2004. VIII. 4-11. Sziget fesztivál 2004.

Írta: Dan Feltöltötte: Dan Ekkor: 2004. aug. 27. péntek - 10:09

VIII. 4. szerda

Az első nap elég jól sikerült. Kiérkezésem után megszereztem a Press passomat, majd megkerestem Kekszéket. Életemben először lábbal (!) fújtam fel egy gumimatracot (nem pumpával, ez valami trükkös dolog volt), majd elkezdtünk sörözni. Meglepve tapasztaltuk, hogy idén már majdnem mindenhol lehet dobozos sört is kapni. A 0. napon állítólag még a csapolttal azonos áron (250 Ft) adták, de így mindenki csak a dobozost itta volna, 280 lett belőle. Még mindig jobb, mint a vizes lötyi. Főleg ha hideg is. Fél4-re a nagyszínpadhoz orientálódtunk, ahol a Third World nevezetű állítólag hírneves reggae zenekar nyomta. Hát, nem tudom. Volt pár egész jó számuk, de többnyire a hagyományos reggae-tól elég messze álló dolgokat nyomtak. Jimmy Hendrix szólók, idióta magas hangot kiadó szinti, közönségénekeltetés, baromságok. A hangzás sem volt valami jó, ami azért a nagyszínpadon meglepő. A Casketgardent néztük meg ez után a Hammer színpadon. Biztos királyul nyomták, de itt már tényleg végképp semmit nem lehetett hallani az egészből, csak valami massza jött le a színpadról, pedig a gitárosok keze kurva gyorsan járt... Az utolsó számban vendégszerepelt Jakab Zoli is. Gondolom faszán nyomta, de a hangját alig lehetett hallani. Elég nevetséges, hogy egy állítólag világszínvonalú fesztiválon egy geci nagy sátorban ennyit tudnak kihozni a cuccból. Vagy direkt csak a főzenekar szólhat jól? Fogytak a sörök, Keksszel beindult a "csajozás". Rengeteg csinos lány mászkált az utakon, balszerencsénkre a megszólítottak nagyja külföldi volt. Nem baj, készült elég sok kép. Az este folyamán sok helyes csajjal beszélgettünk... Szegények. :) A Talentumon nyomta a New Fight, belenéztünk. Megjelent pár hardcore fiú és lány is. Pár perc után indultunk tovább a Zöld udvarra, ahol Abbéék nyomták. Elsőként a Csók és Könny. Itt a punkok gyűltek össze. Közben pár fiatal lánnyal is összefutottunk, akik Kekszet ismerték valahonnan. Őket szórakoztattuk, élveztük a koncertet, részegedtünk. Aberrált drótnélküli mikrofont kapott, így fel-alá rohangálhatott a tánctéren, nagyon hatásos volt az előadásmód. Schleki és Abbé maradt a színpadon, kezdődött a Yellow Spots. Mióta legutoljára láttam őket, megszaporodtak rendesen, főleg Columbo tagokkal, Barangó pl. trombitán nyomja a bandában. A színpad egyébként a tavalyinál jóvan nagyobb, de még így is a legkisebbek közé tartozik. A hangtechnika is jobb, a hangzás minőségéről nem igazán tudok nyilatkozni, nem figyeltem eléggé. A Pet Shop Boys-t csak elvonulás közben hallottam fél füllel, de nem győztek meg róla, hogy a nagyszínpad felé kéne indulnom. :) Inkább Cannibal Corpse-ra mentünk, aminek a legutolsó számának legvégét sikerült elcsípni... Majd legközelebb! A továbbiakban maradt a piázás, hatásos volt a dobozos sör. Táncoltunk az Arany Ászok sátornál rockslágerekre, majd a táncpartner hölgyek távozása után a Wan2-nál buliztunk tovább. Ennyi. Hajnalban haza. Az este rekordja az 1991 januárban született punk lány Böiler kitűzővel, aki egyedül mászkált a Szigeten.

