Dá egy kisebb területet, de mivel mindenki kultúráltan táncolt, ide senki nem került. Neked is kötözött spárgát anyukád a kesztyűdre, hogy el ne hagyd? Most a biztonság kedvéért a mikrofonra került szigszalag, hogy az énekes el ne veszítse. A koncert további részében beindult a "nagy ragasztgatási láz", mindenkinek volt legalább egy kisebb csík a fején vagy a karján. :) Szóval show-ban nem volt hiány. A koncert során nagyjából az ismert számokat hallottuk, emlékeim szerint talán egy új hangzott el, amit eddig nem ismertem. Azt hallottam, talán lesz valamilyen zenei felvételük végre? Kíváncsian várom!

A német Bluekilla kezdése előtt elég sok idő telt el, közben ska-slágerek szóltak, ezekre lehetett (volna) táncolni. Aztán kezdődött a koncert. A dajcspankot alapból nem kedvelem, de ska-ban azért vannak jó német zenekarok. Ennek ellenére túl sokat nem vártam a Bluekilla-tól. És nem is kaptam. A kinézetre nem adtak sokat, azért egy-két ruhadarabbal (pl. kalap) utaltak a ska stílusra. A felállást nem nagyon figyeltem, hagyományos ska zenekar fúvósokkal. Nem volt rossz hangulatú a buli, láthatóan sokan élvezték, táncoltak az emberek, néhányan énekelték is a számok szövegét. Mégsem volt semmi extra az egészben. Egy elég átlagos ska-koncertet adtak. Továbbá nem tetszett, hogy túl sok feldolgozást, átdolgozást játszottak. Régi pop-slágerek ska-sítva. Nyomták a Tequila-t is, persze Bluekilla-t énekelve. Mi a régi szép idők emlékére maradtunk a Bonaqua-nál. :) Tanítottak nekünk egy öt lépésből álló táncot, guggolni kellett, meg forogni, meg hasonlókat. Szóval jó volt, elvoltunk, táncoltunk, de nem hagyott bennem túl mély nyomokat a zenekar.

Sokan elhúztak a Ska-hecc kezdése előtt, pedig most végre rendesen szóltak a cuccok, és a szövegekre is oda lehetett figyelni. Megállapítottuk, hogy a Kóklerhez hasonlóan túl sok mondanivaló nem lelhető fel a számokban, de eredeti ötletekkel és nagyon jó megfogalmazással mindenképp találkozhatunk a koncerteken. Mint kötelező darabot, írtak rasszizmus ellenes számot is. Hallhatunk a szerencsétlen szerelmesről a szellemvasútból, a virágárus dilemmájáról, és hasonló érdekes dolgokról. Jó kis zenekar lesz ez a Ska-hecc szerintem.

A koncertek után nem sokat pöcsöltünk, a közönség is eléggé megcsappant, indultunk haza. Benéztem még a VY-ba, de ott már senki nem volt, takarítottak. Kissé punnyadtra sikerült tehát a szombat este, de nem is baj.