VII. 5. csütörtök

Kb. 5 óra alvás után a telefon ébresztett, már nem tudtam visszaaludni, inkább telezabáltam magam, és indultam a Tilos rádióba. A Testi Egyenleg volt a vendég, jófejek voltak. A műsor végén azonnal rohanás a Szigetre. Csak a metróépítéssel nem számoltam... Így a Bridge to Solace utolsó 2 számát értem csak el. Igazából nem sajnálom, a Hammeren még mindig totál fosul szólt minden. Viszonylag sok rocker pogózott BTS-ék muzsikájára. Az látszik, hogy Zoli nem bírja a nagy színpadot, végig az első kordonról kifele lógva énekelt. Néha tartotta a mikrofont a népnek, de hörgésen kívül mást nem nagyon tudtak az emberek. Ami még kiderült, hogy egy nagyképű gyerek ez a Zoli. Osztotta az autogrammokat, én is kértem, erre egy nagy faszt rajzolt a papíromra. Ezt hogy adjam el az eBay-en? Amúgy a késői érkezés miatt lemaradtam a Nemérdekes és a Zagastic koncertjéről is sajnos. Elég sűrű volt ennek a napnak a programja, mentem is tovább Bloodhound Gang-re. 2000-ben láttam őket az E-Klubban, aztán később a Szigeten, akkor még élveztem a koncertjüket. Most kicsit sem. Biztos változik az ízlésem is, de amit most produkáltak, az nagyon kevés volt. Az énekes srác nem volt hajlandó énekelni semmi dallamot, csak végigbeszélte a számokat. A hangzás megint szar volt. Egyébként most már két énekes állt a színpadon, egy másik repper csávó is nyomta. Plusz produkciót sem láttam tőlük, ami régebben szinesebbé tette a programot. Nevetségesnek tartom a Fuck America, meg hasonlók énekeltetését a közönséggel. Tovább is álltam néhány szám után. Bahia, Deadbeats. Kb. 1 év hallgatás után léptek fel újra. Nagyon sok ismerős arc jelent meg, akik kicsit sem erre a zenei stílusra vannak rákattanva. De az látszott, hogy nagy a baráti társaság. A múltkori koncerthez képest nagyon kevesen voltak, de azért a buli végére pár tarajos nekiállt pogózni. Nagyjából a megszokott számokat játszották, de a felállásban sok újdonság volt. Bevettek egy másodgitárost (asszem ex-Dawncore vagy -Newborn tagot), belőle semmit nem lehetett hallani, a dobos az ex-Alvinos Kisbéres kurva jól nyomta. Továbbá fújt két PASOs és egy ex-PASOs, és az ex-Csalez, jelenlegi PASOs Dávid állt a szinti mögött. Az mondjuk kicsit gáz, hogy mint session-zenészek szerepeltek, de ennek semmi köze a zenéhez. A koncert végén KRSA-val elnyomták a megszokott reggae-s számot, ez tetszett is. :) Az este 8-as dátum kritikus volt, mivel 4 helyen kellett volna egyszerre lenni. Ha már ott voltunk, megvártuk a Boogie Mamma kezdését. A szokásos formát hozták, Dá mint amőba, állábakkal és fejre húzott pólóval énekelt egy számot. Ez után valamiféle dinoszauruszos téma következett, de ezt már nem tudtuk megvárni, Keksszel átmentünk a Tálentum-hoz Honeyball-ra. Ez volt szerintem az eddigi legsikeresebb koncertjük. Érkezésünkkor is elég sokan voltak már a nézőtéren, de a koncert végére dugig megtelt a rét, szállt a por a sok táncos láb alatt. Nagyon nagy koncertet adtak. Sokat dobott az amúgy sem rossz színpadképen a magukkal hozott két táncoslány, akik végig a színpadon rázták. :) A végén vastapsot kaptak. Hajrá Honeyball! A másik két 8 órás buli a Zöld udvaros SAY és a Hammeres Blind lett volna. Rohanás vissza a Bahiára Wickedára. Az első lemezük van meg, azt nagyon szeretem. Sokat vártam a koncerttől, de sajnos megint csalódnom kellett. Alig pár dal szólt erről a lemezről, a többi meg már közel sem volt ska. Valami basszusalapú funky, vagy fogalmam nincs, mi volt... Nem tetszett sajna. A háttérben vetített természetfilmek viszont nagyon szépek voltak. Elindultunk az Afrika falu felé, amit idén átköltöztettek a Világzenei nagyszínpad mellé. Út közben letértem Busta Rhymes-ra. Dugig volt az egész terület, nagyon durván. Csak pár számot néztem meg, tetszett, lassan már hip-hop-os is leszek? :) Mondjuk az ilyen hadarós nagyongyors rappes témákat nem hallottam. Busta egy jointra is rágyújtott a színpadon, ehhez azért egy kis bátorság biztos kellett... Ezt követően eredeti uticélomhoz indultam, ahol El Condorsito nyomta, akit a reggae táborból már ismertünk. Ellötyögtünk itt vagy egy órát, de sajnos az élő zenekaros koncert sokkal jobb volt. A srác Gárdonyt is szóbahozta, ekkor boldogan üvöltöttünk, hogy mi ott voltunk! :) Mystery Gang sajna kimaradt, viszont az este folyamán 2 lángost is teszteltem. Nem voltak a legjobbak, de legalább kurva drágák. :) Az egyik helyen csináltak lekvárost is, de a sima árának duplájáért, így már nem éri meg. Tavaly majdnem ugyanannyi volt, mint a sima. A továbbiakban kb. 2x körüljártuk az egész Szigetet, majd mivel semmi érdekeset nem találtunk, és józanul sokkal kevésbé élvezetes az egész, lefeküdtem aludni. Reggel 6-kor néhány betépett fiatal gyerek ordibálásait kellett hallgatnom, majd 8 kürül jöttem haza.

VII. 6. péntek

A pénteki napra elég erősen rányomta a bélyegét a rossz hír, hogy a törökbálinti robbantásban a baráti társaságunk egyik tagja is elhunyt. Ezek után nem túl nagy kedvvel indultam ki a Szigetre. Program sem volt túl sok, így továbbra is azt teszteltem, milyen a Sziget józanul, koncertek nélkül. Nem túl jó. :) Az Auróra végére jutottam be a Hammer-be, rengetek szakadt rocker zúzott és csápolt. Megállapítottam, hogy a zenekar tagjai nem épp mai gyerekek, és nem is túl szépek. Este 8-tól kezdődött a Zöld uvarban az egyetlen értelmes program, már korábban odamentem, össze is futottam sok ismerőssel. A Nesze már hangolt. Pontban 8-kor kezdték el a koncertet, amit fél perc néma csend előzött meg. Még mindig ők a kedvenc zenekarom, szóval az első sorban állva ordítottam. Újdonság volt egy Vision feldolgozás, amúgy a megszokott remek slágerekre lehetett tombolni. Ezt nem sokan tették meg, viszont a nézőszám folyamatosan emelkedett. A koncert végére hagyták az ...és az élet megy tovább című számot, ami kísértetiesen illeszkedik a megtörtént eseményekhez. Javaslom a szöveg tanulmányozását és az abban foglaltakon való elgondolkozást. Másodikként a Semmi Komoly játszott, ők is egy megszokott jó bulit nyomtak le, több táncossal. Szállt a por is rendesen egy idő után. Régi és új számok is előkerültek... A tHE sNOBS zárta az estét ezen a színpadon. Vannak slágerek, amiket nagyon szeretek, amúgy engem nem hat meg különösebben ez a zenekar. Az új énekeshölgy hangja szerintem nem olyan jó, mint elődeié, és a szövegek is megkérdőjelezhetők itt-ott. Ági basszusgitárjátéka viszont mindenképpen kiemelkedő. Sajnos ezekkel a koncertekkel egyidőben játszott a holland Beef, állítólag nagyon király volt. Majd legközelebb... A továbbiakban szinte semmi nem történt, kóvályogtunk egy csomót, lángosoztunk. A mozizás mellett döntöttem, de végül hívtak, és tovább folytattam a mászkálást. Roni Size-ra kíváncsi lettem volna, de a Wan2-ba sajnos egyáltalán nem lehetett beférni. Hétvégere való tekintettel rohadt nagy tömeg volt mindenhol. Indultam tovább, majd az Arany Ászok diszkósátornál kötöttem ki újra, ahol rock és hip-hop slágerekre tomboltunk egy nagyot. Józanul is egész jól ment a dolog. Láttunk egy srácot Playboy dizájnú pólóban Gayboy felirattal. :) Fél3-ra pedig a Hammer-be mentem Prosecturára, ami nagyon király volt, üvöltöttem a szöveget, ahol csak tudtam. Mellettem egy kb. 10 éves lány énekelte vidáman, hogy "remélem, hogy fazonra van nyírva a pinááád". :) Visszanéztem a Grundeszligára, hátha van még ott valaki, de nem volt. Útközben megtekinthettem, amint egy InKal-os egy részeg srácnak akkorát basz le, hogy elterül a földön. Nagyon durva volt. Talán nem kellett volna a kocsijukra csimpaszkodni. Csak azt nem értem, mi élvezet van egy kigyúrt gecinek egy vékony részeg srácot úgy pofán baszni, hogy törnek a csontok. A gyerek nem kelt fel egy darabig, ott próbálták összeszedni. Én fejcsóválva sétáltam tovább. Hajnal 4 fele feküdtem le, és egész jól tudtam 9-ig aludni. A szomszédban végig ment a techno zene, erre és az iszonyat melegre ébredtem.

VIII. 7. Szombat

Eddig bírtam az adott nap után megírni a beszámolókat, innentől kezdve már nem volt rá időm, szóval a továbbiakban csak az emlékezetere hagyatkozhatok...

Szombaton korán kimentem, de a Talentumon fellépő NemMind-1-et így is lekéstem, így inkább egyenesen a Hammerbe mentem (erre jó a hátsó betonút, amit amúgy nagyon ritkán vesz igénybe az átlag Szigetlátogató), és elértem a Mantra végét. Érdekes volt. Azért én nem nevezném hardcore-nak ezt a zenét, és a Krsna mondanivalóval sem tudok azonosulni. Épp arról énekeltek, milyen rossz a gyereknek, akit abortál az anyja. Végülis igazuk van, de meg kéne nézni a másik oldalt is... Párszor körbejártam, de nem találtam ismerősöket. Szembesültem viszont egy Barackca tetkóval, amit igen amatőr módon varrtak az egyik srác hátának bal oldalára. :) Fürgerókalábakra megérkeztek a haverok is. Korábban kaptam ajándékba egy nagy köteg reklámmatricát, a koncert ezek elszórásával, majd a maradék emberekre ragasztgatásával telt. Jól elvontunk bőven 20 feletti kölykök ezzel a színvonalas játékkal. Közben találtunk pár igen csinos kislányt, őket is szórakoztattuk egy darabig, nem örültek neki különösebben. A koncertről túl sokat nem tudok mondani, szokásos FRL koncert volt, a sátor szinte dugig, elől biztos tomboltak az arcok. Én csak az ismert számok szövegeit énekeltem ex-évfolyamtársaimmal. Kaptam sört, aztán Macskanadrágon kisebb megőrülés következett, a már megszokott egymáson hempergés, rohangálás, 5-10 éves gyerekek színvonalát idéző baromkodás, sör egymásra borítása, stb. Elég gyorsan nagy kör alakult ki körülöttünk. A Macskanadrág biztos jó volt, de annyira nem izgatott. Most láttam a képeken, hogy Garfield feketére festett körmökkel, rajtuk kis halálfejekkel pengetett. Gusztusos. :) Ramones Mánia no comment, alapból nem szeretem különösebben a Ramones-t, a Junkies-tól meg hányok, szóval már rég továbbálltunk volna, ha nem esett volna az eső. Szerencsére elég gyorsan alábbhagyott a dolog, szóval indulhattunk utunkra. Annabarbi kimaradt, nem vagyok elég érzelmes ehhez. Ellenben kemény vagyok, ezért a Nagyszínpad felé indultunk, ahol az In Flames nyomta. Először azt hittem, jól szól, de aztán összefutottunk Jakab Zoltán kollégával, és felvilágosított, hogy nem is. Tényleg. Kurvára torz volt, túl volt vezérelve, főleg a mélyek. Amúgy eléggé tetszett a dolog, arra is fény derült, honnan lopta az Undying az ötleteket. Azért utóbbi zenekar jobban tetszik, és nem állnék nyugodtan egyhelyben a koncertjükön. A Szigeten mindig menni kell, szóval néhány szám után továbbálltunk. Wan2 színpad, Dubians. Francia dub zenekar, a honlapjuk alapján kicsit pörgősebb cuccra számítottam, mint amit kaptunk. Főleg belassult, fuvolával (asszem) vegyített dub szólt, csaj énekkel és rengeteg zöld fénnyel. A közönség soraiban meg zöld füst szállt. :) Ezt is elég gyorsan meguntuk, állítólag távozásunk után kezdtek el jobb dolgokat játszani... Na mind1. Dub után reggae, a Világzenein a világ állótólagos legjobb reggae zenekara (DJ Nesta mondta a Radio Café-n aznap), a Misty in Roots játszott. Kezdtem elhinni azt a tézist, hogy a reggae-t csak részegen tudom élvezni, semmi érdekeset nem találtam a belassult slágerekben. Inkább szórólapoztunk, ittam más piáját, dumáltunk, ilyesmi. Aláfestő zenének elment az angol banda. Az este folyamán kb. 200 forintból sikerült elég kellemesen berúgnom, ebben segítségemre voltak társaim és az asztalon maradt sörmaradványok (punkok vagyunk, neeem?). Újra az Arany Ászok sátrában kötöttünk ki, táncoltunk a béna rockslágerekre, nyomultunk 2 nagyon vagány külföldi csajszira, akik persze végül otthagytak minket. Kinn meg többnyire esett... Megállapítható, hogy a DJ nagyon béna volt, egy este alatt is ismételte az amúgy is szar számokat. De persze mindet végigénekeltem, ekkor kezdtem el teljesen berekedni.

VIII. 8. Vasárnap

Megint korán kellett érkezni, mivel fél5-kor kezdett a Blood Is Fire a Wan2-n. Sikerrel befutottam időben, és a rohadt nagy melegben megtekintettem a koncertet. Király volt. Mozgás ilyenkor persze semmi, én azért alkottam... Megjelent sok baráti arc, elég sokan megnézték a BIF-et. Üvöltöztünk Pacának, meg hasonlók. Az a jó a Wan2-ban, hogy közel van a csónakház, lehet venni olcsó dobozost. Ezt tettük, majd belenéztünk a Ludditákba. Azt állapítottam meg, hogy ezek a repper csajok tök fiatalok, és tényleg jó hangjuk van. A többiek viszont nem bírták elviselni a produkciót, szóval indultunk Seeed-re a nagyszínpadhoz. Eddig mindíg lemaradtam róluk, pedig a német dancehall-reggae csapat mutatta meg nekem azt, hogy mégiscsak jó ez a stílus józanul is. A jópár tag fel-alá ugrándozott a színpadon, és engem is elkapott a ritmus... A közönség tombolt. Mint az Index írta, hazai pályán játszottak. :) Az első sorokban biztos mindenki német volt. Egy-két slágert ismertem is, a reggae táborban nyomták a lemezlovasok. Szóval mindenképpen érdemes volt megnézni őket. Találkoztunk seggrészeg csajokkal, egyikük a nyakamba borult szó nélkül. Valószínűleg azért, mert a beszéd már nem ment neki... Egy srác megmutatta a seggét Keksz fényképezőgépének, így világhíres lett. Kár, hogy az arca nem látszik... Falcongate helyett inkább az Est színpad mellett táboroztunk le, itt üldögéltünk, csevegtünk. Egy 15 körüli srác meg akart verni, mert megjegyeztem Keksznek, hogy szerintem nem jó arcokból áll a társasága. Mikor Mező mellém állt, egyből barátságosabb lett a hangulat. :) Otthagytam őket, a padoknál másokkal beszélgettem. Egy padtársam mesélt arról, hogy egyik nap a Szigetre jövet egy érdekes esemény szemtanúja lett. Egy szilikonozott diszkós cica és egy alter-egyetemista lány beszólt egymásnak, majd fél perc múlva már a földön fekve tépték egymást, de durván. :) Megnéztem volna a különböző kultúrák harcát... Az Esthez igazából az Idoru miatt mentünk, akik a Luca Brasi-val osztoztak a színpadon. Merthogy aznap feldolgozás est volt, játszott a Faith No More-, meg a Rage Against The Machine Tribute is. Ezeket én nem néztem meg, viszont az Idoru-t igen. Azt kell mondjam, jó volt. Az osztozkodás miatt nem játszottak sokat, a nézősereg sem volt túl népes, és én is kedtem egyre inkább fáradni, viszont csukott szemmel álldogálni a színpad előtt még tudtam, és ez elég is volt a zene élvezetéhez. Egy blokkban játszották le az EP-t, amúgy a napokban megjelenő új lemez dalait hallhattuk. A gitáros keze nagyon durván jár, érdemes figyelni... Ezen az estén a korai hazamászást vettem tervbe, de persze nem olyan könnyű az. Jártam az Arany Ászoknál, ahol a baráti társaság nagyja bulizott a szokott zenékre, benéztem az Elektron sátorba, ami a megboldogult Tilos-sátor helyét foglalta el. Többször jártam erre, egyszer épp valami nagyon húzós dancehall téma ment, aztán később érkezett a PASOundsystem (az igazi nevük PASO Riddim Band egyébként) sok egyéb taggal kiegészülve, a reggae táborhoz hasonló felállásban. Az egész teljesen élő volt, Lipi a doboknál, a ladánybenés Tibi gitáron, KRSA a mikrofonnál, néha beszállt a PASO trombitása is. Eddig nem lenne túl érdekes a dolog, de több hip-hop arc is szerepelt, és együtt improvizáltak a zenékre. Néha kissé kaotikus volt az egész, egymás szavába vágtak, de mindenképpen értékelhető, hogy különböző stílusok képviselői együtt szerepeltek. Fél 1-re átmentem a Bahiára, a Brain of Morbius miatt maradtam eddig. Legendás angol art-punk zenekar, a múltkori bulijukról kénytelen voltam idő előtt távozni. Most önszántamból tettem, 3 szám után. A sátorban szinte csak old-punkok, az igazi, művészi punkot értékelők sorakoztak fel. Felállás: dob, basszus, szinti, ének. Beteg volt az egész, igazi punk. Annyira underground, hogy már én sem tudtam elviselni. Lehet, hogy ha tovább maradok, rájövök, mi ebben a jó, de nem voltam elég türelmes. Az egész egyszerűen idegesített. Gondolom ez volt a céljuk. Benéztem még az Elektronba meg az Ászokhoz, majd elindultam haza. Futottam egy kellemeset a HÉV-ig, majd két hölgyismerőssel és két francia gyerekkel találkoztam. Egyikük sakál részeg volt, a másik támogatta fel a szerelvényre. A Bartók Béla útra kellett őket elirányítani, a címet a biztonság kedvéért a józanabbik gyerek a kezére is felírta. Mint kiderült, HC arcok, a Bridge to Solace-t is ismerték (BTS pólóban voltam). Szóval jól elcsevegtünk, még a szegényes francia tudásomat is csiszolhattam egy kicsit. Végre egyszer időben értem haza, aludhattam normálisan.

VIII. 9. Hétfő

Végre kipihenten, frissen érkeztem a Szigetre, egyenesen az Est színpad felé tartottam, ahol hajnali 16 órakor kezdett az osztrák Jesus Christ Smokes Holy Gasoline névre hallgató formáció. Üldögélő osztrákok, pár táncoló arc, ők alkották a közönséget. A színpadon: csaj énekes, sablon ska-punk. Rájöttem, a streetpunk mellett a ska-punkot is egyre jobban kezdem megutálni. Semmi érdekes nem volt a koncertben, ezért továbbindultunk a nagyszínpadhoz. A japán Electric Eel Shock-ra sok mindent lehet mondani, de hogy "semmi érdekes", azt semmiképp. Gyorsan előreverekedtük magunkat az első sorba, ilyen helyen még soha nem voltam nagy koncerten. Mondjuk túl nagy zúzás vagy nyomor nem volt, szóval nyugodtan nézhettük végig az őrületet. Ha zeneileg nem is volt túl nagy szám az Electric Eel Shock (nem vagyok oda a garagerockért sem), az előadásmódra egy csillagos ötöst kioszthatunk. Amennyire láttam, a dobos nem játszott a faszával, de az tény, hogy más nem volt rajta, mint valami zokniszerűség az említett szervén, ezt persze boldogan mutogatta. A gitáros és a basszeros mint két őrült nyomta végig a koncertet. Már eleve a kinézetük is elég extrém volt, ehhez jött a mozgás, és amilyen pofákat vágtak, az sem volt gyenge. Végig ment a "rock and roll" üvöltözés, ezt a kifejezést japánul is megtanultuk. Az "egészségedre" is ment hazai nyelven, sajnos már nem emlékszem, hogy volt. Gitár a szájban, zenész az erősítők tetején, vele együtt borulás, vidámság, vigyor az arcokon. Szuper koncert volt! A FallenIntoAshes a japánok miatt kimaradt, állítólag a D-Rail is játszott valamennyit a Talentum színpadon. A Wan2-ra érve elértük a Bankrupt koncertjét. Nem voltak túl sokan, a fiatalok pogóztak. Nem nagyon koncentráltam a dolgokra, mászkáltam jobbra-balra, a NOFX feldolgozásokra azért ordítottam, ahogy kell. Nem volt tervben, mert nem tudtam, mi is valójában, de megnéztem az Est színpadon az Alvilági Mókusok feat. Nagy Feró koncertet. Ez egy Alvin projekt volt, csak feldolgozás számokkal. Sokan voltak jóltájékozottak, a kis tér dugig megtelt. Magáról a koncertről csak annyit, hogy szánalmas volt. A sok hülye tombolt a gusztustalan pop-slágerekre. Nem bírom az ilyesmit. Amikor Nagy Feró is megjelent, és elnyomtak pár 'Ricse számot, sírtam. 8 óra munka, meg hasonlók. Eeeeh. Hamarosan távoztam is. Egy előnye volt ennek a koncertnek, az esti Alvin bulin legalább csak sajátokat játszottak. Egyéb elfoglaltságok miatt a Malacka és a Tahónak csak a végét értem el a Bahián. Hatalmas tombolás volt rájuk, ők is kezdenek befutni. :) Jól nyomták. Innen átsétáltunk a közeli Zöld udvarba, ahol ska nap volt, a Skalambó kutyáját nem láttam, viszont a Testi Egyenleg egész koncertjét meg tudtam nézni. Ígéretüknek megfelelően bemondták, hogy Ska-P és Mephiskapheles feldolgozásokat játszottak. Most először pár számot élveztem is a koncertből. Elég sokan táncoltak is rájuk. A PASOundsystemet nem tudtam megvárni, izgatottan indultam a Wan2-hoz a La Ruda koncertjére. Most ezért lehet, hogy kapni fogok, de nekem kicsit sem tetszett. Az egész Wan2 tombolt a ska-punk jellegű zenére, de engem valahogy egyáltalán nem fogott meg a dolog. Használtak spéci lámpákból kirakott kijelzőket, szóval volt korrekt show is, de engem nem hatott meg az egész... Az Alvin és a mókusok koncerten sokkal jobban éreztük magunkat. Naughty kolleginával "ki ismer több szöveget" versenyt játszottunk, és csúnyán alulmaradtam. Lehet, hogy tanulmányoznom kéne az újabb albumokat is... Mindegy, szokásos koncert volt, ha a közönséggel nem törődik az ember, nosztalgikusan lehet énekelni a régi slágereket. Ha már itt voltunk, nem mozdultunk reggelig, a Hétköznapi csalódások koncertjét a sátor szélén ülve élvezhettük, a szövegismereti versenyt itt magasan nyertem, pedig Picsából is el vagyok maradva pár albummal. Mint írtam, ezen az éjjelen a Wan2 maradt a központ, remekül szórakoztunk a kareoke standnál, és bár nem nagyon ittam, többször sírva röhögtem az emberek baromságain. Már bőven világos volt, amikor hazaindultunk. Találtunk egy kerékpáros fiatalembert, aki cangával a kezében aludt egy útszéli kövön. Készítettünk vele pár csoportképet, lásd Keksznél! :)

VIII. 10. Kedd

Utolsó nap, ezt már simán kibírom alapon nem sokat aludtam előtte. Fél6-ra, a Ska-hecc-re kis késéssel, de kiértem. Most láttam talán másodszor, kb. ugyanazt tudom leírni, mint a múltkor. A lassú, dub-os számok nagyon ütnek! A többi sem rossz, de még ismerkedni kell velük. Nem ártana egy hangfelvétel... Utolsó napra való tekintettel berúgtam. Segített a 2 feles is, amire meghívott 1 pajtásom. Mivel a dajcspank is a ki nem állhatom kategóriába esik (bővül a lista!), maradtam a ska-reggae muzsikánál a Wan2-n. Tigris: ha a buli hangulata nem is, a nézőszám mindenképp megközelítette a gárdonyit. A Varázsszőnyegre jó nagy körtánc (circle pit-nek nem nevezném) alakult ki, a forgás irányát is sikerült megfordítanunk! :) Jók ezek a Tigrisek... A PASO koncertet pedig már egy rakás média dícsőítette, ezért én inkább rövidre fogom. Szokásos koncert, Vera nélkül, iszonyat sok ember, mindenki énekelte a szövegeket. Én még kézen is álltam, nem tudom, mi okból. A The Buttholes-t a Sziget előtt már elég rég láttam, így jó nagyot tomboltam rá. Egyébre nem elékszem. :) A francia La Familia nevű ska zenekarral nem tudom, mi volt, lemaradtam róla, vagy csak egyszerűen már elfelejtettem, milyen volt... Ladánybene 27-en viszont tuti, hogy voltam, de azt nem állítanám, hogy az első sorban tomboltam. A koncertek után az előző napi Lovarda-partyhoz hasonlót alakítottunk, kareoke, ivászat, őrület. Két szegény szegedi lánynak magyaráztam a szegedi punk zenekarokról, meg hasonlók. Most először jártam a Cinetripben, jól nézett ki, de a zene nem nekem való volt. Benéztünk a Mokka Cukkába, de a beígért dnb helyett mindenféle fos szólt, ezért inkább a Wan2-ban buliztunk hajnalig. Még bőven tomboltunk, amikor bontani kezdték az építményeket. Hirtelen a piák is olcsóbbak lettek. Kifulladásig buliztunk, aztán irány haza... Megvolt az idei is. :) Új rekord az utolsó nap: 1991 decemberben született leányzó, aki már a barátnőivel lógott kinn. Durva.

Konklúzió: bárki bármit mond, a Szigeten mindig talál az ember kellemes elfoglaltságot, főleg ha megvan a szükséges társaság is. Várjuk a következőt! :)


Készült ezer cikk a fesztiválról amiket ajánlok:
Borovitz Tamás kétrészes cikke a Skaland portálon.
Robit blogja.